Október 23.-i felvonulások megítélése

/ /by

      A megszokott pártos logika érvényesült az október 23-i felvonulások megítélése kapcsán, de azért nem teljesen szimmetrikus módon: míg a Tisza-tábor szinte egyöntetűen Magyar Pétert tartja a nap nyertesének, a kormánypárton belül többen vannak az “elhajlók” vagy véleményt megtagadók. A pártlogikán kívül – vagy részben ezzel összefüggésben – a politikai érdeklődés és tájékozottság nagymértékben befolyásolja, hogy a Békemenetet vagy a Nemzeti Menetet látják a magyar választók sikeresebbnek. Ezek a legfőbb megállapításai az Europion gyorsfelmérésének, amelyet az október 23-át követő hétvégén végeztek el a kutatók 1300 fős, országosan reprezentatív mintán.

      A közfigyelem tekintetében nincs látványos különbség a két esemény között. A teljes, 16 év feletti népesség hasonló arányban állítja, hogy beszélgetett olyan ismerősével, aki kint volt (Békemenet: 21%, Nemzeti Menet: 29%), olvasott róluk összefoglalókat (Békemenet: 56%, Nemzeti Menet: 53%), belenézett online közvetítésbe (Békemenet: 25%, Nemzeti Menet: 29%), belenézett tévéközvetítésbe (Békemenet: 23%, Nemzeti Menet: 19%), vagy belehallgatott – bármilyen formában – a két főszereplő beszédébe (Orbán Viktoréba: 30%, Magyar Péterébe: 34%).

      I. ábra

      A médiában talán minden eddiginél intenzívebb számháború kapcsán viszonylag egyértelműen foglaltak állást a magyarok: 20% szerint inkább a Békemeneten, 42% szerint a Nemzeti Meneten voltak többen (ezen belül is 15% szerint voltak sokkal többen a Békemeneten, és 36% szerint voltak sokkal többen a Nemzeti Meneten). Különösen széles a szakadék a legalább napi 1 órát online hírfogyasztással töltők és a saját bevallásuk szerint a politika iránt a (4 fokú skálán) legmagasabb érdeklődési szintet tanúsítók körében. Míg az előbbi csoportban 51–20% a tömegbecslés a Nemzeti Menet javára, addig az utóbbi csoportban 66–23% az aránypár. Ellenben azok körében, akik egy átlagos napon semennyi időt nem töltenek online hírfogyasztással, 26% szerint a Békemenet vitte a napot, és csak 17% szerint a Nemzeti Menet. A választói blokkok ítélete a számháború tekintetében érthető módon igen pártos, de egyértelmű aszimmetria mutatkozik meg a pártosság mértékében. Míg a Tisza-tábor (pontosabban a tavalyi EP-választásokon a Tiszára szavazók) szerint közel egyöntetűen (87%) a Nemzeti Meneten voltak többen, addig csak minden második kormánypárti (49%) állítja ugyanezt a Békemenetre, míg 35%-uk nem tud vagy nem akar állást foglalni a kérdésben.

      II. ábra

      Hasonló tendenciák bontakoznak ki, amikor az események általános (az egyes politikai közösség szempontjából értelmezett) sikerességéről kérdeztük a válaszadókat. A teljes népességben a Nemzeti Menetet közel kétszer annyian (39%) tartották sikeresebbnek, mint a Békemenetet (20%). A számbecslésekhez hasonlóan itt is a hírfogyasztással és a politikai érdeklődéssel kb. lineárisan nő a Nemzeti Menet javára az olló. Míg a naponta legalább egy órát online hírfogyasztással töltők körében 48%, a politika iránt „nagyon” érdeklődők körében 63% tartotta a Nemzeti Menetet sikeresebbnek a Békemenet 19%-ával szemben, addig a hírek és a politika iránt legkevésbé érdeklődők körében csak 17%, illetve 15% tartotta a Nemzeti Menetet sikeresebbnek (a Békemenet 20, illetve 12%-ával szemben). A politikai blokkok szerinti aszimmetrikus pártosság itt is tetten érhető: míg a tiszások 83%-a tartotta a Nemzeti Menetet sikeresebbnek, addig a kormánypártiak táborában csak 49% állította ugyanezt a Békemenetről.

      Végezetül a kutatás két szabadszavas kérdés formájában arra is kitért, hogy a válaszadók érzékelésében mi volt a két politikai vezető beszédében a leginkább központi gondolat. A megkérdezettek százalékpontra megegyező arányban (27%) tudtak értelmezhető választ adni a kérdésre. Orbán Viktor beszéde esetében egyértelműen kiemelkedik a háború és Ukrajna (42%) a kérdésre értelmezhető választ adók körében, míg egy további 22% csak általános uszításként és gyűlöletkeltésként írta le a hallottakat. Magyar Péter beszédében szintén kiemelkedik – de nem ennyire markánsan – az „összefogás, megbékélés” gondolata (33%), míg 21% a „választási győzelem és rendszerváltás” ígéretét, 18% pedig az 1956-ra való emlékezést emelte ki.

      III. ábra

      Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 október 25.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

      Az Oroszországból származó energiaimport lakossági megítélése

      / /by

          Az elmúlt időszakban Trump amerikai elnök egyre keményebb oroszellenes nyilatkozatai ismét előtérbe helyezték Magyarország Oroszországból származó energiaimportjának – olaj- és gázfüggőségének – kérdését. Ennek kapcsán az Europion október elején 1200 fős országos reprezentatív mintán vizsgálta, hogyan látja a magyar társadalom az orosz energiafüggőség problémáját. Az eredmények egy alapvetően alacsony tájékozottságú, ugyanakkor az ügyben szélsőségesen megosztott közvélemény képét rajzolják fel.

