A magyar felnőtt (pontosabban a 16 év feletti) társadalom negyede dolgozik jelenleg kis- és középvállalkozásnál, vagy volt ilyen szervezetben a legutóbbi munkahelye, amivel nagyságrendileg megegyezik a nagyvállalatoknál vagy az állami és önkormányzati szférában dolgozók arányával. A nők (28%), a középkorúak (32-32%) és a megyeszékhelyeken élők (29%) dolgoznak az országos átlagot meghaladó arányban kis- és középvállalkozásoknál. A magyarok egész karrierjére vetítve a kérdést, a társadalom kb. ötöde (19%) mondható „régi motorosnak” a kkv-k területén: ennyien nyilatkoztak úgy, hogy legalább 20 évet dolgoztak ebben a vállalati szektorban. Korukból kifolyólag értelemszerűen a legidősebb korcsoportban, a 60 év felettiek körében kiugróan magas (37%) ez az arány. Érdekesség, hogy éles választóvonal mutatkozik meg jövedelemcsoportok között: az alacsony keresetűek körében 26%, míg a magas jövedelműek körében csak 13%-ra jellemző, hogy legalább 20 évet dolgoztak kkv-kben.

A magyarok szerteágazóan látják a kkv-k előtt tornyosuló legfőbb akadályokat. A megkérdezettek valamivel több mint fele (55%) adott értelmezhető választ az erre irányuló nyitott kérdésre, ezen belül a legtöbben (12%) az adó- és járulékterheket, 7-7% pedig a gazdasági környezetet és a szektor versenyképességét említette. Egyéb, de a fentiekhez képest jóval ritkább említések az állam működése (4%), a bérköltségek (3%), a megfelelő munkaerő hiánya (3%), a működtetési/vezetési problémák (2%), a támogatások hiánya (2%), a jogi és szabályozási környezet (1%), a tőkehiány (3%), a bürokrácia és korrupció (1-1%). Ebben a megközelítésben különösen releváns azok válasza, akik jelenleg (vagy legutóbbi munkahelyükön) kkv-knál dolgoztak. Ebben a körben az átlagnál nagyobb arányban (15%) nevezték meg az adó- és járulékterheket, a gazdasági környezetet (9%) és az állam működését (6%).

I. ábra

A kutatásban a kkv-k általános megítélését is igyekeztünk feltérképezni az Edelman bizalmi indexe által alkalmazott megközelítést követve, amely egy 10-es skálán helyezi el az egyes intézményeket, szervezeteket a skálán adott értékelések átlagai alapján. Ebben a megközelítésben a magyar kis- és középvállalkozások átlagos megítélése inkább pozitív (6-os átlagpont), valamivel meghaladva mind a külföldi, mind a magyar nagyvállalatok átlagos értékelését (5,6-os átlagpont), és jócskán meghaladva a magyar kormány (4,3) és a média (4,2) megítélését, illetve megközelítve a civil szervezetek átlagos értékét (6,1). Korosztályok összehasonlításában különösen a fiatal korosztály (16-29) tagjai viszonyulnak pozitívan a kkv-hez, ennek a szegmensnek 43%-a adott legalább 7-es értékelést a kkv-k iránti bizalomra vonatkozó kérdésre (pl. az 50-59 éves korosztály 33%-ához képest). Ugyanezt a mércét alkalmazva (legalább 7-es értékelést adók aránya) még a diplomások (42%), a fővárosiak (46%) és a magas jövedelműek (43%) mutatnak pozitívabb attitűdöt az országos átlaghoz képest. Érdekesség, hogy a kkv-knál dolgozók értékelései is csak a fenti demográfiai csoportokhoz hasonló mértékben haladják meg az országos átlagot (43%-uk adott legalább 7-es értékelést), azaz a szektorban dolgozók nem elhanyagolható része igen kritikus a szektor vállalataival kapcsolatban.

II. ábra

A kutatásban a kkv-kat és a nagyvállalatok megítélését konkrét szempontok alapján is ütköztettük, arról kérdezve a válaszadókat, hogy az egyes szempontok szerint inkább a kkv-król vagy inkább a nagyvállalatokról alkotnak-e kedvezőbb véleményt. Ebben a megközelítésben a bizalmi index átlagaitól eltérően inkább a nagyvállalatok felé húz a magyarok értékítélete, különösen a karrierlehetőségek (60% szerint inkább a nagyvállalatokra igaz és csak 9% szerint a kkv-kra), a magasabb bérezés (59% vs. 11%) és az innováció (40% vs. 18%) tekintetében. Kiegyenlítettebbek a vélemények az „érdekes, tartalmas munkahelyek” (32% vs. 23%), a magyar gazdaságban betöltött szerepük (34% vs. 20%) és a termékek és szolgáltatásaik minősége (26% vs. 25%) szempontjából. Egyedül a munkavállalókkal szembeni bánásmód az, amelyben a kkv-k „verik” a multikat a magyarok érzékelésében: 38% szerint inkább a kkv-kre és csak 22% szerint a nagyvállalatokra mondható el ez.

