„Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát”- aligha van még egy ilyen széles körben ismert, határokon átívelő közmondás a Közép-Európai térségben. De vajon van mögötte valós tartalom, tényleg ilyen meleg érzésekkel gondol a két nép egymásra, vagy csupán egy történelmi mítosz maradt fenn, amit hagyományőrzés és kölcsönös udvariasság céljából idéznek sokan mind a mai napig? Az Europion mindkét országban párhuzamosan elvégzett adatfelvétele erre próbált fényt deríteni. A magyar kérdőívet kitöltők Lengyelországról és a lengyelekről nyilatkoztak; a lengyel válaszadók Magyarországot és a magyarokat értékelték.

Az alábbiakban a két kutatás legérdekesebb összefüggéseit mutatjuk be, különös hangsúlyt fektetve a komparatív dimenzióra. Elsősorban arra keressük a választ tehát, hogy a két nép – magyarok és lengyelek – mennyire látjuk egymást hasonlóan, illetve mely területeken él gyökeresen különböző kép a másikról a kollektív képzeletben.

Ismerik egyáltalán a mondást?

A felmérés elején a közmondásra magára kérdeztünk ré és rögtön egy érdekes különbség rajzolódik ki a két adatsor között. A magyar válaszadók 57% állítja, hogy többször is hallotta már a mondást, 24%-nak “valami rémlik” és csupán 19% találkozik vele először a kérdőívben. A lengyel oldalon ezzel szemben magasabb a közmondást ismerők aránya: 70% hallotta már többször, és csak 14% olvassa előszőr ezt a kérdőívben. Érdekesség, hogy mindkét országban érezhető egy generációs szakadék a kérdésben. Míg Magyarországon a 60 év felettiek kétharmada ismeri jól a mondást a 16-29 éves korcsoport 54 %-ával szemben, addig a lengyeleknél még élesebbek a generációs különbségek (91% vs. 39%)

A közmondás szellemiségével való azonosulás azonban árnyaltabb képet mutat. A magyarok 52%-a „inkább” vagy „teljes mértékben” egyetért a közmondással, 38% bizonytalan. A lengyeleknél a közmondással azonosulók aránya mindössze 37%, és ami különösen szembetűnő: 24% határozottan elutasítja a mondás szellemiségét, míg Magyarországon ez az arány csak 10%. Tehát a lengyelek jobban ismerik a mondást, de kevesebben hisznek benne. Ez az ellentmondás visszaköszön a felmérés későbbi részeiben is.

 

Barát, partner, szövetséges – vagy ellenség?

A következő kérdés a nemzetközi kapcsolatok nyelvén közelítette meg a viszonyt: hogyan tekintenek a válaszadók a másik országra? A két adatsor közötti különbségek e tekintetben szemléletesek.

A magyarok messzemenőkig jóindulattal viszonyulnak Lengyelországhoz: 28% barátnak tartja, és a „partner” (20%), illetve „szövetséges” (20%) kategóriák is gyakori válaszopcióknak bizonyultak.. Negatív címkét – riválist, ellenfelet vagy ellenséget – összesen mindössze 9% választott. A választók 22%-a az „egyik sem” opcióval élt.

A lengyelek képe rólunk ezzel szemben érzékelhetőbben hűvösebb. Náluk a tartózkodást vagy ambivalenciát kifejező „egyik sem” a leggyakoribb válasz 29%-kal. A barát, partner és szövetséges kategória egyenként 17–18% körül mozog, de feltűnő, hogy közel 13% ellenfélnek vagy ellenségnek tartja Magyarországot – majdnem háromszor annyian, mint ahányan magyarok hasonlóan vélekednek Lengyelországról. Szó sincs többségről tehát, de ezzel együtt egy nem elhanyagolható kisebbsége a lengyel társadalomnak kifejezetten ellenségesen tekint Magyarországra, legalábbis a nemzetközi kapcsolatok dimenziójában.

