Szeretni és szeretve lenni alapvető emberi szükségletünk. Ugyanakkor mindannyian eltérőek vagyunk atekintetben, hogy miképpen fejezzük ki szeretetünket és vannak olyan szeretetnyilvánítási módok, amelyeknek jobban örülünk, mint másoknak. Ahhoz, hogy minél teljesebb, elégedettebb életet éljünk, fontos, hogy ismerjük saját szükségleteinket, igényeinket, illetve szeretetünket úgy tudjuk kifejezni mások irányába, hogy ez számukra is jóleső érzés legyen.  

Gary Chapman amerikai író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó és lelkész 1992-ben alkotta meg szeretetnyelv elméletét, amely térképként kínál útmutatót önmagunk és mások jobb megértéséhez. A szeretetnyelv elmélet mára már nem csak a pszichológiai rendelők ajtaja mögött beszélgetési téma; világszerte ismert fogalommá vált, ami segít eligazodni az emberi kapcsolatok útvesztőjében.  

Kutatásunkban arra voltunk kíváncsiak, mennyire ismert ez a teória a magyar lakosság körében, melyek a leginkább használt és preferált szeretetnyelvek, van-e különbség ezek között különböző kapcsolatainkban. A kutatásban vizsgáltuk azt is, hogy melyik szeretetnyelv formátumot vélik legkönnyebben megvalósíthatónak az emberek a  mindennapok során, és hogy van-e esetleg bármilyen diszkrepancia a megvalósítható és vágyott formátumok között.  

A magyar 16 év feletti lakosság* többsége ismeri az öt szeretetnyelv fogalmát: több, mint a magyarok fele (59%) hallott már róla, minden ötödik honfitársunk pedig úgy nyilatkozott, hogy részleteibe menően ismeri is a koncepciót. A nők (65%) és legalább érettségivel rendelkezők (64%) közül többen tudják, hogy mit jelentenek a szeretetnyelvek, mint ami a férfiak (51%), vagy az alacsonyabban iskolázottak (52%) körében figyelhető meg.  

A fiatalok tájékozottabbnak tekinthetőek a kérdést illetően, ugyanis az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken a szeretetnyelv-elmélet ismertsége: a 16-29 éves korosztály 74%-a hallott már legalább említés szinten a koncepcióról, míg a 60+ éveseknek már csak kevesebb, mint fele (47%) vallja magát legalább egy kicsit is tájékozottnak a kérdést illetően (I. Ábra) 

I. Ábra – Szeretetnyelvek koncepció ismertsége a magyar 16 év feletti lakosság körében 

Az öt szeretetnyelv a következő:  

• Elismerő szavak: az elismerő szavak verbális megerősítést nyújtanak a szeretett személy számára. Az elismerés vonatkozhat az illető személyiségére, külsejére vagy valamely cselekedetére, amelyet értünk vagy másokért tett. 

• Minőségi idő: a minőségi idő azt jelenti, hogy osztatlan figyelmünkkel tiszteljük meg partnerünket és azt fejezi ki, hogy szeretünk együtt lenni. 

• Ajándékozás: Sokan akkor érzik leginkább a szeretetet, ha ajándékot kapnak. Az ajándék azt fejezi ki számukra, hogy partnerük gondolt rájuk akkor is, amikor éppen nem voltak együtt. 

• Szívességek: Aki a szívességek szeretetnyelvét beszéli, annak a tettek többet mondanak a szavaknál. 

• Testi érintés: Természetes módon a testi érintést beszélők nagyon érzékenyek a fizikai közelségre. Az ölelések és a simogatások, illetve a kéz szeretetteljes megérintése alkalmas lehet arra, hogy a másik fél kifejezze szeretetét, törődését, aggodalmát vagy éppen izgatottságát. 

A szeretnyelvek használatával kapcsolatban – az ismertséghez képest – már egy picit jobban megoszlanak az eredmények. A magyarok hasonló arányban számoltak be arról, hogy úgy érzik, környezetük: 

   (1) inkább, vagy egyáltalán nem ismeri és használja  az ő szeretetnyelvüket, (41%),  

   (2) inkább, vagy teljes mértékben használja az ő szeretetnyelvüket (37%).  

A mérleg nyelve egy picit ugyan azok irányába billen, akik felé nem érkezik rendszeresen a saját szeretetnyelvükön történő érzelemkifejezés, de ez a különbség nem jelentős. Egy további egyötöd (22%) fogalmazott úgy, hogy nem ismeri eléggé ezt a koncepciót ahhoz, hogy véleményt tudjon alkotni a kérdésben. (II. Ábra) 

II. Ábra – Szeretnyelvek ismerete és használata környezetünkben

A 16-29 éves korosztály képviselői azok, akik közül a legtöbben érzik úgy, hogy környezetük figyel szeretetnyelvükre (53% vs idősebbek 11-19 százalékponttal alacsonyabb eredményei). Ez összefüggésben állhat azzal is, hogy ezen korcsoport tagjai mélyebb ismerettel rendelkeznek a koncepcióról – 37% ismeri alaposan ezt a fogalmat -, mint az idősebbek – 24%-28% körül alakuló alapos ismertség – és ezért tudatosabbak ebben a kérdésben.  

Minőségi idő és testi érintés. A lakosság relatív többségének (31%-31%) ezek az odafordulások számítanak a legtöbbet.  Elismerő szavakat a megkérdezettek ötöde (22%) szeret mindennél jobban kapni, a szívességek és ajándékok szeretetnyelvével pedig viszonylag kevés válaszadó érzi igazán megszólítva magát (szívességek, mint legfontosabb szeretetnyelv: 11% és ajándékok, mint legfontosabb szeretetnyelv 5%). (III. Ábra) 

III. Ábra – Legjobban eső (kapni) szeretetnyelvek  

Különösen fontos ezt meghallanunk napjaink feladatlistáktól túlterhelt, gifekkel és emojikkal kommunikáló világában. Bár a szóbeli kapcsolattartás a digitalizáció vívmányainak köszönhetően könyebbé vált napjainkban, térben sokan távolabb kerültünk egymástól. A felgyorsult élettempó és a hagyományos közösségektől elszakadás okán megnövekedett elvárások pedig még inkább megnehezítik a személyes találkozásokat. A minőségi idő sokunk esetében egy folyamatos hiányállapot.  