III. ábra

Széles körben érzékelt tendencia továbbá, hogy a magyar gazdaságpolitika egyértelműen inkább a nagyvállalatoknak és kevésbé a kkv-knak kedvez. A teljes népesség háromnegyede osztja az első, és csak negyede az utóbbi álláspontot szinte demográfiai csoporttól és munkahelytől függetlenül. Ezzel párhuzamosan a relatív többség szerint fordulatra lenne szükség a gazdaságpolitikai prioritásokban: 38% szerint inkább a kis- és középvállalkozások megerősítése kéne, hogy legyen az elsődleges cél, és csak 15% szerint a nagyvállalatok versenyképességének javítása a fontosabb (47% szerint azonban mindkettő ugyanolyan mértékben fontos). Érdekes módon a leginkább „kkv-párti” álláspontot ebben a tekintetben nem a kkv-knál (legutóbb) dolgozók, hanem az egyéni vállalkozók képviselik: ennek a körnek közel fele (48%) szerint a kkv-k megerősítése kéne, hogy a gazdaságpolitika prioritása legyen, de a diplomások körében is hasonló mértékben elterjedt a „kkv-párti” vélemény (47%). Érdekesség, hogy korral szinte lineárisan csökken a „multi-párti” álláspont népszerűsége: míg a 16-29 éves korosztály 23%-a szerint a nagyvállalatok versenyképességének javítása a fontosabb, 50 év felett csak 10% osztja ezt az álláspontot.

IV. ábra

V. ábra

*Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2026. január 17.-én vette fel az Europion mobil- és webapplikációs adatfelvételének segítségével. A mintanagyság 1400 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 2,7%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

***

Mennyire tájékozott a magyar társadalom a genetikai betegségekkal kapcsolatban? Az elmúlt hónapban egy Svájcban élő magyar házaspár (Végh Mariann és Karancsi Balázs) közösségi gyűjtést indított, hogy megmentsék egy rendkívül ritka genetikai betegségben (Aszparagin-szintetáz hiányban, vagy ASNSD-ben) szenvedő gyermekük, Erik életét. A gyűjtés első fázisában félmillió svájci frankot kell összegyűjteniük a génterápia kifejlesztéséhez szükséges kutatás finanszírozására, amit egy brit kutatócsoport vállalt el. Az Europion ennek kapcsán végzett egy kutatást a téma magyarországi megítélésével kapcsolatban. Az országosan reprezentatív felmérést 1300 fő megkérdezésével végeztük mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A kutatás összefoglalója az alábiakban olvasható.

Alacsonynak tekinthető a magyar társadalom tájékozottsága a genetikai betegségekkel, rendellenességekkel kapcsolatban. A felsorolt betegségek közül egyedül az elmúlt években, a Zente-eset kapcsán nagyobb nyilvánosságot kapó SMA-ról (gerincvelői izomsorvadásról) állította a magyarok legalább harmada (37%), hogy nagyjából tisztában van a betegség részleteivel. Ezen kívül a cisztás fibrózisról (25%) és a Duchenne-féle izomdisztrófiáról (15%) nyilatkozták még számottevő mértékben ugyanezt. A többi felsorolt betegségről (Rett-szindróma, Leigh-szindróma, Tay–Sachs-kór, Williams-szindróma, ASNSD) csak a válaszadók 7–10%-a állította, hogy nagyjából tisztában lenne a részletekkel.

I. ábra

Ez az alacsonynak tekinthető tudatossági szint annak fényében némileg meglepő, hogy a társadalom szélesebb köreihez is eljutnak az ilyen betegségekkel küzdő gyermekekről szóló hírek. A válaszadóknak csupán 36%-a nem hallott ilyen esetről az elmúlt fél évben, míg több mint minden ötödik magyar (22%) háromnál is több ilyen esettel találkozott. Különösen a nők (29%) és a 60 év felettiek (60%) mutatkoznak nyitottabbnak ebben a kérdésben.