          A kutatás első része a tájékozottságot és a számszerű ismereteket mérte fel. Kevesen vannak tisztában azzal, mekkora valójában Magyarország orosz energiafüggősége. A társadalom alig negyede (24%) jelölte meg helyesen a 80% fölötti importarányt, 30% 60–80% közé becsülte, harmaduk (33%) 60% alá tette a részesedést, míg további 13% még becslést sem vállalt. A 60 év felettiek és a naponta legalább egy órát (online) hírolvasással töltők körében valamivel magasabb a helyesen válaszolók aránya (32%), de egyik csoportban sem éri el a társadalom harmadát.

          I. ábra

          A lakosság érzékelése szerint inkább nőtt (32%), mint csökkent (16%) az orosz energiafüggőség az orosz–ukrán háború évei alatt, a többség (51%) szerint azonban nem változott. Az ellenzéki szavazók körében –  Tisza támogatói között (46%), egyéb ellenzékiek között (41%) – erősebb a meggyőződés, hogy a függőség tovább nőtt. Ugyanakkor a társadalom relatíve bizakodó abban, hogy lehetséges az orosz energiaforrásoktól való leválás: a válaszadók közel fele szerint vagy már most (23%), vagy rövid-középtávon, 5–10 éven belül (25%) reális a függőség jelentős csökkentése. Kevesebb mint minden negyedik válaszadó (23%) vallja kategorikusan, hogy hosszú távon sem reális cél az energiafüggőség mérséklése – még a kormánypárti szavazók körében is csak kisebbségben van ez a vélemény (40%).

          A kutatás második része az energiaimport általános megítélésére kérdezett rá. A társadalom megosztott abban, hogy az olcsó energia vagy az energiafüggetlenség élvezzen elsőbbséget, de valamivel többen (54%) választották az olcsó energiát. A kérdést két lehetséges keretezésben tálaltuk a válaszadók elé: „olcsó energia, még ha Oroszországtól is kell vásárolni” illetve „energiafüggetlenség, még ha ez drágább energiát is jelent”. Az olcsó energiát főként a kisebb településeken élők (58–59%) és a hírolvasással a legkevesebb időt töltők (72%) részesítették előnyben. A pártpolitikai törésvonalak mentén különösen éles a szakadék: a kormánypárti szavazók 82–18%-ban az olcsó energiát tartják fontosabbnak, míg a Tisza-szavazók szinte fordított arányban (27–73%) az energiafüggetlenségre helyezik a hangsúlyt.

          II. ábra

          Az orosz energiaimport háborús kontextusban való megítélése szintén megosztó. Statisztikai hibahatáron belül, de valamivel többen vannak azok (38%), akik helyeslik, hogy Magyarország a háború alatt is Oroszországtól vásárol energiát, mint ahányan ellenzik (36%). Egyetértők főként a 60 év felettiek (43%), a községekben élők (43%), a legkevesebbet hírolvasók (51%), valamint a kormánypárti szavazók (72%) köreiben koncentrálódnak.

          III. ábra

          Az orosz energiaszektort érintő uniós szankciókról is megoszlanak a vélemények. Hajszálra ugyanannyian gondolják úgy, hogy Magyarországnak igazodnia kellene a szankciókhoz (36%), mint ahányan ezt ellenzik (36%). Demográfiai bontásban egyedül a diplomások körében van abszolút többségben (51%) az igazodást pártolók aránya. Politikai hovatartozás szerint azonban drámai a különbség: a Tisza-szavazók 72%-a támogatja a szankciókhoz való igazodást, míg a kormánypárti szavazók 69%-a ellenzi azt.

          A szankciók hatásairól is megosztott a társadalom, összességében inkább szkeptikus a hangulat. A három felvázolt szcenárió közül a legnagyobb hatást várók vannak legkevesebben: kevesebb mint a válaszadók negyede (24%) véli úgy, hogy a szankciók a csatatéren is érdemi változást hozhatnak. A relatív többség (47%) szerint a szankciók ugyan fájnak Oroszországnak, de a háború menetét nem befolyásolják érdemben, míg a maradék 30% úgy véli, Moszkva meg sem érzi ezeket.

           

          Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 október 3.-án  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

          Kampányüzemmódban

          / /by

              A 2022-es választásokhoz képest egyértelműen durvább kampányra számít a magyarok többsége az idei voksolás előtt, amelynek tétje a többségi vélemények szerint a legnagyobb a rendszerváltást követő választások sorában. A kampányban számos korrupciós – vagy egyéb típusú – botrány kirobbanására számítanak, és sokan olyan extrém eseményeket sem tartanak kizártnak, mint politikai indíttatásból elkövetett gyilkosságok. A teljes népesség 58%-a, vagyis a választásokon feltehetően részt vevők túlnyomó többsége (saját elmondása szerint) már eldöntötte, hogy kire szavaz, és ezen aligha változtat a kampány. Ezek a legfőbb tanulságai az Europion szeptember utolsó napjaiban végzett kutatásának, amelyben 1700 embert kérdeztek meg országosan reprezentatív mintán.

              A teljes népesség 77%-a számít a 2022-es választásoknál durvább kampányra, különösen a 60 év felettiek (87%), a diplomások (88%) és a Tisza-szimpatizánsok körében (93%) magas a borúlátók aránya. Viszonylag kevesen (16%) állítják, hogy a kampányok alatt a szokásosnál sokkal többet foglalkoznának a politikával. A többség inkább csak valamivel (41%), vagy egyáltalán nem foglalkozik vele többet (44%). Nagyjából ugyanaz a csoport – idősek, diplomások, Tisza-szavazók – azok, akik saját bevallásuk szerint a kampányidőszakban sokkal jobban odafigyelnek a történésekre, és szintén ők azok, akik a jövő évi választások tétjét különösen magasra teszik („a legnagyobb téttel rendelkező választás a rendszerváltást követő választások sorában”). A teljes népességben 55% gondolja így, a 60 év felettiek csoportjában 71%, a diplomások körében 66%, a Tisza-szimpatizánsok táborában pedig 87%. Ezzel szemben a kormánypártiak közül csak 39% helyezi ilyen magasra a választások tétjét.