Ezt támasztják alá a kutatási eredmények is. A lakosság 38%-ának nehezen kivitelezhető, hogy minőségi időt töltsön embertársaival, egy további 18% számára pedig a testi érintések hiányoznak a mindennapokból. A magyarok egyötöde egyik szeretetnyelv formátum megvalósítását sem éli meg kihívásnak a hétköznapok során. Elismerő szavakat, ajándékot adni és szívességet tenni a lakosság többségének nem bonyolult. Kevesebb, mint minden tizedik magyar jelölte meg  csupán ezek valamelyikét, mint nehezen kivitelezhető szeretetmegnyilvánulási formát. (IV. Ábra) 

IV. Ábra – Nehezen megvalósítható szeretetnyelv formák a hétköznapokban 

A minőségi idő központi szerepét az is alátámasztja, hogy a kutatás eredményei alapján ez – munkahelyi kapcsolatainkat leszámítva – minden közeli emberi kapcsolatunkban kiemelkedően fontos. A baráti viszonyokban 27%-nyi válaszadó jelölte meg, mint legfontosabb szeretetnyelvet, és éppen hogy csak egy kicsivel előzte ezt meg a szívességek adásának-kapásának preferenciája (31%). Gyermekeink felé szinte egyformán fontos a minőségi idő (20%) és a testi érintés (19%), párkapcsolatainkban pedig, ahol elsődlegesen a testi érintés dominál (41%) ez a második leggyakrabban kívánt és adott szeretetnyelv (16%). Szüleinkkel való kapcsolódásainkban  egyértelműen ez a leginkább kedvelt szeretetnyelv (26% vs többi 18-10%) (V. Ábra).  

V. Ábra – Legfontosabb szeretetnyelvek / kapcsolat-típus

A 16 év feletti lakosság fele élt már meg konfliktust kapcsolódásaiban azért, mert saját szeretetnyelve különbözött a másik fél szeretetnyelvétől. Ez az eredmény is arra hívja fel a figyelmet, hogy önmagunk és társaink szeretetnyelvének vagy nyelveinek ismerete kulcsszerepet tölt be abban, hogy mennyire tudunk harmonikusan jelen lenni emberi viszonyainkban.  

*Módszertan: az Opinio Institute Kft. az eredményekhez felhasznált adatokat 2025. március 23-án vette fel az Europion mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1160 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 3%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

***

A közelmúltban egy Financial Times cikk hívta fel a nemzetközi olvasóközönség figyelmét arra a munkaerőpiaci attitűd-kutatásokkal alátámasztott jelenségre, miszerint a Z-generáció tagjait már nem motiválja annyira a szakmai előremenetel a vállalati hierarchiában, inkább a személyes érdeklődésüknek megfelelő szakmai teljesítményben és kiteljesedésben látják a siker kulcsát, felismerve a klasszikus értelemben vett vállalati előremenetelből fakadó hátrányokat (stressz, munka-élet egyensúly hiánya, mások irányításából fakadó konfltikusok stb.). Ezt a jelenséget a cikk szerzői és az ezzel foglalkozó szakirodalom “conscious unbossing”-ként aposztrofálja, ami magyarul, nem túl frappáns fordításban, a “vezetői pozíciók tudatos elkerüléseként” írható körbe. Mennyire érhető tetten ez a típusú attitűd a magyar munkaerőpiacon, azon belül is mennyire különböznek a Z-generáció attitűdjei a többi generációétól? Ezt a kérdéskört járta körül az Europion a legújabb kutatásában, amelynek legfőbb eredményeit a lentiekben ismertetjük.

Egy direkt megközelítést alkalmazva az adatok rögtön a fenti tézis cáfolataként is értelmezhetőek (1. ábra). A Z generáció – a mi megközelítésünkben némi leegyszerűsítéssel a 16-29 éves korcsoporttal azonosítjuk ezt a generációt – nagyobb arányban képzeli el a jövőjét (5 éven belül) vezetői, vagy középvezetői beosztásban (38%), mint a közvetlenül utánuk következő 30-39 éves és 40-49 éves korosztály (egyaránt 30-30%) és mégnagyobb arányban, mint a munkaerőpiac “szeniorjai”, az 50-59 évesek (15%).  Ez annak fényében különösen hangsúlyos trend, hogy jellemzően pont azok látják magukat 5 éven belül vezetői pozícióban, akik már jelenleg is abban vannak: míg a jelenleg vezetői munkakörben dolgozók 53%-a szeretne hasonló szerepkörben lenni 5 év múlva, addig a nem vezetői beosztásúaknak csak 21%-a, míg az egyéni vállakozóknak csupán 7%-a vélekedik így. Tehát a Z-generáció tagjai annak ellenére tűnnek a szervezeti hierarchiából kiinduló megközelítésben a legambíciózusabbnak, hogy amúgy (életkorukból és a tapasztalatok hiányából fakadóan) kisebb arányban vannak jelenleg vezetői pozícióban (11%), mint az idősebb korcsoportok tagjai.

Az érem másik oldala viszont, hogy szintén a Z-generáció tagjai azok, akik legnagyobb arányban képzelik el magukat 5 év múlva egyéni vállalkozóként (25%) a 30-49 évesek 21%-ával és az 50-59 évesek 18%-ával szemben. Amennyiben tehát a szakmai autonómia és az egyéni érdeklődésnek megfelelő kiteljesedési lehetőségek ebben a munkaerőpiaci státuszban a leginkább elérhetőek, valamilyen mértékben mégis igaz lehet a Z-generáció „conscious unbossing” attitűdjével kapcsolatos tézis.