A betegségek általánosan alacsony ismertségén túl (illetve azzal összefüggésben) a magyarok hajlamosak alábecsülni, hogy mennyire elterjedtek ezek a genetikai betegségek, illetve hogy jellemzően mennyibe kerülnek a gyógymódok, kezelések (pl. génterápiák). A becslések széles sávban szóródtak, de a válaszadóknak mindössze 15%-a adta meg a helyes választ az előfordulásra vonatkozó kérdésre (nagyságrendileg minden századik gyermeket érint), míg a válaszadók közel kétharmada (64%) ennél ritkábbnak gondolta, 24% pedig becslésre sem vállalkozott. Érdekesség, hogy az előfordulásokkal kapcsolatos ismeretekben sem az iskolázottság, sem az online hírolvasás gyakorisága nem jelentett előnyt, sőt: a diplomások és a naponta legalább egy órát hírolvasással töltők körében még alacsonyabb volt a helyesen tippelők aránya, mint a teljes népességben.

A kezelési költségek esetében is széles sávban szóródtak a válaszok, és itt is inkább az alulbecslés volt jellemző. A valós, forintban kifejezve jellemzően milliárdos nagyságrendű költségekhez képest a válaszadók háromnegyede (74%) 100 millió forint alatti összeget jelölt meg, és csak 13% tippelte meg helyesen a fél–egy milliárd, illetve az egy milliárd forint feletti sávokat. Az előfordulással kapcsolatos ismeretekhez hasonlóan ennél a kérdésnél sem jelentett előnyt az egyetemi diploma vagy a hírolvasással töltött idő mennyisége.

Abban azonban nagyjából konszenzus van a társadalomban, hogy a jelenlegi helyzet – amelyben az érintett szülőket gyakorlatilag magára hagyja mind az állam, mind az egészségügyi magánszektor (pl. magánbiztosítók, gyógyszergyárak) – tarthatatlan. A magyarok háromnegyede (75%) az államtól (ideértve a társadalombiztosítást is) várja az érintettek pénzügyi megsegítését, és csak kevesen látják az elsődleges felelősséget a gyógyszergyáraknál (5%), a magánbiztosítóknál (4%), civil szervezeteknél (3%), a szélesebb közösségnél – pl. közösségi finanszírozáson keresztül – (6%), vagy maguknál az érintetteknél és családjuknál (7%). Érdekes – és némileg paradox – kivételt jelentenek a gyermekes háztartásokban élők: ebben a körben valamivel magasabb (kb. 15%) a felelősséget az érintettekre hárítók aránya.

II. ábra

Még egyöntetűbb a támogatás mértéke egy olyan koncepció kapcsán, hogy a szülők pályázhassanak egy elkülönített költségvetési keretre a genetikai betegségben szenvedő gyermekek kezelésének finanszírozására. A magyarok 36%-a inkább, további 55%-a pedig teljes mértékben egyetért ezzel a koncepcióval. Különösen az idősek (60 év felettiek), illetve érdekes módon a kistelepülésen élők körében kifejezetten népszerű ez az elképzelés: ezekben a társadalmi csoportokban 66%, illetve 64% teljes mellszélességgel támogatja a javaslatot.

Valamivel megosztóbb kérdés, hogy az érintettek számára felajánlott összegek valóban célba érnek-e, de itt is az optimisták vannak többségben 55–45% arányban. Ez a relatíve magas bizalmi szint feltehetően összefügg a felmérésben kirajzolódó erős támogatási hajlandósággal is. A megkérdezettek 41%-a állította, hogy már részt vett ilyen gyűjtésben valamilyen formában, különösen a nők körében (46%) számoltak be sokan ilyen tapasztalatokról. Amikor pedig a támogatási hajlandóságról kérdeztük a válaszadókat a korábbi tapasztalatok helyett, még szolidárisabbnak mutatkoztak a magyarok: a válaszadók többsége inkább (45%) vagy nagyon (8%) valószínűnek tartja, hogy a jövőben részt vesz közösségi finanszírozásban. Kiemelkedően magas – legalábbis a szavak és szándék szintjén – ez az arány a nők (59%) és az egyedülálló szülők (60%) körében.