               

              I. ábra

              A felmérésben arra is kitértek, hogy milyen konkrét események bekövetkeztét valószínűsítik a választók az előttünk álló fél évben. A többség egyértelműen számít új korrupciós ügyek (64%) vagy más, nem korrupciós, de erkölcsi jellegű botrányok (62%) napvilágra kerülésére. Szintén sokan tartják valószínűnek, hogy egyes politikai szereplőket megakadályoznak az indulásban (49%), vagy akár le is tartóztatnak (48%). Fél évvel a választások előtt sokan számítanak hangulatjavító, az emberek pénztárcáját érintő intézkedések bejelentésére (50%), a választási rendszer megváltoztatására (47%), illetve utcai zavargásokra, erőszakos eseményekre (51%). Ezzel szemben kevesen gondolják, hogy érzékelhetően javulna a gazdasági hangulat (22%), vagy hogy vezető politikusok lemondanának (26%). Talán a közállapotokról a legárulkodóbb, hogy az utóbbi eseményekhez hasonló arányban (22%) számítanak arra is, hogy politikai indíttatású gyilkosságokra is sor kerülhet a magyar politikában az előttünk álló hónapok során.

              A politikai táborok összevetésében elmondható, hogy a Tisza-szavazók valamivel nagyobb arányban számítanak a felsorolt, többé-kevésbé drámai eseményekre, különösen azok tekintetében, ahol egyértelműen a kormányoldali szereplők lennének kezdeményező szerepben. Politikusok indulásának megakadályozására a tiszások 68%-a számít, letartóztatásokra 54%-uk, a választási rendszer megváltoztatására pedig háromnegyedük (76%). Utcai erőszakra és politikai gyilkosságokra viszont hasonló arányban számítanak a két oldal szavazói. Javuló gazdasági hangulatra – nem meglepő módon – inkább a kormánypárti szavazók számítanak, de még az ő körükben is csak a kisebbség (45%) optimista.

              II. ábra

              A választók többsége (58%) saját elmondása szerint már eldöntötte, hogy kire fog szavazni, és ezen aligha változtathat a kampány, míg további 17%-uknak szintén van preferenciája, de azon a kampány még módosíthat. Demográfiai csoportok szerint vizsgálva a férfiak (66%), a 60 év felettiek (71%) és a diplomások (71%) tűnnek az átlagnál elkötelezettebbnek. Politikai összevetésben – a korábbi kutatásoknak megfelelően – a Tisza-tábor a legeltökéltebb: 86%-uk szerint a kampány már nem változtathat a döntésükön. A kormánypártiak körében ez az arány jóval alacsonyabb, mindössze 66%.

               

              III. ábra

               

              Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 szeptember 28-29.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1700  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,4%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

              Adótervek

              / /by

                  A progresszív, többkulcsos adózást kis mértékben, a kiemelkedő vagyonokra kivetendő vagyonadó ötletét pedig egyértelműen támogatja a magyar közvélemény. Ezzel együtt inkább pesszimisták a várakozások egy esetleges többkulcsos adó bevezetésének hatását tekintve, mind a személyes pénzügyekre, mind a lakosság többségének jövedelmére vonatkozóan. A Tisza (állítólagos) adóterveinek kormánypárti keretezésével kapcsolatban szkeptikus a magyarok többsége. Ezek a legfőbb megállapításai az Europion által készített országos reprezentatív felmérésnek, amit a 1200 fős országosan reprezentatív mintán végeztünk.

                  A 16 év feletti lakosság 45%-a támogatja (ezen belül 23%-a teljes mértékben), és csak 32%-a utasítja el (ezen belül 24% teljes mértékben) a progresszív, többkulcsos SZJA ötletét. A legidősebb korcsoportban (28%), az érettségivel nem rendelkezők körében (31%), és – értelemszerűen – a kormánypártiak táborában (49%) vannak az országos átlagnál többen az elképzelést mereven elutasítók. Érdekesség, hogy a háztartási jövedelemmel nem mutat összefüggést a kérdés megítélése, sőt: a (relatív) magas jövedelműek körében magasabb az elképzelés támogatottsága (53%), mint a közepes vagy alacsony jövedelmű háztartásokban élők körében (43%).

                   

                  I. ábra

                  Az elképzelés támogatottságának ellenben komoly korlátokat szab, hogy magasra helyezik a magyarok azt a jövedelemsávot, ahol adott esetben indokoltnak tartanák az adókulcs emelését a jelenlegi 15%-os szintről. A teljes népesség 16%-a tartaná ezt indokoltnak a 750 000 és 1 millió forint közötti bruttó jövedelmekre, és 41% mindezt csak 1 millió forint bruttó felett engedné meg (22% pedig sehol). Mindössze minden ötödik magyar tartaná adott esetben indokoltnak 750 000 forint bruttó alatt az SZJA-kulcs emelését. Amikor konkrét számokról kérdeztük a válaszadókat, az egyéb megfontolások mellett már egyértelműen inkább tetten érhető volt az önérdek. Míg a magas jövedelműek 53%-a 1 millió forint fölött húzná meg ezt a határt (30%-uk pedig sehol), addig az alacsony jövedelműek közel harmada (29%-a) már 750 000 forint bruttó alatti szinteken is indokoltnak tartaná az adóemelést. Ugyanez a munkaerőpiaci státusz tekintetében is visszaköszön, noha kisebb mértékben: az aktív keresők 16%-a húzza meg a határt 750 000 forint bruttó alatt, míg a munkanélküliek és az ellátás mellett dolgozók esetében ez az arány 30–35% között szóródik.

                  Külön érdekesség, hogy a kormánypárti szavazók markáns többkulcsos adóellenessége tovatűnni látszik a konkrét kereseti szintek mezsgyéjén, ugyanis a Tisza- és egyéb ellenzéki szavazókhoz képest jellemzően alacsonyabb szinten tartanák indokoltnak az adóemelést (még akkor is, ha 36%-uk a konkrét kereseti szintekre is azt válaszolja, hogy sehol nem tartaná ezt indokoltnak).