1.ábra

Egy kevésbé direkt megközelítést is alkalmaztunk a jelenség feltérképezésére: többválasztós kérdésben arra kértük válaszadóinkat, hogy jelöljék még a vezetői beosztásokkal kapcsolatos asszociációkat (2.ábra), illetve a vezetői szerepkörben elhelyezkedő ismerőseikre jellemző tulajdonságokat (3.ábra). Mindkét esetben negatv és pozitív konnotációjú asszociációkat/jelzőket is elhelyeztünk a listán az egyik vagy másik irányba történő torzítást elkerülendő a válaszokban. Kezdve az asszociációkkal, általánosan elmondható, hogy inkább a pozitív, vagy legalábbis semleges asszociációk (magas felelősségi szint – 46%, döntéshozói jogkörök – 37%, magas bérezés – 33% stb.) a jellemzőek, mint a kifejezetten negatívak (konfliktusok – 21%, adminisztratív terhek – 18%, hosszú munkanapok -12%). Az sem igaz, hogy a Z-generáció tagjai borúlátóbbak lennének. Például a „rendkívül hosszú munkanapokat” csak 9%-uk jelölte meg a 40-49 évesek 13%-ával és az 50-59 évesek 15%-ával szemben, ami persze azzal is magyarázható, hogy kevesebb direkt tapasztalatuk van a vezetői munkakörökről. Hasonlóképpen csak 16%-uk jelölte meg a konfltikusokat az asszociációk között az 50-59 évesek 25%-ával szemben.

2.ábra

Hasonló tendencia bontakozik ki a vezetői szerepben dolgozó ismerősök megítélésében. A pozitív jelzőket, mint például a „jó szervezőkészséget” (44%), az „intelligenciát, nagy tudást” (35%), az „inspirálót” (26%) nagyobb arányban jelölték meg a Z-generáció tagjai, mint az idősebb válaszadók, míg a kifejezetten negatívakat, mint például az „arroganciát” (21%), az „önzőt” (17%) és a „bully-ként való viselkedést” (20%) kevesebben. Általában igaz tehát, hogy a Z-generáció tagjai hajlamosabbak felnézni a vezető pozícióban dolgozó ismerőseikre és kevésbé kritikusak velük szemben, mint az idősebb társaik a munkaerőpiacon.

3.ábra

Kifejezetten ambíciózusnak tűnnek a 16-29 éves korcsoport tagjai, ha a szakmai siker fontosságáról kérdezzük őket (4.ábra): 56%-uk szerint ez inkább, vagy nagyon fontos szerepet tölt be az értékrendükben, míg a 30-39 éveseknek  46, a 40-49 éveseknek 41, és az 50-59 éveseknek pedig csak 39%-a nyilatkozott így. Valamennyire amúgy tudatában is vannak a Z-generáció tagjai annak, hogy a szakmai sikert az átlagnál magasabbra értékelik. A társadalom egészének elvárásaira vonatkozó kérdésre csak 49%-a válaszolt úgy, hogy inkább, vagy nagyon fontos a szakmai siker a társadalmi elvárásokban, normarendszerben.

4.ábra

Végezetül pedig a „conscious unbossing” tézisnek kifejezetten ellentmond, ha a kérdést élére állítjuk, és arról kérdezzük a válaszadóinkat, hogy a szakmai sikert inkább a szervezeti vezető szereppel, vagy inkább  egy, a válaszadó számára fontos maradandó alkotással azonosítják (5.ábra). Noha a válaszadók túlnyomó többsége (53%-a) az utóbbit választotta és csak 6% az előbbit, a 16-29 évesek körében valamivel szűkebb az olló: 11%-uk helyezi a vezető szerepet a „maradandó alkotás” elé, míg ugyanez az arány a 30-39 évesek között 8%, a legidősebb, 60 év feletti korcsoportban meg 3%-ra csökken.

5.ábra

A fentiekből leszűrhető, legalábbis az attitűdvizsgálatok szintjén, hogy nemhogy elfordulnának a fiatal munkavállalók a vezető szerepektől, hanem kifejezetten ambiciónálják azokat középtávú karriercélként, ehhez inkább poztív, mint negatív jelzőket társítanak, a vezetői szerepeket betöltő ismerőseikre inkább felnéznek és a szakmai sikert is egy nem elhanyagolható részük – az idősebb generációkhoz viszonyítva mindenképp nagyobb részük – ebben méri elsősorban. Az, hogy ezek az eredmények magyar specifikumok-e, vagy az egész „conscius unbossing” tézis szorul újragondolásra túlmutat a jelen elemzésünk határain. Annyi azonban minimum tanulságként eltehető, hogy a generációs általánosításokra vonatkozó állítások jelentős részét érdemes egészséges szkepticizmussal kezelni, mielőtt átmennének az empirikus vizsgálatok szűrőjén.

*Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat 2025  március 3. és 5. között vette fel az Europion (korábban Opinio) mobilapplikációs és kiegészító webes adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és a lakosság demográfiai szegmensei közötti kisebb különbségeket súlyozással korrigálták a kutatók, a súlyozási eljárásban a válaszadók a 2024-es Európai Parlamenti választásokra vonatkozó pártválasztását is figyelembe vették. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

***

Bejgli? Reszkessetek betörők? All I want for Christmas is You? Megannyi „kötelező” elem tartozik a karácsonyhoz, de ahány háztartás, annyi különböző ételre, italra, filmre és zenére esküszünk. De vajon melyek a legnépszerűbbek ezek közül? Erre a kérdésre kerestük a választ az Europion legújabb országosan reprezentatív kutatásában, amelyet a karácsony előtti héten készítettünk mobilapplikációs és webes adatfelvétel segítségével.

Kedvenc karácsonyi ételeink

A válaszadók relatív többsége töltött káposztát szeretne látni az ünnepi asztalon (24%), de dobogós helyen végzett a halászlé (17%) és a rántott hús is (14%). Előbbit inkább az idősebb korosztály tagja preferálják (40 – 60+ korosztály 18-21% vs fiatalabbak 11-13%), míg a rántott hús a 16-29 évesek körében sláger (23-24% vs idősebbek 5-17%). Csupán 4% nyilatkozott úgy, hogy egyik klasszikus karácsonyi ételt sem szereti.

A desszertek terén a bejgli végzett első helyen (24%), de nagy kedvencnek számít még a zserbó (16%) és a mézes-krémes sütemény is (11%).

