Társadalmi nemek és gyermekkori szocializáció: honnan erednek a gender-attitűdjeink?

Kevés olyan megosztó és heves indulatokat felkorbácsoló területe van a mindennapi közbeszédnek és a társadalomtudományos kutatásoknak egyaránt, mint a “gender” (társadalmi nemek), illetve azon belül is a gender-kérdésekkel kapcsolatos állampolgári attitűdök. Tengert lehetne rekeszteni a gender-attitűdökkel foglalkozó szakirodalommal, úgyhogy kutatásunk egy szerényebb célra vállalkozik és az attitűdöket meghatározó tényezőknek egy szűk szegmensére fókuszálunk: milyen mértékben vezethetőek vissza a gender-attitűdök korai életciklusunk szocializációjára, illetve ezen hatások mellett milyen egyéb demográfiai és politikai meghatározottsága van a társadalmi nemekkel kapcsolatos állampolgári véleményeknek?

Mielőtt az összefüggések viszgálatát elkezdenénk, fontos meghatározni, hogy pontosan milyen típusú gender-attitűdöket és hogyan vizsgáltunk. A válaszadóknak 10 különböző állítást fogalmaztunk meg a gender-vita különböző aspektusaival kapcsolatban (munkaerőpiaci egyenlőtlenségek, nemek közötti különbségek eredete, nőket érő szexuális erőszak megítélése, munkamegosztás a háztartásban stb.) Az állításokkal való egyetértés szintjét 5-ös skálán kellett a válaszadóknak értékelniük. Az állítások irányát véletlenszerűen variáltuk, azaz az állítások egy része a hagyományos, a többi része a modern gender-felfogás irányába mutatott. Az egyes állításokat és az azokkal való egyetértés átlagos szintjét az I. ábra mutatja be.

 

Az értékelések eloszlása erősen témafüggő, de összességében mégis inkább az rajzolódik ki, hogy tendenciózusan a többség (helyenként abszolút, helyenként relatív értelemben) inkább a modern gender-attitűdök mellett tesz hitet.  A nemek közötti bérkülönbségeket a munkaerőpiacon például  a magyarok 73%-a igazságtalannak tartja, a házimunkában való egyenlő teherviseléssel is 68% egyetért, ahogy a parlamenti és egyéb vezető intézményekben való arányos képviseletét a nemeknek is ugyanennyien tartják fontosnak. Egyéb területek megosztóbbnak bizonyultak vagy egyenesen a hagyományos gender-attitűdöket hozta felszínre. A válaszadók fele természetesnek tartja, hogy inkább a nőknek szakad meg a karrierje a gyermekvállalás miatt és 31% szerint a #metoo mozgalom túl messzire ment (és csak 17% szerint nem ment túl messzire), 30% pedig azonosulni tud azzal a sztereotípiával, hogy a férfiak inkább a reál, a nők inkább a humán területeken erősek (és csak 26% nem ért vele egyet) . A nőket érő erőszak kérdésében is viszonylag széles körben tetten érhető az áldozathibáztatás: minden negyedik magyar szerint a “nők is felelősek azért, ha szexuális bűncselekmény áldozatává válnak” és a válaszadóknak csak kevesebb mint a fele (46%-a) utasítja el határozottan ezt a narratívát.

Elemzésünk azonban elsősorban nem arra irányul, hogy a hagyományos és a modern gender-felfogás relatív elterjedtségét számszerűsítsük, hanem arra, hogy az attitűdök mögötti demográfiai, politikai és szocializációs tényezők hatását megbecsüljük. Ehhez első lépésben főkomponens-elemzéssel létrehoztunk egy olyan változót, ami a 10 állítást “közös nevezőre hozza” és a hagyományos-modern tengelyen helyezi el az egyes válaszadókat a gender-attitűdjük szerint. Az így kapott változó egy relatív mérőszám, ahol 0 jelenti a legmodernebb és 1 a leghagyományosabb gender-attitűdöt a válaszadók körében. A 0 (1) tehát nem jelenti azt, hogy az illető minden egyes kérdésben a lehető legmodernebb (leghagyományosabb) gender-felfogást vallja, hanem csak azt, hogy a mintánkban az ő válaszai bizonyultak a legszélsőségesebbnek.

Ezt követően egy statisztikai regressziós modellel becsültük meg különböző demográfiai, politikai és szocializációs változók relatív hatását arra nézve, hogy milyen mértékben “mozgatják” az attitűdöket ezen a 0-1-es skálán. A modell által becsült hatásokat “marginális” hatásként kell értelmezni, azaz azt mutatják meg, hogy mekkora egy adott tényező hatása a gender-attitűdökre, amennyiben minden egyéb tényező változatlan. A II. Ábra mutatja be ezeket a marginális hatásokat. Az ábrán csak azokat a változókat tüntettük fel, amelyek statisztikailag szignifikánsnak bizonyultak, azaz az adatokból nagy bizonyossággal következtethetünk arra, hogy a becsült hatás nem csak a mintavételből származó véletlen műve, hanem valós összefüggésre világít rá a társadalomban.