                   

                  II. ábra

                  A többkulcsos adóhoz képest kevésbé bizonyult megosztó témának a kiemelkedő, 5 milliárd forintot meghaladó vagyonokra kivetett vagyonadó ötlete, ugyanis ezt a magyarok több mint kétharmada (69%-a) támogatja, azon belül is 51% a „teljes mértékben támogatom” választ adta. Érdekesség, hogy a kérdés megítélése – a többkulcsos adóval szemben – nem mutat választóvonalat a jövedelmi csoportok között, ezzel szemben inkább az idős válaszadók körében kifejezetten népszerű az ötlet (63%-uk teljes mértékben támogatja). Politikai oldalak szerint vizsgálva a kérdést elmondható, hogy az ellenzéki támogatók között konszenzus-közeli támogatást élvez az ötlet (a Tisza-szavazók például 80%-a támogatja a Tisza párt említése nélkül a kérdésfeltevésben), miközben a kormánypárt hívei megosztottak, de a relatív többség (48%) ebben a szegmensben is támogató.

                   

                  III. ábra

                  A kormánypárt Tisza (állítólagos) adóemelési terveit előtérbe helyező kommunikációs offenzívája ellenére a relatív többség (38%) inkább a Tisza párt cáfolatának („nem készülnek emelésre”) hisz, a kormánypárti narratíva 26%-ával szemben, míg a további 36% elzárkózott a véleménynyilvánítástól a kérdésben („nincs erről elég információm / nem tudok véleményt alkotni”). Az 50 évnél idősebb válaszadók körében relatíve magas a kormánypárti narratíva elfogadottsága, de egyik vizsgált demográfiai szegmensben sem haladja meg a válaszadók harmadát. Talán meglepő, hogy a kormánypárt híveinek is jelentős része (37%) nem foglal egyértelműen állást a kormánypárti narratíva mellett, a Tisza-szavazók közül pedig gyakorlatilag senki nem hisz a Fidesznek ebben a kérdésben.

                  Végezetül azt is megvizsgálta a kutatás, hogy a magyarok várakozásai szerint hogyan hatna a többkulcsos adó bevezetése a személyes pénzügyeikre, illetve a többség pénzügyi helyzetére. Mindkét megközelítésben az emberek inkább borúlátóak, mint optimisták: a személyes pénzügyekre vonatkozóan a teljes népesség 30%-a szerint csökkenne, és csak 22%-a szerint növekedne a jövedelme, míg az ország többségére vonatkozóan 43% szerint rosszul járna, és csak 30% szerint jól járna a többség (a maradék szerint nem változna a jövedelmük). Talán sokat elárul a közállapotokról, hogy a várható hatás megítélésében sokkal inkább a politikai orientáció, mint a jövedelmi helyzet a meghatározó (noha a magas jövedelműek 40%-a szerint csökkenne a jövedelmük, az alacsonyabb jövedelmű csoportok 25–28%-ával szemben). A kormánypárti szavazók 56%-a szerint csökkenne a jövedelmük, míg a Tisza-szavazók esetén csupán 8% vélekedik így.

                   

                  IV. ábra

                  Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 szeptember 11.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                  Hatvanpuszta

                  / /by

                      A nyár utolsó heteiben ismét reflektorfénybe került Hatvanpuszta kérdése és ennek apropóján az Europion gyorsfelmérést végzett az ügy lakossági megítéléséről országos reprezentatív mintán (módszertani leírás és az ábrák a kutatási összefoglaló alatt találhatóak)

                      A megkérdezettek13%-a állította csak, hogy soha nem hallott Hatvanpusztáról, közel 30% hallott róla, de nem ismeri részletesen az ezzel kapcsolatos híreket, és majdnem 58% részleteiben ismeri az ügyet. Demográfiai bontásban feltűnő, hogy a férfiak körében sokkal magasabb (69% a nők 48%-ával szemben) azok aránya, akik saját bevallásuk szerint részleteiben ismerik az ügyet. Korosztályonként a fiatalabbaknál (16–29 évesek) alacsonyabb (46%) a részleteket is ismerők köre, míg a 60 év felettiek körében kiugróan magas (72%).  Politikai táborok között a különbségek értelemszerűen még élesebbek: míg a Fidesz-szavazók 45%-a állítja hogy részletesen ismeri az ügyet, a Tisza szavazóknál 89% ez az arány, az egyéb ellenzékiek körében 70%, a pártnélküliek esetén pedig szintén 50% alatt marad (48%).

                      I. ábra

                      Amikor a birtok értékelésére kerül sor, a teljes lakosság csak 13%-a szerint nincs benne semmi kivetnivaló. Ugyanakkor 18% tisztességtelenséget, közel 45% pedig egyenesen törvénysértést lát a birtok mögött álló vagyonszerzésben. Minden ötödik magyarnak (21%) nincs véleménye a kérdésben. Ha pedig a birtok szimbólumává váló zebrákról és antilopokról kérdeztük a válaszadókat (fotókkal illusztrálva), akkor a relatív többség (46%) felhábórítónak nevezte ezeket, 25% inkább csak viccesnek és nevetségesnek,  19% érdektelennek, lényegtelennek és 11% egyenesen tagadja ezeket a híreszteléseket és képeket (“szerintem kamu” választ adott). Demográfiai bontásban egy kisebb generációs különbség rajzolódik ki ez utóbi kérdésben: míg a fiatalok (16-29 évesek) hajlamosabbak felhábórítónak vagy viccesnek/nevetségesnek (46%,31% a 60 év felettiek 41% és 23%-ához képest) tartani a történetnek ezt az elemét, az idősek jóval nagyobb arányban (17% a 16-29 éves korcsoport 7%-ához képest) tartja az egészet “kamunak”.