Kedvenc karácsonyi filmek, zenék

Ha szórakozás, akkor nem maradhatnak ki a karácsonyi filmek a repertoárból. Vagy mégis? 20% megkérdezett válaszolt úgy, hogy nem szereti az ünnepi filmeket, ettől pedig éppen, hogy hajszálnyira maradt csak le az első helyezett: 18% magyar kapcsol a ’Reszkessetek betörők’-re, ha karácsonyi hangulatba szeretne kerülni. Az életkor előrehaladtával egyre többen nyilatkoztak úgy, hogy nem szeretik a karácsonyi filmeket. Népszerű még a ’Grincs’ és az ’Igazából szerelem’ is, 11% nézi szívesen ezeket az ünnepi alkotásokat. A 16-29 évesek körében a ’Polar Expressz’ is kedvelt történet, 15% jelölte meg ebből az életkori csoportból, mint kedvenc karácsonyi film.

A magyarok relatív többsége a ‘Wham! – Last Christmas’-re rázza a fa alatt, de a ‘Csendes éj’ (15%) és Mariah Carrey nagy klasszikusa – All I want for Christmas is you – (13%) is kedvelt dalok még. A magyar nyelvű karácsonyi zenéket az idősebbek kedvelik, a fiatalok a külföldi nótákat jelölték meg inkább. A karácsonyi dalokat egyáltalán nem kedvelők 15%-nyian vannak.

Ha karácsony, akkor család!

A magyarok többségének (73%) akkor igazi a karácsony, ha a családjával töltheti el. Barátokkal (4%) és egyedül (6%) nem az igazi ez az ünnep, kettesben ilyenkor romantikázni pedig mindössze 17%-nyi megkérdezett szeretne. Az eredmények tekintetében sem életkori, sem nemek szerinti különséget nem találtunk ezt a kérdést illetően.

A válaszadók relatív többsége (35%) beszélgetéssel, és ‘csak úgy levéssel’ szeretné tölteni az ünnepeket, az életkor előrehaladtával azonban növekszik azok aránya, akik így szeretnének karácsonyozni. Kedvelt tevékenység a társasjáték is (17%), amit főleg a 40 év alattiak űznek szívesen, 18%-nyi válaszadó pedig akkor a legboldogabb, ha végre szánhat egy kis időt magára és pihenhet. Az utazás (3%), kültéri programok (3%) vagy kulturális események (1%) látogatása csak nagyon keveseknek prioritás a karácsonyi időszakban.

(Talán) meglepő módon a szilveszter esetében is a szűk családi körös ünneplés lett a befutó (23%). Sokan továbbra is csak leginkább pihenni szeretnének (15%), de azért ugyanennyien vannak azok is, akik szívesen mennen házibuliba (15%). Utóbbi a fiatalabbak (16-29 évesek kb. egyharmada) körében örvend a legnagyobb népszerűségnek. Legkevésbé nyilvános szórakozóhelyen eltöltött újévi mulatságra vágyik a magyar (4%).

Hasznosat vagy szépet? Milyen ajándékot szeretnénk és adunk szívesen?

Egyértelműen hasznosat! Mind az ajándék adás (46%) és kapás (36%) tekintetében a hasznos tárgy volt a legnépszerűbb válasz, ezt követi az olyan élmény, amit az ajándékozó és az ajándékozott együtt használhat fel (adni: 19%, kapni: 24%). Az ajándékozási dobogó harmadik fokára a készpénz / szabadon elkölthető vásárlási utalvány állhat (adni:11%, kapni: 13%). Legkevésbé dísztárgyra (2%), egyedül felhasználható élményre (4%) és divattermékre (ékszer, cipő, óra, ruha, stb…) (5%) vágyunk, adni pedig dísztárgyat (3%), divatterméket (4%) és könyvet/kurzust/tanulási lehetőséget (4%) adunk legkevésbé szívesen.

*Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat december 12. és 15. között vette fel az Opinio Institute mobilapplikációs és kiegészító webes adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és a lakosság demográfiai szegmensei közötti kisebb különbségeket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

***

*Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat mobilapplikációs és kiegészítő webes adatfelvétel segítségével rögzítette az Opinion Institute 2024 október 12. és 16. között. A kutatásban 1000 fő vett részt és az eredmények reprezentatívak az ország 16 év feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A mérés hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

A szocializmus óta egy fajta óvatosság és ambivalencia jellemzi a társadalmi osztályok fogalmának mindennapos használatát. Ez egyfelől a fogalom ideológiailag és történelmileg terhelt mivoltára vezethető vissza, másfelől pedig a véleményformáló értelmiség is adós egy szilárd és közérthető fogodzóval, amikor elitről, középosztályról, vagy adott esetben a szegény rétegekről beszél. Ebben a kontextusban az Opinion Institute legújabb országosan reprezentatív kutatásában arra vállalkoztunk, hogy az országos közvélemény szűrőjén át közelítsünk a magyar állampolgárok gondolkodásában élő osztályfogalmak megértéséhez. Kiindulópontunk az a tézis, hogy a társadalmi rétegződés objektív indikátorai mellett legalább ennyire fontos, hogy az osztályidentitások mentén megfogható társadalmi egyenlőtlenségek milyen mértékben, milyen ok-okozati összefüggésekben és milyen asszociációkkal élnek a mindennapos gondolkodásban. Az alábbiakban ismertetett összefoglalónk ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat.

A magyar társadalom egészének osztályidentitása meglehetősen pontosan megfelel annak a cseppalakú szerkezetnek, amellyel Éber Márk Áron szociológus írja le a félperifériás társadalmat: egy szűk elit (kutatásunk alapján kb. 2%), egy szintén viszonylag szűk felső középosztály (6%), a társadalom gerincét kitevő közép- és alsó-középosztály (41 és 38%) és végezetül egy szintén jelentős szegény réteg (14%). Fontos ezen a ponton és a továbbiakban is hangsúlyozni, hogy az osztályidentitások %-os arányai szubjektív, a válaszadók önelhelyezésére épülő kategóriák, emiatt is különösen figyelemre méltó az értékelések aggregált szintű pontossága.