III.ábra

Módszertan: Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 október 9.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérés hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

***

Mindennapi fogalomkészletünkben számos olyan szó és kifejezés fordul elő, amelynek pontos körülírása rendkívül nehéz lenne, mégis, amikor szóba kerül az adott fogalom, szinte mindenki tudja, miről beszélünk. Ebbe a kategóriába tartozik a „menőség”, vagy némi anglicizmussal élve a „cool-ság” fogalma is. De pontosan milyen személyes tulajdonságokat és attribútumokat társítunk a menőséghez, és mennyiben különbözik ez attól, hogy milyen tulajdonságok alapján tartunk valakit „jó” embernek a „menő” helyett?

Egy hasonló irányú és ambíciójú, 13 országot érintő nemzetközi projekt adta az inspirációt az Europion legújabb kutatásához, amelyben 1200 embert kérdeztünk meg egy reprezentatív országos felmérésben, mobil- és webalkalmazás-alapú adatfelvétel segítségével.

A kutatásban négy szempontból közelítettük meg a „menőség” és a „jóság” fogalmát. A fent említett nemzetközi kutatás módszertanát követve először arra kértük válaszadóinkat, hogy képzeljenek el egy olyan személyt az ismeretségi körükből – a közvetlen ismeretségi kapcsolat fontos kritérium volt, hogy pontosan körül tudják írni az adott embert –, akire leginkább illik a menő jelző. Ezt követően felsoroltunk 14 emberi tulajdonságot, amelyek közül több választást is lehetővé téve kijelölhették azokat, amelyek szerintük leginkább jellemzőek az adott személyre.

Ezután ugyanezen tulajdonságok közül választhatták ki azokat, amelyek szerintük egy jó emberre illenek az ismeretségi körükből. Majd ugyanezen a tulajdonság-skálán saját magukat is értékelték. Végezetül az ismeretségi körön túl egy szabadszavas kérdés keretében nevezhettek meg egy hírességet, akit menőnek tartanak.

I. ábra

Az I. ábra a menő tulajdonságok szerinti sorrendben foglalja össze az első három kérdésre adott válaszok eredményeit a teljes mintára (népességre) vetítve. Míg a menő tulajdonságok közül az önbizalom (51%), a barátságosság (47%) és az új dolgokra való nyitottság (40%) kerültek az élre, addig a jó tulajdonságok között a barátságosság (72%), a lelkiismeretesség (66%) és a melegszívűség (63%) végeztek a dobogón. Érdekesség, hogy az önértékelés során a válaszadók inkább a jó tulajdonságokat társították magukhoz: 64%-uk szerint jellemző rájuk a barátságosság, 61%-uk szerint a lelkiismeretesség, és 57%-uk szerint az alkalmazkodóképesség.

A „menőség” és a „jóság” tulajdonságainak társítása mögött érdekes generációs különbségek húzódnak meg. Az önbizalom és az új dolgokra való nyitottság elsősorban a fiatalok (16–29 évesek) értékrendjében kap hangsúlyt, míg az idősebbek (60 év felettiek) kevésbé tartják fontosnak ezeket. A fiatalok 61%-a említette az önbizalmat és 49%-a a nyitottságot, míg az idősek körében ezek az arányok 48%, illetve 33% voltak. Az idősebbek ezzel szemben inkább olyan tulajdonságokat tartanak menőnek, amelyeket a teljes népesség inkább a „jósággal” kapcsol össze: 42%-uk a lelkiismeretességet, 36%-uk pedig a melegszívűséget tartotta jellemzőnek a menő ismerősökre, míg ugyanezeket a fiataloknak csupán 31%-a és 29%-a említette.

Az önértékelés eredményei azt is megmutatják, hogy mely tulajdonságok terén érzik a legnagyobb hiányosságot az emberek, amikor magukat a menőnek és/vagy jónak tartott ismerőseikkel hasonlítják össze. Az önbizalom esetében a legjelentősebb a különbség: míg a válaszadók 51%-a tartja önbizalommal telinek a menő ismerősét, saját magáról csupán 22% állította ugyanezt. Kisebb, de hasonló irányú eltérés figyelhető meg a kalandvágy (29% vs. 20%) és a kompetencia/hozzáértés (28% vs. 22%) esetében is.

A jó ismerősök leginkább nyugodtságukkal tűnnek ki: míg a válaszadók 54%-a tartja nyugodtnak a jó ismerősét, saját magát csak 37%. Ugyanakkor az alkalmazkodóképességben hajlamosak vagyunk pozitívabban értékelni magunkat, mint akár a menő, akár a jó ismerősöket: 57% tartja magát alkalmazkodónak, míg a menő ismerősöknél ez az arány 26%, a jó ismerősöknél pedig 43%.