A demográfiai tényezőkből – nem túl meglepő módon – kiemelkedik a nemek szerepe: a férfiak – korosztálytól függetlenül – hagyományosabb gender-attitűdökkel rendelkeznek, mint a nők. Érdekes ellenben az az egyéb nemzetközi kutatások által is alátámasztott jelenség, hogy a nemek közötti különbség a gender-attitűdökben a fiatal generációk (különösen a 30-39 évesek) körében markánsabb. Míg a 30-39 éves korosztályban egy férfi átlagosan 0,14-el hagyományosabb gender-attitűddel rendelkezik, mint egy nő, 50 év felett ez a különbség 0,03-ra csökken.

A nemek közötti különbségen túlmutatóan fontos tényezőnek bizonyult az iskolázottság és a munkavégzés típusa is. A diplomások átlagosan 0,04-el, az érettségizettek 0,02-vel modernebb felfogást vallanak az érettségivel nem rendelkezőkhöz képest, míg a fizikai munkát végzők 0,02-vel hagyományosabb gender-attitűdökkel rendelkeznek a szellemi munkát végző társaiknál.

Nem elhanyagolható különbségek ezek, de eltörpülnek a politikai törésvonalak mellett. Az áprilisban Tiszára szavazók ugyanis 0,11-el modernebb gender-felfogást vallanak (átlagosan), mint a fideszesek, illetve a (Mi Hazánkon kívüli) kispártokra szavazók, illetve a választástól távolmaradók is 0,06-al a modernebb pólus felé hajlanak átlagosan a volt kormánypárt támogatóihoz képest. A Mi Hazánk-szavazókat nem helyeztük el az ábrán, mert az ő esetükben nem mérhető statisztikailag szignifikáns különbség a fideszesekhez képest. Mégegyszer fontos hangsúlyozni, hogy mivel marginális hatásokat becsülünk, a mért különbségek nem a politikai táborok összetételéből fakad (azaz nem csak azért gondolkoznak “hagyományosabban” a fideszesek, mert több közöttük az alacsonyan iskolázott vagy fizikai munkás).

Végül de nem utolsósorban, a szocializációs tényezők egy része is szignifikánsnak bizonyult a modellben. De kezdjük azzal, ami nem bizonyult annak: a családban lévő lánytestvéreknek nincs statisztikailag kimutatható szocializációs hatása a gender-attitűdökre. Azaz függetlenül attól, hogy valaki lánytestvérrel, fiútestvérrel (vagy adott esetben testvér nélkül) nőtt fel, ennek a tényezőnek önmagában nincs jelentős szerepe.

Annál inkább van azonban a szülői modellnek, amit gyermekkorunkban látunk. Akiket főleg (vagy kizárólag) az édesapjuk nevelt 0,04-el hagyományosabb gender-attitűdökkel rendelkeznek azokhoz képest, akiket az édesanyjuk és édesapjuk közösen nevelt (és szintén szignifikánsan hagyományosabbakkal azokhoz képest, akiket főleg vagy kizárólag édesanyjuk nevelt). A gyermekkori baráti háló is meghatározó: akiket elsősorban fiúbarátok vettek körül 0,06-al, akiket pedig fiúk és lányok vegyesen 0,03-al rendelkeznek hagyományosabb attitűdökkel azoknál, akik főleg lánybarátok körében töltötték a gyermekkorukat.

A bemutatott hatások egy része ugyan külön-külön szerénynek tűnhet, de ha együttesen vizsgáljuk őket már alapvetően meghatározzák a gender-attitűdjeinket. Ennek bemutatására érdemes összehasonlítani két stilizált végletet. Egyik ilyen véglet a hagyományos gender-felfogás archetípusa: 30-39 éves koraiban járó, fizikai munkát végző, érettségivel nem rendelkező, Fidesz-szimpatizáns férfi, akit főleg édesapja nevelt és fiúbarátokkal vette körbe magát gyermekkorában. Őt nem kevesebb, mint 0,4 pont választja el a 0-tól 1-ig terjedő gender-attitűd skálánkon egy szintén 30-39 éves diplomás, szellemi munkát végző és Tisza-szimpatizáns nőtől, akit édesapja és édesanyja közösen neveltek és főleg lánybarátokkal nőtt fel gyermekkorában. Tehát amennyiben ezek a demográfiai, politikai és szocializációs hatások egyszerre érvényesülnek, úgy két, egymástól markánsan elkülönülő világban találjuk magunkat, már ami a társadalmi nemekhez fűződő világképünket illeti.

 

*Módszertan: az Europion a kísérletben felhasznált adatokat 2026. július 9-án vette fel   mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A felmérésben 1800 fő vett részt, az eredmények reprezentatívak a magyar 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk, a súlyozási eljárásban az a válaszadók különböző digitális tevékenységeit is figyelembe vettük. A mérés hibahatára 2,5% azaz a fent bemutatott %-os eredmények maximum ennyivel térhetnek el attól, mintha az ország összes 16 év feletti lakosa részt vett volna a felmérésben.

 

 

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

 

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

 

***