Az önelhelyezéseken túl viszonylag nagy egyetértés mutatkozik meg annak tekintetében, hogy milyen társadalmi erőforrásokkal és kulturális jegyekkel írhatóak le leginkább az osztályfogalmak. Mind általános, absztrakt szinten (1. Ábra), mind a konkrét javak és tevékenységek szintjén (2.ábra) az emberek többségének az osztály az elsősorban anyagi, materiális jellegű kategória, és kevésbé asszociálnak róla, vagy teszik ezt függővé olyan egyéb tényezőktől, mint a kulturális fogyasztási szokások, iskolázottság, vagy szakmai háttér. Az absztrakt kritériumok közül a válaszadók kettőt jelölhettek meg az osztályhoz való tartozás elsődleges kritériumaiként és egyértelműen a jövedelmi és vagyon helyzet emelkedett ki 69%-os említésaránnyal, és ezt messze lemaradva követte a “viselkedésminták” (30%) és a fogyasztási szokások és életmód (29%). A konkrét asszociációk tekintetében már nagyobbnak bizonyult a szórás, de itt is elsősorban az anyagi jellegű javak (saját ingatlan – 51%, saját gépkocsi – 48%, legalább félmilliós havi jövedelem – 40%) emelkedtek ki a középosztály definiálásának vonatkozásában.

1.ábra

2. ábra

Megosztóbbnak bizonyult annak megítélése, hogy milyen tényezők segítik a felfelé történő társadalmi mobilitást (3. Ábra). A relatív többség itt a kapcsolati tőkében látja az előretörés kulcsát, azon belül is a “tágabb értelemben vett kapcsolati hálóra” (38%), illetve a családi háttérre (35%) tekintenek sokan, mint elsődleges felhajtóerő. Sokatmondó, hogy mind a kapcsolati tőkét, mind azt a képességet, hogy  “eladjuk” önmagunkat (29%) előrébbvalóbbnak ítéli meg a társadalom az érvényesülés szempontjából, mint a meritokratikus eszme olyan sarrokköveit, mint a szorgalom (24%), tehetség (28%), vagy akár az oktatási háttér (29%). Némileg árnyalja az alapvetően igazságtalan társadalomról alkotott összképet, hogy az olyan negatív konnotációjú viselkedésmintákat, mint a “gátlástalanságot”, vagy a “korrupt, simlis döntésekre való hajlamot” sem tekintik az érvényesülés elsődleges kulcsának (21, illetve 24%-os említésarányok), ahogy a szerencse szerepét is csak közepesen tartjuk kulcsfontosságúnak (22%). Mindezek mellett kifejezetten eltörpül a vonzó, megnyerő külső (6%) és a külföldi tapasztalatok (5%) vélt fontossága.

3. ábra

A magyar társadalom alapvetően baloldali gazdaság – és szociálpolitikai attitűdjeivel összecsengő képet kapunk, ha az osztályszerkezet %-os becsült arányairól, illetve a jelenlegi kormány gazdaság– és társadalompolitikájáról és a kívánatos közpolitikai irányokról kérdezzük a válaszadókat. Helyesen érzékelik például a magyarok a cseppalakzatnak azon jellegzetességét, hogy a középosztály viszonylag szűk, ellentétben a szegénység tömeges jelenlétével. Míg a becslések a középosztály %-os arányáról 20 és 40% között koncentrálódnak, addig a válaszadók 45%-a szerint a társadalom legalább fele szegénynek tekinthető (4. Ábra). Ami pedig a közpolitikai irányokat illeti, míg a jelenlegi kormányzat gazdaság- és társadalompolitikáját elsősorban az elit és a felső-középosztály érdekeivel azonosítja a többség, addig a kívánatos irányt tekintve markánsan progresszív, az alsóbb rétegek érdekeit szem előtt tartó gazdaság és társadalompolitikát támogatnák a legtöbben (5. Ábra). Mindez nem csupán egy, az alsóbb rétegek számszerű fölényéből fakadó, önérdek-vezérelt össztársadalmi attitűd, hiszen még a felső-középosztályba és az elitek köreibe tartozó válaszadók 40%-a is megjelölte a szegényeket, mint a kivánatos gazdaság- és társadalompolitika elsődleges haszonélvezőit.

4. ábra

5. ábra

Kutatásunk második fele arra irányult, hogy feltárjuk az osztályidentitások mozgatórugóit, pontosabban beazonosítsuk azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák, hogy mely társadalmi osztályba tartozik (vagy legalábbis helyezi el magát) egy adott válaszadó. A családi háttér meghatározó szerepére már a fenti eredmények is utaltak és ennek megfelelően ebből az irányból indultunk ki: milyen mértékben határozza meg a szülők háttere a magyar állampolgárok osztályidentitását? Még azzal a (jogos) ellenvetéssel együtt is, hogy a szülők társadalmi osztályban való elhelyezése még nagyobb szubjektivitást és pontatlanságot jelenthet sok válaszadó esetében, mint önmaguk elhelyezése, a 6. Ábrán bemutatott mintázatok figyelemreméltóak. Az Y tengelyen tüntettük fel a válaszadók saját magukra vonatkozó osztályidentitását, míg az X tengely a szülőkre vonatkozó osztálybesorolás megoszlását tartalmazza. Az alacsony társadalmi mobilitás, amiról számos szociológiai tanulmány számolt be Magyarországon az elmúlt években, még ebben a szubjektív önelhelyezési skálán is tisztán kirajzolódik az adatokból.

6. ábra

Kevésbé tekinthető ugyan meghatározó tényezőnek, inkább következménynek vagy egy adott osztályba tartozás velejárójának, de ugyanezt a megközelítést alkalmazva arra is rákérdeztünk, hogy a válaszadó ismerőseinek zömét melyik társadalmi osztályba helyezné el (7.ábra). A szülői háttérhez hasonlóan ebben a megközelítésben is jól látható az egyes osztályok egy fajta társadalmi buborékként való működése. Míg a szegény rétegek 40%-a a legtöbb ismerősét is szegénynek tartja, addig az önmagukat felső-középosztályba és elitbe soroló állampolgárok csak egy nagyon szűk kisebbsége vélekedik úgy, hogy a legtöbb ismerőse az alsóbb osztályok soraiból kerül ki.