Érdekes továbbá, hogy a hatalmat és a befolyást kevéssé vagyunk hajlamosak akár menőnek, akár jónak értékelni: mindössze 13% tartja ezt menőnek, és csak 4% jónak.

Amikor az ismeretségi körön túllépve a hírességekre terelődött a szó, a válaszadók szabadabbra engedhették a fantáziájukat egy nyitott kérdés formájában. A válaszadók 54%-a adott értékelhető választ (azaz jelölt meg valóban létező hírességet a “ki a menő” kérdésre). A legtöbb említést Majka (92 említés), Magyar Péter (37 említés) és Jennifer Lopez (33 említés) kapták, ami (legalábbis részben) valószínűleg az adatfelvétel időzítésének (Majka-botrány és J-Lo budapesti koncert) köszönhető.

Érdekes megfigyelni, hogy milyen szakmai kategóriákban találunk menőnek tartott hírességeket (II. Ábra). A legnépszerűbbek az énekesek (19%) és a színészek (15%), kevésbé népszerűek a politikusok és történelmi személyek (9%), a celebek (4%), a sportolók (3%) és a tudósok (3%). Az értékelhető válaszok közel fele külföldi hírességre (46%), 51%-a pedig magyar hírességekre vonatkozott, míg 3% egyéb, nem kategorizálható személyt nevezett meg.

A generációs különbségek itt is érvényesülnek. A fiatalok körében a zenészek (26%) és a színészek (19%) jóval népszerűbbek, mint az idősek körében (13%, illetve 7%). Ezzel szemben az idősek 20%-a politikust és/vagy történelmi személyiséget említett, míg a fiataloknak csupán 2%-a tette ezt. Mindemellett a fiatalok  hajlamosabbak külföldi hírességeket is megnevezni: a 16–29 évesek által említett hírességek 64%-a külföldi volt, míg a 60 év felettiek 75%-a magyar hírességet választott.

II. ábra

*Módszertan: az Opinio Institute Kft. az eredményekhez felhasznált adatokat 2025. július 22.-én vette fel az Europion mobil- és webapplikációs adatfelvételének segítségével. A mintanagyság 1200 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

***

Felmenőink, családfánk ismerete alapvető szerepet tölt be identitásunk kialakulásában és mélyebb megélésében, ahogyan erre olyan alapvető kulturális normák és szokások is utalnak, mint a vezetéknevek öröklődése, családi ereklyék megőrzése, temetkezési szokásaink stb., szinte kultúrkörtől függetlenül. A technológia fejlődésével talán minden korábbinál tágabbra nyílt az a kapu, amin keresztül vissza tudunk tekinteni a családi múltra, de milyen mértékben érzi mindezt szükségesnek a magyar társadalom, milyen módszereket használ e célból és pontosan mennyit tud a felmenők életéről? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a legújabb felmérésünkben, amelyet az Europion mobil- és webapplikációs adatfelvételével végeztünk el 1300 fős országosan reprezentatív mintán. 

A magyarok túlnyomó többsége érdeklődik családfája iránt, minden tizedik honfitársunk pedig saját bevallása szerint 4-5 generációra visszamenően ismeri felmenői életének fontosabb történéseit. Sokan beszélgetnek családtagjaikkal ezekről a témákról, de a régi dokumentumokat, fényképeket is többen előszeretettel böngészik.  

Tízből több, mint nyolc (85%) magyar lakos nyilatkozott legfrissebb kutatásunkban úgy, hogy érdekli őket saját családjuk történetének, felmenői életének megismerése. Ez egy kifejezetten magas arányszám és jól mutatja, hogy habár a globalizáció hatására és a technológia haladásával sokunk gyakran tekint a jövőbe és keresi az újdonságokat, mégsem tűnt el – vagy pont ennek hatására talán még fel is erősödött – gyökereink, múltunk megismerése felé történő nyitottságunk, érdeklődésünk.  

Jelentősebb életkori vagy nemi eltérést nem találtunk a válaszadók között az alapvető viszonyulás (érdekel/nem érdekel) tekintetében. Az viszont elmondható, hogy az idősebb korosztály tagjai, valamint a nők erőteljesebb nyitottságot mutatnak a megismerésre, mint a fiatalabbak, vagy a férfiak (nagyon érdekel – nők: 49% – 60+ korosztály: 51% vs. nagyon érdekel – férfiak: 35% – 16-59 korosztály: 34-41%).  I. Ábra

I. Ábra – Érdeklődés

Saját szüleik életének fontosabb történéseit a válaszadók közel kétharmada (69%) ismeri, nagyszüleik életéről pedig valamennyivel ugyan kevesebben, de szintén sok (57%) honfitársunk őriz részletgazdagabb / több emléket. A dédszülők esetében ez az arányszám már mindössze 32%, 4-5 generációig visszamenően pedig kicsivel több, mint minden tizedik lakos van tisztában részletesen rokonai életével.  