                      Természetesen Hatvanpuszta megítélésében is egyértelműen a politikai hovatartozás a perdöntő. Míg a Tisza-szavazók 84%-a illegális vagyonokat feltételez a háttérben és 76%-a felháborítónak tartja a zebrákról és antilopokról szóló híreket, a kormánypárti szavazók sokkal elnézőbbek: csak 11%-uk vél illegális vagyonszerzést és 12%-uk háborodik fel a részletek hallatán. Ezzel együtt kifejezetten elnézőnek sem lehet őket jellemezni: egy további 23% tisztességtelennek írja le a birtok felépüléséhez vezető utat, 24% elzárkózik a véleménnyilvánítástól és csak a kisebbség (42%) véli úgy, hogy Hatvanpusztában ne lenne semmi kivetnivaló.

                      II. ábra

                      III. ábra

                      A kutatás arra is kitért, hogy általánosan hogyan értékelendő az ország vezetőjének és családjának látványos vagyonosodása (általánosságban, nem a magyar viszonyokra utalva a kérdéssel). Ebben a kérdésben meglehetős egyetértés uralkodik a társadalomban, ugyanis csak 7% nem tartja ezt egyáltalán problematikusnak és további 14% pedig inkább nem tartja annak (míg 23% inkább, 56% meg nagyon problematikusnak tartja). Az idősek valamivel elnézőbbek, de ebben a körben (60 év feletti válaszadók) is a megkérdezettek alig több, mint negyede (27%) jelölt meg elnéző (inkább, vagy egyáltalán nem problematikus válaszopciót). Ebben a kérdésben a pártpolitikai megosztottság is enyhébb a megszokottnál, ugyanis a kormánypárti szavazóknak is csak fele helyezkedik megengedő álláspontra. A Tisza-szavazók körében ezzel szemben szinte teljes a konszenzus (93%), hogy mindez nagyon problematikus és statisztikai értelemben elhanyagolható azok köre (<1%), akik szerint ez ne lenne problematikus.

                      IV. ábra

                      Jóval megosztottabb a társadalom a Magyar Péter által többször pedzegetett vagyonvisszaszerzés kérdésében. Viszonylag szűk (16%) azok köre, aki egyáltalán ne támogatná a javaslatot és még a kormánypárti szavazók körében is többségben vannak azok (59%), akik szerint valamiféleképpen vissza kéne szerezni a “Fidesz-kormányok alatt tisztességtelen módon szerzett vagyonokat”.A visszaszerzés módjában azonban jelentős eltérések figyelhetőek meg a társadalomban. A fiatalok (16-29 évesek) pl. jóval nyitottabbak a radikálisabb megközelítésre (“beleférnének különleges eljárások is, pl. visszamenőleges törvénykezés”) (52%), mint az idősek (41%), illetve a megyei jogú városokban kiemelkedő még a radikális megoldások támogatottsága (56%). A kormánypárt hívei a mérsékeltebb, a “jelenleg hatályos törvények” mentén történő visszaszerzés mellett teszik le a garast (45%) a radikális megközelítéssel (13%) szemben, a Tisza-szavazók esetében azonban fordítottak az arányok: a legnagyobb ellenzéki párt támogatóinak háromnegyede (74%) nyitott a radikális megközelítés felé. Az egyéb ellenzéki szavazók és a pártnélküliek táborában is valamelyest a radikális megközelítés hívei kerekednek felül, de a Tisza-táborhoz képest itt jóval kiegyenlítettebbek az erőviszonyok a kérdés megítélésében.

                      V. ábra

                      Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 szeptember 1.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                      Harcosok Klubja és Digitális Polgári Körök: mit lát belőle a magyar lakosság?

                      / /by

                          Az elmúlt hónapokban a magyar lakosság túlnyomó része értesült a kormánypárt új online kezdeményezéseiről, a Harcosok Klubjáról és a Digitális Polgári Körökről. A 16 év feletti lakosság háromnegyede (76%) legalább a hírek szalagcímeiben találkozott a témával, ám mindössze minden negyedik válaszadó állította, hogy tisztában van a részletekkel is. A legjobban informáltak a 60 év felettiek és a diplomások: körükben csupán 18, illetve 12 százalék nem hallott a két kezdeményezésről.

                          A programok deklarált célja a kormánypárt hangjának felerősítése az online térben. Sikerességüket azonban a lakosság meglehetősen szkeptikusan ítéli meg (I. ábra): mindössze a magyarok egyharmada (33%) tartja az eddigi eredményeket sikeresnek, és ezen belül csupán 7 százalék minősíti “nagyon sikeresnek”. A kormánypárti szavazók bizakodóbbak, de még körükben is sok a kétkedő: a 2024-es EP-választáson a Fidesz–KDNP listájára voksolók 26 százaléka inkább nem vagy egyáltalán nem tartja sikeresnek a kezdeményezést. A Tisza Párt szavazóinak 95 százaléka pedig kifejezetten elutasító véleményt fogalmazott meg.

                          I. ábra

                          Mindezek ellenére a lakosság 8 százaléka állítja, hogy már csatlakozott valamelyik online közösséghez, további 15 százalék pedig jelezte, hogy a jövőben belépne. Bár az online adatfelvétel módszertana miatt ezek az adatok óvatosan kezelendők, a számok nagyságrendje ezzel együtt is arra utal, hogy a kezdeményezések jelentős tömegeket képesek megmozgatni – vagy a jövőben képesek lehetnek rá. A kormánypárt számára különösen biztató lehet, hogy minden második kormánypárti szavazó már tag vagy csatlakozni készül (saját elmondása szerint).

                          Megosztó figura: Dopeman
                          A kutatás kitért Dopeman szerepének megítélésére is (II.ábra), tekintettel korábbi botrányos kijelentéseire és dalszövegeire. A relatív többség (39%) kínosnak és vállalhatatlannak tartja a rapper személyét. További 23 százalék árnyalt kritikát fogalmazott meg (“problémás, de minden közösségben akadnak ilyen figurák”), míg 16 százalék szerint semmi gond nincs a szerepeltetésével. A válaszadók 22 százaléka nem tudott véleményt alkotni.