7. ábra

Végül, de nem utolsósorban arra is kiváncsiak voltunk, hogy valójában mennyire szubjektívek ezek az osztályidentitások, illetve mennyire felelnek meg annak az objektív(ebb)en leírható élethelyzeteknek, amelyekben a válaszadók élnek (8. Ábra). Ugyan a fentiekben már utaltunk rá, hogy meglehetősen pontosan megfelelnek az osztályidentitások eloszlása a szociológia által leírt “objektív” társadalmi rétegződésnek (a csepp-alakzat), egy közvetlenebb validációt kínál az olyan változókkal való összefüggések feltárása, mint az anyagi helyzet, szakmai háttér, vagy az iskolázottság.  Az osztálybesorolás 4 ilyen változóval való összefüggését vizsgáltuk: legmagasabb iskolai végzettség, háztartási jövedelem (3 kategóriára bontva), a háztartások olyan tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottsága, mint a gépkocsi, mosogatógép, vagy plazma TV (8 ilyen cikk megléte vagy hiánya alapján szintén 3 kategóriába soroltuk a válaszadókat) és a gazdasági szektor, amelyben a válaszadók dolgoznak (vagy ha épp nem dolgoznak, akkor a legutolsó szakmájukat vettük alapul).

8. ábra

Különböző mértékben ugyan, de mind a négy társadalmi és egzisztenciális körülményt leíró változóval jól látható az összefüggés. Míg az érettségivel nem rendelkezők 62%-a az alsó két osztály valamelyikébe helyezi el magát, addig ez az arány a diplomások esetén csak 31%-ot tesz ki. Még látványosabb az összefüggés a szigorú értelemben vett anyagi változók esetén. Míg a magas jövedelműek 18%-a és a magas háztartási ellátottságban élők 20%-a felső két osztály valamelyikébe helyezi el magát, addig az alacsony jövedelműek és az alacsony ellátottságú háztartásban élők esetén csak 6% és 4% ez a két arányszám. Ehhez képest kevésbé látványos az összefüggés a válaszadók gazdasági szektorával, amelyben az is szerepet játszhat, hogy a gazdasági szektor csak nagy vonalakban írja le egy adott szakma vagy munkahely kulturális és pénzügyi kereteit. Az általunk felállított szektor-kategóriák közül ezzel együtt kiemelkednek a “komplex szolgáltatások” – ide tartoznak az olyan, jellemzően diplomát igénylő szektorok, mint a pénzügyi szektor, információ és kommunikáció, vagy a tudományos és műszaki tevékenységek. Ebben a szektorcsoportban dolgozók az átagnál jelentősen magasabb aránya helyezi el magát a felső két osztály valamelyikébe (11%) és kevesebben helyezik el magukat az also-középosztály, vagy a szegények közé (42%).

Jogos felvetés lehet, hogy mivel a társadalmi ranglétra különböző aspektusait leíró változók erősen korrelálnak egymással (pl. egy diplomás ember nagyobb eséllyel lesz magas jövedelmű, mint egy érettségivel sem rendelkező, illeve egy magas jövedelmű ember nagyobb valószínűséggel él magas ellátottságú háztartásban, mint egy alacsony jövedelmű) nem csak arról van-e szó, hogy a fent bemutatott változók körülbelül ugyanazt a fogalmat írják körül, és valójában a fent bemutatott összefüggések egyek és ugyanazok. Ennek eldöntésére úgynevezett logisztikus regressziós elemzéssel azt is megbecsültük, hogy ezek a változók egymástól függetlenül alakítják-e az osztályidentitást. A válasz röviden: igen is, meg nem is. Egy olyan statisztikai modell eredményei szerint, ami annak a valószínűsűgét becsli meg, hogy valaki a felső-középosztályba, vagy az elitbe helyezi el magát az iskolai végzettségnek és a gazdasági szektornak nincs önmagában független és szignifikáns magyarázó ereje, de a háztartási jövedelemnek és a háztartás ellátottságának van. Számokkal kifejezve: a modell eredményei alapján egy magas jövedelmű, magas ellátottsági szintű háztartásban élő válaszadó 30%-os valószínűséggel helyezi el magát a felső középosztály vagy az elit valamelyikébe, addig ugyanez a valószínűség egy alacsony jövedelmű, alacsony ellátottsági szintű háztartásban élő válaszadó esetén mindössze 5%.

Összességében megállapítható, hogy a fogalom terhelt mivolta ellenére az osztályidentitások és az osztályfogalmak élénken élnek a magyar közgondolkodásban és az emberek többsége meglehetősen pontosan, az anyagi és társadalmi körülményeiknek megfelelően helyezi el magát társadalmi osztályokba. Mind az általános vélekedések alapján, mind a konkrét szülői háttér és ismeretségi hálók prizmáján keresztül egy zárt, alacsony mobilitással jellemezhető társadalom képe rajzolódik ki a számokból, amelyben a kapcsolatok többet érnek, mint a meritokratikus eszmény központi értékei, mint a tehetség vagy a szorgalom. Ezzel párhuzamosan – vagy pont ebből kifolyólag – a változásra való igény is markánsan megjelenik a közvéleményben: tömeges méretűnek látjuk a szegénységet, a felsőbb osztályok érdekeihez illeszkedőnek a jelenlegi gazdaság- és társadalompolitikát, és a döntő többség egy progresszív, az alsóbb osztályok felemelkedését elősegítő közpolitikai irányváltást szorgalmazna.

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

***

Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat 2024 szeptember végén rögzítette az Opinion Institute mobilapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország mobiltelefonnal rendelkező, 16 évnél idősebb népességére nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes okostelefonnal rendelkező 16 évnél idősebb lakosának lekérdezése eredményezett volna.

Párkapcsolatok, hűség és szexualitás a magyar társadalomban  

Közéleti szereplők számára aknamező, kulturális fogyasztásunkban és baráti beszélgetések során slágertéma, gondolkodásunkat végigkíséri a mindennapokban. Ezzel együtt (vagy pont emiatt) a mai napig egy bizonyos fokú szemérmességgel és talán egy csipetnyi képmutatással kezeljük a párkapcsolatokkal, szexualitással, hűséggel és hűtlenséggel kapcsolatos kérdéseket, megnehezítve a magyar társadalom magatartásának és értékítéletének pontosabb és mélyebb megértését a témában. A múlt hónapban végzett baráti kapcsolatokról szóló kutatás-sorozatunkra építve ezúttal egy nagyobb feladatra vállalkoztunk: legújabb, két részes országosan reprezentatív felmérésünkben a magyarok párkapcsolattal és szexualitással kapcsolatos attitűdjeit jártuk körül és ennek legfőbb eredményeit mutatjuk be az alábbi írásunkban. 