5 generáción túlmenően a magyarok többsége (65%) már hozzátartozóik nevét sem ismeri.  II. Ábra 

II. Ábra – Ismeretek mélysége különböző generációkra vonatkoztatva

Mindössze 3-4% körül alakul azok aránya, akiket saját bevallásuk szerint egyáltalán nem érdekel családjuk története. Minden harmadik magyar érdeklődik ugyan felmenői élete iránt, de nem gyakran beszélget erről másokkal. 24%-nyi válaszadó kifejezetten büszke családjára és szívesen mesél is erről. Nagyjából hasonló azok aránya, akiknek van ugyan némi ismeretük felmenőik múltjáról, de nem különösebben foglalkoztatja őket a téma, illetve azok, akiknek kevesebb az információja, de szívesen tudna meg többet e téren.  

Itt is megfigyelhető, hogy az alapvetően a téma iránt jobban érdeklődő demográfiai csoportok (nők és 60+ év feletti korosztály) körében kissé magasabb volt a büszkén mesélő válaszadók aránya, mint ami a férfiakat és a fiatalabbakat jellemezte (büszke és szívesen mesél – nő: 26% – 60+ korosztály: 33% vs. férfi: 21% – 16-59 korosztály: 17-23%).  

Kutatásunk eredményei alapján az is elmondható, hogy az alapvető érdeklődéshez fontosság-érzés is párosul. A lakosság kétharmada tartja fontosnak, hogy gyermekeik, unokáig megismerjék családjuk történetét (76%), és tudjanak valamit őróla is (74%). Mindössze 3% azok aránya, akiket ezt egyáltalán nem érzik fontosnak, illetve egy további 9% pedig úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne gyereket.  III-IV. Ábra

Még ennél is többen vannak azok, akik szerint fontos, hogy megismerjék szüleik, nagyszüleik életének történetét; tízből több, mint nyolc magyar vélekedik így (84%).  V. Ábra

Mint az eddigi kérdés-válaszok esetében is megfigyelhető volt, a fontosság tekintetében is van különbség a férfiak és nők, valamint a fiatalabb és az idősebb korosztály között. A nők, valamint a 60 év felettiek fontosabbnak tartják mind saját életük, mind családjuk életének megismertetését leszármazottaikkal, mint a férfiak. A szülők, nagyszülők megismerése a nőknek fontosabb, mint a férfiaknak. III-V. Ábra

III. Ábra – Családtörténet továbbadásnak fontossága 

IV. Ábra – Saját élettörténet továbbadásának fontossága

V. Ábra – Szülők, nagyszülők életének ismertségének fontossága

A családi fotók és dokumentumok digitalizálását (51%), valamint a származási hely és gyökerek ismeretét (50%) minden második honfitársunk tartja fontosnak családtörténetük megőrzésében. A családi hagyományok, szokások továbbadását pedig a lakosság közel fele (41%) véli szintén elengedhetetlennek ahhoz, hogy ne hagyja elveszni mikroközössége örökségét. A nők között többen vannak, akik számára ez fontos, mint ami a férfi válaszadók eredményei alapján figyelhető meg (nők: 45% vs férfiak 36%).  

Bár a technológia vívmányait is többen segítségül hívják, amikor családjuk életéről gyűjtenek információkat (internetes keresés: 23%, DNS teszt: 5%), még mindig az élő szó és a történetmesélés az, ahonnan a többség információt szerez ezen a téren (családtagokkal beszélgetés: 65%). A vizuális és írásos lenyomatok bogarászása is sokak számára bevett információforrás (családi dokumentumok, fényképek átnézése: 50%). A fiatalabbak (16-29 éves korosztály), akik közül még feltehetően többeknek él idős rokonuk, az idősebbeket meghaladó arányban számoltak be arról, hogy beszélgetés útján gyűjtenek információt (16-29 év: 68-73% vs 30+ év: 61-63%).  