A magyarázat valószínűleg politikai. Az Orbán-kormány oroszbarát politikája, az uniós intézményekkel való súrlódásai és a jogállamiság körüli viták mind beépültek a lengyel közbeszédbe. A közmondás szellemisége él tehát a kollektív lengyel képzeletben, de a politika már kikezdte ennek az alapjait. Mindezzel összecseng, hogy a magyar viszonyról alkotott negatív vélekedések erősen összefüggenek a lengyel pártpolitikai törésvonalakkal. Míg a Donald Tusk lengyel miniszterelnök pártjának (KO) szavazói 31%-a választotta a két legnegatívabb jelző egyikét, a hagyományosan Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel jó viszonyt ápoló, a lengyel jobboldal legnagyobb politikai erejének számító PIS szavazóinak csak 6%-a tette ezt. Hasonló pártpolitikai megosztottságot a kérdésben a magyar eredmények Lengyelországra nézve nem tartalmaznak.

 

Milyenek is ők? Sztereotípiák és személyes benyomások

 

A következő blokkban nemzetkarakterológiai jelzőkkel illethették a válaszadók a másik népet egy hosszú, 18 elemből álló listáról, kiválasztva a szerintük 3 leginkább ráillőt a lengyelekre illetve magyarokra. A magyar kép a lengyelekről feltűnően pozitív és egy irányba mutat. A képzeletbeli dobogóra a barátságos (44%), a vendégszerető (34%) és a hazafias (29%) jelzők kerültek a felsoroltak közül, de a szorgalmas (22%) és a büszke (23%) szintén előkelő helyen végeztek. A negatív tulajdonságok – udvariatlan, lusta, arrogáns – mind 5%-nál alacsonyabb említési arányt kaptak. A tipikus magyar gondolkodásban tehát a lengyelek melegszívű, dolgos hazafiak.

A lengyel kép a magyarokról szintén összességében pozitív, de a hangsúlyok árnyaltabb képet mutatnak. A vendégszerető (27%) vezeti a sort, ezt követi a barátságos (22%) és a hazafias (21%). Ugyanakkor az arrogáns (8%) és a pesszimista (6%) magasabb arányban jelenik meg, mint ugyanezen negatív jelzők a magyar megítélésben. A „jókedvű” és „optimista” jelzőket a lengyelek is viszonylag sokan választják (11–16%) – ebben valószínűleg Budapest imázsa és jól ismert éjszakai élete is közrejátszik.

Összességében a személyes percepció mindkét irányban pozitív tehát – de a lengyelek fejében élő Magyarország-kép valamivel árnyaltabb és némileg több ambivalenciát hordoz magában, mint fordítva.

 

Személyes kapcsolatok és közvetlen tapasztalatok

 

Összességében elmondható az adatok alapján, hogy mindkét ország esetében a közvetlen kapcsolatok és tapasztalatok korlátozottak. A magyarok 68%-ának egyetlen lengyel rokona, barátja vagy ismerőse sincs és 59% soha nem járt Lengyelországban. A lengyel oldalon még markánsabbak ezek az arányok: 82%-nak nincs egyetlen magyar ismerőse sem, és 62% sosem látogatta meg Magyarországot. Ezen belül mindkét országban jelentősek a földrajzi különbsége. Míg Magyarországon a fővárosiak 40%-ának van legalább egy lengyel ismerőse és a kistelepüléseken élők körében csak 30% körüli ez az arány, a lengyel nagyvárosokban élők 32%-ának míg a kistelepüléseken élők csupán 10-20%-nak van legalább egy magyar kapcsolata.

Mindezek fényében elmondható, hogy a lengyel-magyar barátság sokkal inkább épül kulturális örökségre és a közös történelmi emlékezetre, mint a személyes kapcsolatokra vagy az első kézből, akár turistaként szerzett tapasztalatokra. A két nép kényelmes távolságból kedveli egymást, ami önmagában nem elhanyagolható tényező ugyan, de erős korlátokat szab a kötelékek tartósságának a változó politikai széljárás függvényében.

Hogyan értékeljük egymás országát?