A 16-59 éves magyar lakosság többsége (de viszonylag szűk, 56%-os többsége) monogám párkapcsolatban (30%) vagy házasságban (26%) él, 28%-a egyedülálló, és 13%-a alkalmi kapcsolatokban találja meg a lelki és/vagy szexuális társat, társait. A nyitott kapcsolatok, vagy poliamor életmód – azaz több partnerrel, minden érintett számára transzparens módon folytatott tartós szerelmi viszony – viszonylag ritka, a válaszadóknak csak 4% jellemezte így a jelenlegi párkapcsolati helyzetét. Ezzel együtt összességében toleránsnak mondható a társadalom a nyitott kapcsolatok megítélésében, csak 36% nyilatkozott úgy, hogy abszolút ellenzi őket. A nők körében valamivel magasabb a mereven elzárkózók aránya (42%). 

 A monogám házasságban vagy kapcsolatban élők 28%-ának tart legalább 15 éve a kapcsolata/házassága. Értelemszerűen az idő előrehaladtával egyre nagyobb statisztikai esély kínálkozik az ilyen hosszú ideje tartó párkapcsolatra, de a párkapcsolatban vagy házasságban élő 50 év felettieknek is csak egy viszonylag szűk többségének (60%-ának) tart legalább 15 éve a kapcsolata vagy házassága. 

A párkapcsolatban élők többsége (71%-a) nagyon, vagy inkább elégedettnek érzi magát a kapcsolatával, bár a szubjektív megélést övező bizonytalansági faktorok és a társadalmi elvárásokból fakadó megfelelési kényszerek miatt mindig óvatosan kell bánni az ilyen típusú önbevallásos arányszámokal. Ezzel együtt is érdekes, hogy a nők körében gyakoribb az elégedetlenség: míg a férfiak 46%-a teljesen elégedett, a nők 36%-a nyilatkozott így. A férfiak mindössze 18%-a adott ambivalens “is-is” választ a nők 26%-ával szemben az erre vonatkozó kérdésre. 

A magyarok többségének amúgy korlátozottnak mondható a számszerű tapasztalata a hosszútávú párkapcsolatokról (1.ábra – bal panel), ugyanis 25%-nak egy darab tartós párkapcsolata volt életében, 45%-nak 2-3 és 12 %-nak egy sem (ez utóbbi arányszám elsősorban a 16-19 évesek körében mért magas 39%-os arányszámból származik). A férfiakra amúgy nagyobb arányban jellemző a párkapcsolati “kalandozás”, az ő körükben 7%-nak volt 5-nél is több tartós párkapcsolata, míg a nők esetén statisztikai értelemben szinte elhanyagolható ez az arány (1%). 

1.ábra

Meglepő eredmény született az arra vonatkozó kérdésre adott válaszokból, hogy milyen tulajdonságokat keresnek elsősorban a magyarok a párjukban (2.ábra, felső panel).  A kedvesség/figyelmesség (58%-os említésarány), a humor (50%) és a lojalitás/hűség (49%) bizonyultak a legfontosabb szempontoknak, de 40% fölötti említésarányt kapott az érzelmi intelligencia és a kölcsönös hobbik, érdeklődési körök is. A párkeresésben – már ami a tartós párkapcsolatokat illeti – a vonzó külsőt csak 34%-nyian nevezték meg a legfontosabb szempontok egyikének, noha a férfiak körében jóval többen, 40% helyezte ezt a szempontot is előkelő helyre a nők 28%-ával szemben. A “magas társadalmi státusz” és a “jó anyagi helyzet” a legkevésbé fontos szempontok egyikének bizonyultak. A hosszútávú sikeres kapcsolat receptjét egy szabadszavas kérdéssel is megközelítettük, a válaszokat egy szófelhő formájában illusztráljuk (3. ábra). 

2. ábra

3. ábra

Kutatásunkban külön kitértünk a szexuális kompatibilitásra, és a szexuális vonzalmat meghatározó tényezőkre is. A döntő többség (78%) inkább fontos-nak, vagy egyenesen elengedhetetlennek tartja a szexuális kompatibilitást a párkapcsolatokban és se nemek, se életkor, se egyéb demográfiai tényezők szempontjából nincs jelentős különbség e tekintetben.  

A szexuális partnerek számában (1. ábra, jobb panel) azonban már érdekes különbségek fedezhetőek fel társadalmi csoportok között. A magyaroknak tipikusan 2-5 (33%), illetve 6-10 (20%) szexuális partnerük volt eddigi életük során, a 20-at meghaladó szám viszonylag ritka (10%), az 50-et is meghaladó szám pedig majdhogynem elenyésző (3%). A népszerű sztereotípiát, miszerint a férfiak körében gyakoribb a szexuálisan “kicsapongó” életvitel csak részben igazolják vissza kutatási eredményeink. Igaz ugyan, hogy a férfiak körében magasabb a 10-nél több szexuális partnerrel rendelkezők aránya (26% a nők 17%-ához képest), ugyanakkor a férfiak körében is a 2-5 (28%), illetve az 5-10 (20%) szexuális partner a legjellemzőbb. Amiben látványosabb különbségek fedezhetőek fel, az az életkor. A 16-19 évesek többségének (52%), de a 20-29 évesek 18%-ának sem volt még semmiféle szexuális tapasztalata, illetve egy további 22, illetve 24%-nak egy szexuális partnere volt eddig csupán. Az ország egészéhez képest a fővárosban gyakoribb, hogy az embereknek több partnerük is volt: a budpestiek 17%-a 11-20 és egy további 9% 21-30 szexuális partnerről számolt be élete során. 