                          A legerősebben a fiatalok (46%), a diplomások (45%), a megyei jogú városokban élők (45%), valamint a Tisza Párt szavazói (76%) és más ellenzéki szavazók (60%) kritizálták Dopenmant. A kormánypárti táboron belül is többségben vannak a bírálók vagy legalábbis a kétkedők: csupán minden harmadik Fidesz-szavazó mondta, hogy nem lát problémát a szereplésében.

                          II. ábra

                          Kormánypárti influenszerek láthatósága
                          A felmérés az online térhódítás másik aspektusát is vizsgálta: mennyire sikerült a kormánypárti influenszereknek elérniük a szélesebb közönséget (III.ábra). A hosszú – főként Megafonos – névsorból a válaszadók három legláthatóbbnak ítélt szereplőt jelölhettek meg. A megkérdezettek több mint fele (57%) egyáltalán nem találkozott kormánypárti influenszerekkel.

                          A többiek körében a három leggyakrabban  kiválasztott név Deák Dániel (15%), Bohár Dániel (15%) és Nyerges Csenge (12%) volt. Más ismert figurák, például Filep Dávid („a kopasz oszt”, 6%) vagy Rákay Philip (9%), jóval kevésbé voltak láthatóak. Nem meglepő módon a kormánypárti szavazók körében jóval nagyobb az elérés (csak 33 százalékuk mondta, hogy nem találkozott velük) szemben a tiszásokkal, más ellenzékiekkel és pártnélküliekkel, ahol ez az arány 60–67 százalék között mozog. Érdekes módon egyes influenszerek esetében fordított a helyzet: Nyerges Csengét például a Tisza Párt szavazóinak 19 százaléka tartotta kifejezetten láthatónak, míg a kormánypártiaknál ez az arány 14 százalék volt, ami aligha független Nyerges Csenge és Magyar Péter elhíresült zalaszentgróti csörtéjétől.

                          III.ábra

                          Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 augusztus 7.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1250  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                          Fesztiválpolitika: Majka fejbelövése, Kneecap kitiltása

                          / /by

                              Idén nyáron a politika szokatlanul látványos módon szivárgott be a fesztiváléletbe – legyen szó Majka megosztó performanszáról vagy az északír Kneecap nevű rap-trio körüli vitákról. Az Europion gyorsfelmérése alapján úgy tűnik, hogy ezek az ügyek nemcsak a színpadon, hanem a közvéleményben is komoly hullámokat vetettek.

                              Majka fejbelövése: művészet vagy felbujtás?

                              A többség nem ítéli el Majkát. A válaszadók 53%-a szerint a „Bindzsisztán vezetőjének fejbelövése” a színpadon belefér a művészi szabadságba, míg csupán 22% véli úgy, hogy az jelenet erőszakra buzdít, ezért elfogadhatatlan. A maradék 25% nem tudott/akart állást foglalni.

                              Az idősebbek némileg szigorúbbak: a 60 év felettiek körében 28% tartja elfogadhatatlannak a performanszt. A pártszimpátia is vízválasztónak bizonyult a kérdés eldöntésében: míg az ellenzéki és pártnélküli válaszadók túlnyomó része megengedő (pl. a tisza-szavazóknak csak 4%-e értékelte felbújtásnak a Debrecenben történteket) addig a kormánypártiak körében a szűk többség (51%) elutasító.

                              Majkától függetlenül a többség úgy érzi: a verbális erőszak erősödött a közéletben. A válaszadók 64%-a szerint az utóbbi időszakban megszaporodtak a politikai erőszakra (vagy annak szándékára) utaló kijelentések, 72%-uk pedig úgy véli, hogy ezeket büntetőjogilag is üldözni kellene. A kérdésben ritkán látott egyetértés mutatkozik: a tisza-szavazók 72%-a, a kormánypártiak 83%-a támogatja a szigorúbb fellépést.

                              Természetes tendencia, hogy a politikai táborok inkább az “ellenfelek” oldaláról érzik az erőszak eszkalációját. Ebben a tekintetben (sem) teljesen szimmatrikus azonban a kép: míg a kormánypárti szavazók 64%-a inkább ellenzéki szereplőkhöz köti a verbális erőszak különböző megnyilvánulásait, addig a tisza-szavazók 81%-a inkább kormányoldali szereplőkhöz. A pártnélküliek tábora is inkább ez utóbbi állásponthoz közelebb helyezkedik el: 38%-uk inkább a kormányoldali, 18%-uk inkább ellenzéki oldalról érez több verbális erőszakot (44% pedig nagyjából ugyanannyit).

                               

                              I. ábra

                              II. ábra

                              Kneecap és a szólásszabadság határai: a tiltás felé hajlik a többség

                              A Kneecap körüli botrány megítélése már kevésbé egyértelmű. Bár a válaszadók alig fele (49%) hallott egyáltalán az ügyről, és csak 20% mélyedt bele részletesen, így is inkább a tiltás pártján áll a többség: 66% szerint a zenekar megnyilvánulásai gyűlöletbeszédnek minősülnek, és csupán 34% szerint férnek bele a szólásszabadságba.

                              A Sziget szervezőinek döntéseiről is hasonló vélemények születtek: 39% szerint le kellett volna mondani a Kneecap fellépését, míg 22% szerint nem. A kormány döntését, amellyel a zenekart kitiltották Magyarország területéről, 47% támogatja, 31% ellenzi.

                              A fiatalok (16–29 évesek) körében sokkal nagyobb a szólásszabadság-párti álláspont támogatottsága: 46% szerint a Kneecap megnyilvánulásai beleférnek a szólásszabadság kereteibe, csak 25% szerint kellett volna visszavonni a meghívást, és csak 33% ért egyet a kitiltással. Ezzel szemben a 60 év felettiek körében csak 29% helyezkedett szólásszabadság-párti álláspontra, 42% elvárta volna a Szigettől a meghívás visszavonását, és a 40 év feletti korcsoportok tagjainak kb. fele egyetért a kitiltással.