Saját emlékeinket is leginkább vizuális formában őrizzük: a magyarok 65%-a készít fotóalbumokat, 41% pedig videók formájában dokumentálja élete eseményeit. Az alkotás, mint szintén vizuális önkifejezési forma és médium ugyanakkor csupán 7%-nyi ember számára jelent eszközt emlékeinek megőrzésében. Naplót is kevesebb, mint minden tizedik honfitársunk vezet. 

Mind a videó, mind a fotókészítés – amatőr, hétköznapi szinten – viszonylag egyszerűen áll szinte mindannyiunk rendelkezésére, ha van egy okostelefon a zsebünkben. Csak elő kell vennünk és kattintunk párat. Ezzel szemben az írás vagy az alkotás már olyan feladat, ami időt és komolyabb odafordulást igényel.  

Relatíve magas azok aránya is (16%), akik úgy nyilatkoztak, hogy semmilyen formában nem rögzítik életük eseményeit. Márpedig ez a társadalom többsége szerint nem csupán érdekes, de fontos is az utókor számára. VI. Ábra.

VI. Ábra – információszerzés mikéntje, saját emlékek megőrzésének médiumai

*Módszertan: az Opinio Institute Kft. az eredményekhez felhasznált adatokat 2025. június 8-án vette fel az Europion mobil- és webapplikációs adatfelvétele segítségével. A mintanagyság 1299 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 2,8 %, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

***

Szerző: Batiz András

Az Europion reprezentatív felmérése alapján a magyar társadalomban teljes az egyetértés: a fejleszthető kommunikációs készségek egyértelműen befolyásolják egy megszólaló karizmáját. Maga a személyes varázs pedig kifejezett előnyt jelent az életben.

Régóta tudjuk, hogy akik erősebb kisugárzással rendelkeznek, azok erőteljesebb hatással vannak a környezetükre, meggyőzőbbek, motiválóbbak lehetnek a többieknél. 10-ből 9 megkérdezett egyetértett abban, hogy a karizmatikus kommunikáció előnyt jelent az életben.

Minden nyilvános beszédhelyzetbe kerülő embert és a legtöbb vezetőt is foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon mi befolyásolja ezt a személyes varázst. És ebből fakadóan leginkább az, hogy vajon fejleszthető-e ez a tulajdonság, vagy képesség.

Az Europion 1231 résztvevővel lefolytatott kutatásából egyértelműen kiderül, hogy szoros összefüggés van a beszélő fizikai jelenléte, testbeszéde, energiaszintje és aközött, hogy a nézők mennyire látják őt karizmatikusnak. Sőt, ezzel párhuzamosan a beszélő magabiztosságát, hitelességét és motivációs képességét is befolyásolja az, hogy hogyan beszél.

A kutatáshoz egy kommunikációs trénerrel készült két rövid videófelvételt használtunk. Mindkét felvételen ugyanaz a szöveg hangzott el, különbség kizárólag az előadásmódban volt. Míg az egyik felvételen az alvásszakértőként bemutatkozó férfi tisztán, érthetően, ugyanakkor neutrálisan beszélt, addig a másik videóban többet játszott a hangjával, erőteljesebb volt a mimikája és a gesztikulációja is.

Az alábbi képeken pillanatképek láthatók az egyes felvételekből 

Pillanatképek az első – neutrális stílusú – videóból:

Pillanatképek a második – aktív előadói stílusú – videóból.

Az egyes felvételeket randomizált módon mutattuk meg 600-600 felhasználónak az applikációban, majd nyolc szemponttal kapcsolatban kértük ki a véleményüket. Az így kapott adatok elemzése pedig nem hagyott kétséget afelől, hogy a második videó jóval erőteljesebb hatást váltott ki.

Amiben mindenki egyetért: magabiztosabb, karizmatikusabb, motiválóbb

A megkérdezettek minden dimenzióban jobbnak ítélték a második felvételt. Meggyőzőképesség, karizmatikus kisugárzás, hitelesség, magabiztosság, motivációs készség, a figyelem fenntartása, együttműködési szándék és potenciális változás előidézése terén egyaránt szignifikáns különbségek mutatkoztak, bár eltérő mértékben. Képzeljünk el egy vezetői értekezletet, ahol egy prezentáló a második videó stílusában, dinamikus gesztusokkal és magabiztos hangvétellel adja elő ötleteit. A résztvevők nemcsak figyelmesebbek, de nagyobb valószínűséggel támogatják a javaslatait, mint egy kevésbé karizmatikus előadó esetében. A legnagyobb különbségek a magabiztosság és a karizma terén mutatkoztak: a második videót a megkérdezettek 82%-a találta magabiztosnak (szemben az első videó 59%-ával), míg karizmatikusnak 64%-uk ítélte (szemben 42%-kal). Még a legkisebb különbségeket hozó területeken is jobban teljesített a második videó: 5 százalékponttal többen tudtak rá odafigyelni, és 7-7 százalékponttal többen tartották valószínűnek, hogy javaslatait megfogadják, vagy szívesen működnének együtt vele.