A párkapcsolatokhoz hasonlóan rékérdeztünk arra is, hogy a szexuális érdeklődés felkeltésében milyen tulajdonságok a legfontosabbak a válaszadók szerint (2. Ábra, alsó panel). Noha a párkeresésben betöltött legfontosabb tulajdonságok (kedvesség, figyelmesség, humor stb.) itt is prominens helyen szerepelnek, nem túl meglepő módon a szexuális érdeklődésben felértékelődik a vonzó külső szerepe (55%), különösen a férfiak esetében (62% a nők 47%-ával szemben). Külön kitértünk arra is, hogy van-e olyan népcsoport vagy nemzet, amelynek tagjait általában vonzóbbnak találják a magyarok (4.ábra). Noha a relatív többség (39%) nemleges választ adott, a választani tudók között a latin-amerikaik végeztek ez élen 17%-os említésaránnyal, szorosan mögöttük a Japánon kívüli távol-keletiek (16%), a nyugat- és dél-európaiaik (15%), illetve a japánok (14%).  Itt is érdekes különbségek mutatkoznak meg a nemek között: míg a Japánon kívüli távol-keletieket (23%) és a japánokat (20%) a férfiak tartják különösen vonzónak, a nők hajlamosabbak visszautasítani, hogy a szexuális vonzalmat népi/nemzeti alapon közelítsék meg (46% a férfiak 31%-ával szemben). 

4. ábra

Kutatásunk harmadik része a hűség és a hűtlenség témáját járta körbe. Elvi szinten nagy egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy mind az érzelmi, mind a testi hűség rendkívül fontos: az előbbit a magyarok 91%-a, az utóbbit 87% tartja inkább, vagy elengedhetetlenül fontosnak. A “gyakorlat” azonban árnyaltabb képet fest: a válaszadók egyharmada már legalább egyszer, azon belül 18% többször is megcsalta már a partnerét. Még nagyobb a bizalmatlanság a partnerek felé, ugyanis a válaszadók 38%-a bizonyosan tudja (saját állítása szerint), hogy a partnerük már megcsalta és egy további 32% valószínűsíti, hogy előfordult már ilyen, csak nem tud róla bizonyosan. Érdekesség, és némileg szembemegy a népszerű sztereotípiákkal, hogy a nők nagyobb %-a állítja azt, hogy már megcsalta a partnerét legalább egyszer (38% a férfiak 30%-ával szemben). Ezzel egyidejűleg viszont ők a bizalmatlanabbak is: a nőknek csak 29%-a bizonyos abban, hogy a partnerük még sosem csalta meg őket, míg a férfiaknál 35% ez az arány. Korosztályok szerint vizsgálva a bontást (5. Ábra) jól látható, hogy a korral előrehaladva egyre általánosabbá válik a hűtlenség megtapasztalása a párkapcsolatokban: míg a 20-29 éves generáció háromnegyede még nem csalta meg a partnerét (és 43% bizonyosan állítja, hogy a partnerük sem követett el hasonlót még soha), az 50-59 éves korosztály már alig több, mint fele (54%-a) volt mindig hű az aktuális partneréhez és csak 24%-uk biztos benne, hogy  a hűségük viszonzásra talált. 

5. ábra

A hűtlenség és a megcsalás fogalmai azonban óhatatlanul szubjektív kategóriák és ahány ember, annyi lehetséges definíció képzelhető el arra nézve, hogy pontosan mi minősül megcsalásnak. A különböző lehetséges “vörös vonalak” feltérképezésére is vállalkoztunk, arra kérve a válaszadókat, hogy egy széles szituáció-skálából (12 lehetséges szituációból) válasszák ki azokat, amelyeket ők személy szerint megcsalásnak tekintenek, ha ők tennék a partnerükkel, illetve ha a partnerük tenné ővelük. Tompítva annak a módszertani kockázatát, hogy a kognitív disszonancia redukció egy formájaként a válaszadók igyekeznének azonos válaszokat adni a két kérdésre és elferdíteni az igazságot annak érdekében, hogy következetesnek tűnjenek, a két kérdést két külön kérdőívben helyeztük el. 

Ennek megfelelően ki is rajzolódott egy fajta kettős mérce az emberek többségének megítélésében: a 12 szituáció többsége esetén (6. Ábra) lényegesen nagyobb arányban tekintenék megcsalásnak az adott helyzetet, amennyiben a válaszadó partnere (és nem maga a válaszadó) követné el. Kivétel ez alól a mással létesített szexuális kapcsolat, amit széles körben megcsalásnak tekintenek a válaszadók az elkövető személyétől függetlenül. A kettős mérce azonban kifejezetten látványos méreteket ölt a más irányába érzett erős fizikai vonzalomra, illetve a mással töltött több időre vonatkozóan. Mindkét szituációra csupán 24%-nyian tekintenek megcsalásként, ha a saját maguk ’követik el’, de 38-39%-nyian már hűtlenségnek aposztrofálnák a helyzetet, amennyiben a partnerük érezne/viselkedne így. Ez a fajta kettős mérce amúgy a női és a férfi válaszadók körében egyaránt jelen van, noha a nők jellemzően alacsonyabbra helyezik a megcsalás “belépési küszöbét”. A különbség különösen látványos a problémák megbeszélésével kapcsolatban: míg a női válaszadók 42%-a tekinti megcsalásnak, ha a partnerük mással beszéli meg a problémáit, a férfiak esetében csak 27% ez az arány. 

6. ábra

Miért csaljuk meg partnerünket? Noha az ok-okozati láncok pontos feltérképezése jócskán túlmutat egy kérdőíves kutatás keretein, a lehetséges okok kiválasztására is megkértük azokat a válaszadókat, akik úgy nyilatkoztak, hogy már legalább egyszer megcsalták partnerüket. Pozitívumnak tekinthető, hogy kevesen, mindösszesen 8 %-nyian írják a hűtlenséget alkohol és egyéb tudatmódosító szerek számlájára. A válaszadók többsége e helyett a kapcsolatukban megmutatkozó szexuális (17%) vagy érzelmi (36%) hiányérzetre vezeti vissza a döntését, míg egy további 20% – saját meglátása szerint – egyszerűen csak kalandvágyát elégítette ki a félrelépéssel.

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

***

Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat két különböző adatfelvétel segítségével rögzítettük mobilapplikációs adatfelvétel segítségével 2024 júliusában. A mintanagyság az egyes adatfelvételek során 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16-59 éves lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 és 59 év közötti lakosának lekérdezése eredményezett volna.