Mindkét kérdőívben szerepelt egy táblázatos kérdésblokk, amelyben a válaszadóknak a másik ország különböző területeit kellett osztályozniuk – a konyhától a labdarúgáson át a kormányzatig – 1-5-ös skálán (a nagyon negatívtól a nagyon pozitívig terjedő tartományban).

Konyha: Mindkét oldalon pozitív az értékelés, de nem egyforma mértékben. A magyar konyha a lengyeleknél 59%-os pozitív értékelésarányt ér el (inkább vagy nagyon pozitív értékelések összege). A lengyel konyhát a magyaroknál ezzel szemben csak 42%-nyian értékelték pozitívan. Úgy tűnik, a magyar konyha szélesebb körben rezonál az országhatárokon túl, mint a lengyel.

Városok és építészet: Ez a legkiégyensúlyozottabb kategória: mindkét ország 60% körüli pozitív arányt ér el.

Kultúra: A lengyel kultúra a magyaroknál 59%-os pozitív arányt ér el; a magyar kultúra a lengyeleknél 54%-ot. Ha nem is egyöntetű a lelkesedés tehát, a két nép kölcsönös tisztelettel viszonyul a másik kultúrájához.

Gazdasági teljesítmény: Ennél a kategóriánál nyíilik ki igazán az olló. A lengyel gazdaságot a magyarok 55%-a értékeli pozitívan – ez nem meglepő, Lengyelország Közép-Európa egyik legsikeresebb felzárkózási példája. A magyar gazdaságot a lengyelek mindössze 38%-a látja pozitívan, 17% kifejezetten negatívan (ezzel szemben a lengyel gazdaságot negatívan értékelők aránya Magyarországon mindössze 3%).

Kormányzat: A magyar kormányt a lengyelek 36%-a értékeli pozitívan, 29% határozottan negatívan – ez a teljes felmérés legmagasabb negatív aránya, már ami a nettó értékelési szinteket illeti. Az Orbán-kormány image-e Lengyelországban markánsan megosztó a pártpolitikai törésvonalak mentén: a KO-szavazók 56%-a értékeli negatívan a magyar kormányt a PIS-szavazók 20%-ával szemben. Ezzel szemben a lengyel kormányról a magyarok 39%-ának pozitív és csak 13%-ának negatív a véleménye. Érdekesség, hogy még a magyar kormánypárti szavazók körében is relatív többségban vannak a pozitívan (34%) nyilatkozók a kritikusokhoz (28%) képest.

Érdekesség végezetül, hogy a nemzeti konyhákon kívül az egyetlen szempont, amiben a magyarok lényegesen pozitívabb képet sugároznak a lengyelek felé, mint fordítva, az a labdarúgás (a lengyel válaszadók 37%-a értékelte pozitívan a magyar focit, 9 százalékponttal többen, mint a magyarok a lengyel focit) . Hogy ez az elmúlt évek EB-szerepléseinek, esetleg Szoboszlai Dominik teljesítményének vagy a dícső futballmúltunknak köszönhető-e, egyelőre megválaszolatlan kérdés marad.

 

Kit ismernek, mit ismernek?

 

A magyarok Lengyelország kulturális panteonjában viszonylag otthonosan mozognak, legalábbis a lengyelekhez képest. A listát II. János Pál pápa vezeti 82%-os ismertségével, őt követi Marie Curie (69%) és Chopin (57%). Kopernikuszt a magyarok nagyjából fele (52%) ismeri. A politikusok és az írók kevésbé ismertek – Piłsudski nevére például mindössze 10%-nak ugrik be valami.

A lengyelek a magyar hírességekről jóval kevesebbet tudnak. A magyarok ismertségi listáján Liszt Ferenc vezet 32%-kal, őt követi Rubik Ernő (23%). Bartók, Kossuth és Puskás 10–20% közötti ismertségi arányokkal. A tudósok – Semmelweis, Teller, Szent-Györgyi – a lengyel átlagember számára nagyrészt ismeretlenek.