                              A Kneecap ügyben is világosan kirajzolódik a pártpolitikai megosztottság. A kormánypárti szavazók körében csak 21% szerint férnek bele a szólásszabadság kereteibe az északír zenekar palesztinpárti megnyilvánulásai, 58% szerint a Szigetnek vissza kellett volna vonnia a meghívást, és 73% helyesli a kormány döntését.A tisza-párti szavazók ezzel szemben megosztottabbak: 47% a szólásszabadságra helyezi a hangsúlyt és csak 34% elvárta volna a meghívás visszamondását, és ugyanennyien értenek egyet a kitiltással is.

                               

                              III. ábra

                              IV. ábra

                              Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 július 24.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                              Túlturizmus Magyarországon és Európában

                              / /by

                                  A túlturizmus fogalma egyre gyakrabban bukkan fel a nyilvános diskurzusban: a 16 év feletti magyar lakosság több mint fele (51%) már találkozott a kifejezéssel legalább szalagcímek szintjén. Ennél is többen – a megkérdezettek 64 százaléka – értesültek a nyári hónapokban Európa-szerte zajló, turizmusellenes megmozdulásokról és tüntetésekről. Különösen tájékozottnak tűnnek a 60 év felettiek és a diplomások: előbbiek 27, utóbbiak 31 százaléka számolt be arról, hogy részletesebben is utánanézett ezeknek a híreknek.

                                  I. ábra

                                  A túlturizmus társadalmi megítélése élesen megosztja a közvéleményt. A lakosság 52 százaléka egyetért azzal a kritikai narratívával, miszerint a túlzott turizmus élhetetlenné teszi az adott városokat a helyiek számára. Ezzel szemben 48 százalék inkább a turizmus gazdasági előnyeire helyezi a hangsúlyt. A végzettség szerinti bontásból kitűnik: a diplomások jóval kritikusabbak az átlagnál, körükben 61 százalék osztja a túlturizmust bíráló véleményt. Életkor szerint vizsgálva a 40–49 éves korosztály lóg ki a sorból, ellenkező irányba: náluk 58 százalék a turizmusbarát álláspontot vallja.

                                  A megkérdezettek fele (51%) úgy véli, hogy Magyarországon is jelen van a túlturizmus jelensége. A lakosság körülbelül negyede szerint nemcsak a főváros, hanem más nagyvárosok is érintettek, míg minden ötödik válaszadó szerint kizárólag Budapestre korlátozódik a probléma. Nem meglepő módon a fővárosiak hajlamosabbak Budapestet érezni a leginkább túlterheltnek: 34 százalékuk szerint a túlturizmus elsősorban az ő mindennapjaikat nehezíti meg. Vidéken inkább az a vélekedés dominál – különösen a városokban és községekben élők körében (23–27%) –, hogy a jelenség a vidéki nagyvárosokat sem kíméli.

                                  II. ábra

                                  A túlturizmushoz kapcsolódó társadalmi problémák közül a túlzsúfolt közterületek emelkedtek ki leginkább: a válaszadók 52 százaléka jelölte meg ezt elsődleges gondként. Szorosan mögötte következik a lakhatás megfizethetetlensége (43%), a zajszennyezés (36%), valamint a köztisztaság romlása (32%). A helyi kultúra visszaszorulását viszont csupán a válaszadók 16 százaléka tartja a túlturizmus egyik következményének. A diplomások ebben a kérdésben is érzékenyebbek: 66 százalékuk említette a zsúfoltságot, 58 százalékuk pedig a lakhatási nehézségeket.

                                  III. ábra

                                  A kutatás arra is kitért, hogy a magyarok mely országokban találkoztak személyesen is a túlturizmus jelenségével. A válaszok alapján Olaszország emelkedik ki: a megkérdezettek 27 százaléka említette, hogy ott tapasztalta a problémát. A mediterrán térség más országai – Spanyolország, Horvátország és Görögország – szintén gyakori válaszok voltak, egyenként körülbelül 15 százalékos említési aránnyal. Összességében a magyar lakosság kevesebb mint fele (47%) élt már át túlturizmussal összefüggő kellemetlenségeket külföldön, de a fiatalabbak (16–29 évesek, 56%), a diplomások (59%) és a fővárosiak (57%) körében jóval magasabb ez az arány.

                                  IV. ábra

                                  *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 július 10.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                                  Az Irán elleni támadás és a magyar közvélemény

                                  / /by

                                      Élénk érdeklődést váltott ki a magyar társadalomban az elmúlt hetekben kiéleződő konfliktus Izrael és Irán között, amelybe Irán nukleáris létesítményeinek lebombázásával az Egyesült Államok is becsatlakozott. A Donald Trump amerikai elnök által bejelentett – és a legfrissebb hírek szerint már azóta megszegett – tűzszünet előtt egy nappal végzett gyorsfelmérésünk alapján a 16 év feletti magyar lakosság mindössze egytizedéhez nem jutottak el a fegyveres konfliktus hírei, 49% szalagcímek szintjén értesült az eseményekről, 41% pedig saját állítása szerint részletesen követte az eseményeket. Az érdeklődés mértéke korral és iskolai végzettséggel nő: a 60 év felettiek és a diplomások körében csak 4, illetve 3% nem hallott egyáltalán az eseményekről.

                                      A tágabban értelmezett, Irán és Izrael között feszülő konfliktus megítélésében a relatív többség továbbra is Izrael pártján áll (32%), noha a tavaly áprilisi felmérésünkhöz képest valamivel zárult az olló (I. ábra). Ugyan az Izrael önvédelméről szóló narratívával egyetértők aránya gyakorlatilag nem változott (tavaly 31%, idén 32%),  Izrael harciasságát tavaly csak 12%, idén már 26% tette felelőssé. Látható továbbá, hogy a magyar lakosság figyelmét egyre jobban leköti a közel-keleti konfliktus: míg tavaly 57%, idén már csak 43% nem tudott állást foglalni a kérdésben. Érdekesség, hogy pártpolitikai szakadék sincs igazán a kérdés megítélésében: a kormánypárti szavazók és a Tisza-szavazóknak is egyaránt 35%-a véli felfedezni Izrael önvédelmének szükségességét a konfliktus kapcsán, noha a Tisza szavazóknak valamivel nagyobb aránya hibáztatja Izrael harciasságát a feszültségek kiéleződéséért (47% a kormánypártiak  27%-ával szemben).