Kimagasló különbségek iskolai végzettség szerint

Érdekes megfigyelni, hogy mely demográfiai csoportokban érzékelhetők a legnagyobb eltérések a két videó megítélésében. A középiskolai végzettségűek körében például kiemelkedő eltérések mutatkoztak: a második videót 84%-uk tartotta magabiztosnak (szemben 51%-kal), és 64%-uk motiválónak (szemben 37%-kal). A diplomások véleménye szintén jelentős különbségeket mutatott: kétszer annyian (60%) tartották karizmatikusnak a második videót (60% vs 30%) és több, mint másfélszer annyian magabiztosnak, mint az elsőt (85% vs. 55%). Nemek szerint a nők a karizma (68% vs. 43%) és a motiváció (66% vs. 41%), míg a férfiak a magabiztosság (81% vs. 58%,) terén észlelték a legnagyobb javulást a második videó javára.

Van rá magyarázat és a tapasztalat is ezt mutatja

Az Europion kutatása nemcsak a kommunikációs készségek fontosságát támasztja alá, hanem összhangban áll a nemzetközi kutatásokkal is, amelyek a testi jelenlét és a karizma közötti kapcsolatot vizsgálják. A pszichológusok ugyan máig vitatják, hogy mely viselkedéses jegyek befolyásolják a személyes varázst, de például Alex Pentland MIT-kutató kísérletei igazolták, hogy a testi jelenlét már a nyelvhasználat előtti időszakban is hatást gyakorolt, és ennek nyomai máig erőteljesek.

Társcégünk, az Impact Works – amely az elmúlt csaknem két évtizedben 4 kontinens 50 országában tartott sok száz kommunikációs fejlesztést – trénereinek tapasztalata szerint a nézők által pozitívabbnak ítélt videóban látható készségek kultúrafüggetlenül fejleszthetők, a megfelelő energiaszint (attitűd), az aktív szemkontaktus, a megfelelő mértékben alkalmazott szünetek és a szöveggel harmóniában lévő gesztikuláció személyre szabottan kialakítható, megerősíthető. Utóbbi erejét igazolja, hogy a legsikeresebb TED-es videókban beszélők csaknem kétszer annyi kézmozdulatot használnak, mint a legkevésbé virálissá váló felvételek szereplői.

A tartalom ereje

Ugyan az Europion vizsgálata erre nem tért ki, de az inspiráló megszólalások elvitathatatlanul fontos eleme a hatást kiváltani képes tartalom. A Lausanne-i egyetemen végzett hasonló kutatások során a fizikai jelenlét eszközei mellett az elmondott szöveg hatását is vizsgálták. Amikor rövid felkészítés után ugyanazt a tartalmat más szavakkal, analógiákkal, apróbb személyes történetekkel, érzelmeket kifejező szavakkal adták elő a vizsgálati személyek – miközben hatékonyabb előadói készségeket is használtak – a független szemlélők jelentősen nagyobb bizalmat szavaztak nekik, mint a képzés előtt készült felvételeken látható „énjüknek”.

Elég karizmatikus

Nincs olyan ember, akit mindenki egyformán karizmatikusnak tart, és a személyes varázs kontextusfüggő. Ez azonban nem igen-nem kérdés, hanem egy spektrum, amelyen mindenki előre léphet. A karizma tanulható, akár a különböző nyelvek: megfelelő gyakorlással és fejlesztéssel bárki elérheti azt a szintet, amely erőteljesebb hatást kelt a környezetében. Ahogy angolul elég jól meg tud tanulni, úgy elég karizmatikussá is válhat bárki. És ez még akkor is igaz, ha a kutatásban részt vevők  háromnegyede szerint elsősorban (10%) vagy nagyobb részt (65%) velünk született készségeken múlik a karizmatikus (magával ragadó, inspiráló) kommunikáció.

*Módszertan: az Opinio Institute Kft. az eredményekhez felhasznált adatokat 2025. május 17-én vette fel az Europion mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1231 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 2.9%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

***