Az ismertségi versenyben valamelyest szépíteni tudunk a márkák terén, ugyanis az összes felsorolt márka közül a Rubik-kocka abszolút dominál 79%-os ismertséggel a lengyelek körében (ami különösen érdekes Rubik Ernő relatív alacsony ismertségének fényében), de a “Tokaji” márkanevet is sokan, 63%-nyian ismerik.  Jóval lemaradva következik ezután a sorban a Pick szalámi (23%), a herendi porcelán (14%) és a Prezi (10%).

Magyarországon az Allegro (61%) és a Reserved (52%) a legismertebb lengyel márkák – ami nem meglepő annak fényében, hogy mindkettő erős kiskereskedelmi jelenléttel bír a magyar piacon. Az InPost (9%) és a Żywiec sör (6%) márkai ezekhez képest nagyrészt ismeretlenek.

 

A lengyel-magyar barátság napja

Március 23-a a lengyel–magyar barátság napja, mivel 2007 március 23-án fogadta el a két ország parlamentje az erre vonatkozó nyilatkozatot. Ezt feltűnően hasonló arányban tudják mindkét oldalon: a magyarok 43%-a és a lengyelek 44%-a hallott erről (érdekes módon mindkét országban a férfiak és az idősek nagyobb arányban, mint a nők, illetve a fiatalok). Tehát mindkét nép többségének igencsak hiányosak az ismeretei ezzel a nappal kapcsolatban – ami némileg árnyalja a két nép közötti barátságba vetett hit (vagy mítosz?) valós tartalmát.

 

Összegzés: élő barátság vagy szép emlék csupán?

A fent bemutatott összehasonlító elemzés összképe szorosabb kötelékekre utal a két nép között, mint amit az aktuálpolitikai hírek alapján gondolhatnánk, de egyidejűleg távolságtartóbb attitűdöket is rejtenek, mint ami a közmondásban rejlik. A népek közötti rokonszenv valódi és kölcsönös. Mindkét nép összességében pozitívan gondolkodik a másikról, annak kultúrájáról, ételeiről és városairól. Egymásra inkább partnerkén, mint riválisként tekintenek. A régi szólást ismerik, és sokan azonosulnak is a szellemével.

De ez a barátság nagyrészt egy szimbolikus dimenzióban él, nem személyes közelségben. Azoknak az aránya, akiknek valóban van élő kapcsolatuk a másik ország állampolgáraival, feltűnően alacsony. A pozitív alapattitűdök döntően öröklöttek – tantervi anyagokból, nemzeti mítoszokból és alkalmi turistautakból táplálkoznak –, nem pedig személyesen megélt tapasztalatokból.

Az adatok azt is sejtetik, hogy a töredezés jelei már meg is indultak, elsősorban lengyel oldalról. A lengyel válaszadók egy érzékelhető hányada Magyarország ellenfelének tartja az országot; a magyar kormány kapta a legmagasabb negatív értékelést az egész felmérésben. A közmondás szellemiségével való azonosulás Lengyelországban alacsonyabb a vártnál. Ezek természetesen nem árulkodnak semmiféle visszafordíthatatlan folyamatról, de ezzel együtt jelzésértékűek.

A felmérés legfontosabb tanulsága talán az, hogy a közmondás szilárd kulturális alapokon nyugszik, de ezek az alapok nem helyettesítik a valódi kapcsolatokat. Ha a lengyel–magyar barátság több akar maradni, mint egy szimbolikus relikvia, akkor több kell hozzá, mint egy közös szólás: több közös élmény, több személyes találkozás, és talán egy kicsivel kevesebb politikai vihar mindkét oldalon.

 

*Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2026. március 27. és március 31. között vette fel az Europion mobil- és webapplikációs adatfelvételének segítségével. A felmérésben a két országból összesen 2500 fő vett részt, az eredmények reprezentatívak a két ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi/lengyel régió tekintetében. A reprezentativitást biztosító eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokra vonatkozó visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fenti politikai táborokra vonatkozó bontások ezekre a visszaemlékezésekre támaszkodnak. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. 

 

 

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

 

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

 

***