                                       

                                      I. ábra

                                      Az elmúlt napokban zajló konfliktus megítélésében ellentmondásosak a lakossági vélemények (II. Ábra). 6 olyan narratívát teszteltünk, amelyek gyakran elhangoztak a nemzetközi közbeszédben a konfliktus kapcsán és amelyek közül 3 az izraeli-amerikai beavatkozás mellett, 3 pedig ez ellen foglal állást (2. Ábra). A beavatkozást igazoló narratívákkal (inkább, vagy nagyon) egyetértők aránya 64%, 38%, 42%, a kritikus narratívákkal egyetértők aránya pedig 35%, 45%, 53%. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a magyar társadalom összességében nem hajlik egyértelműen az egyik, vagy a másik fél felé az adott konfliktusban. Egyedül az iráni atomprogram megakadályozásának szükségessége emelkedik ki a narratívák közül: ezzel 64% egyetért és csak 9% nem ért egyet. Azzal kapcsolatban viszont már szkeptikusabbak a magyarok, hogy valóban szükség volt-e most a támadásra az iráni atomfegyver közelsége miatt (38% egyetért, 24% nem ért egyet).

                                       

                                      II. ábra

                                      A háború lehetséges hatásait tekintve már inkább közös platformon vannak a magyarok (III. Ábra). A felsorolt lehetséges forgatókönyvek közül gyakorlatilag mindegyiktől tart a magyarok abszolút többsége. Leginkább egy világgazdasági válság aggasztja a magyarokat (67% inkább, vagy nagyon tart tőle), de szintén sokan tartanak az Európában felerősödő terrorveszélytől (63%), egy újabb menekülthullámtól (62%), illetve Európa belesodródásától a háborúba (51%). A legkevésebben az atomfegyver használatáig vezető eszkalációtól tartunk, de ettől a kimeneteltől is inkább vagy nagyon tart a válaszadók fele (50%).

                                       

                                      III. ábra

                                      Mind az EU, mind Magyarország kívánatos szerepét illetően (IV. Ábra) a távolságtartás és közvetítés a domináns lakossági attitűd: az EU-tól 45% vár el teljes kimaradást és 30% közvetítést, míg Magyarország esetén az elsöprő többség (62%) teljes kimaradást vár. A felek közötti választást csak egy kisebbség tartaná kívánatosnak, ezen belül viszont inkább a támadás elleni tiltakozást igénylők vannak többen. Az EU esetén 18% vár el tiltakozást és csak 7% az USA és Izrael támogatását, Magyarország esetén pedig 14% és 7% ez az aránypár.

                                       

                                      IV. ábra

                                      *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 június 23.-án között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                                      A vasúti fennakadások lakossági megítélése

                                      / /by
                                        • A teljes 16 év feletti magyar lakosság 4%-a volt közvetlen módon érintett az elmúlt napok fennakadásaiban a vasúti közlekedésben, míg egy további 11% tud olyan ismerőséről és családtagjáról, aki érintett volt. Csak minden 4. magyarhoz (24%) nem jutottak el a fennakadások hírei. A közvetlenül érintettek aránya a legfiatalabb korosztály, a 16–29 évesek körében haladta meg jelentősen az országos átlagot (8%).

                                         

                                        • A 16 év feletti lakosság 14%-a mondható rendszeres vasúti közlekedőnek (I.ábra) : 6% napi szinten veszi igénybe a vasúti közlekedést, és egy további 8% heti rendszerességgel teszi azt. A megkérdezetteknek csak 15%-a nyilatkozott úgy, hogy soha nem vesz igénybe vasúti közlekedést Magyarországon. A rendszeresen (legalább heti szinten) közlekedők aránya kiemelkedik a legfiatalabb korcsoportban (26%), és relatíve alacsony a fővárosiak (9%) és a megyei jogú városokban élők (10%) körében.

                                         

                                        I. ábra

                                        • Alacsonynak jellemezhető a lakosság toleranciaküszöbe a késéseket illetően: 18% szerint semekkora késés nem fogadható el, míg a döntő többség (56%) szerint maximum 5–10 perc késés lehetne csak megengedett. Fél órát meghaladó késést csak a lakosság töredéke (3%) tolerál. A késések tekintetében a türelmetlenek aránya (a kis késést is elfogadhatatlannak tartók) az 50 év felettiek (22%), a diplomások (24%), az ellenzéki szavazók (Tisza – 24%, egyéb ellenzéki pártok – 32%) és a rendszeresen (legalább hetente) vasúttal közlekedők körében kiemelkedő (34%).

                                         

                                        • A felelősség megállapításában (II. ábra)  a relatív többség (39%) vállalati/vállalatvezetési szinten (Hegyi Zsolt, MÁV vezérigazgató szintjén) keresi az elsődleges felelőst, de Lázár János illetékes minisztert is sokan hibáztatják (28%). Hozzájuk képest relatíve kevesen emelik az elsődleges felelősséget miniszterelnöki szintre (18%), és csak elenyésző arányban (3%) tudnak azonosulni Lázár János érvelésével, miszerint elsősorban a beszállítók (azon belül is a Siemens) a felelősek a meghibásodásokért. Szintén kevesen (11%) gondolják úgy, hogy nem kéne felelőst keresni, mert ilyen fennakadások bármikor előfordulhatnak. A felelősség megállapításában természetesen éles a pártpolitikai szakadék: míg a Tisza-szavazók fele Lázár Jánost tartja elsősorban felelősnek, és egy további 36% egyenesen Orbán Viktort, addig a kormánypárti szavazók többsége (58%) a MÁV vezetésével vitetné el a balhét. Kiemelendő azonban, hogy még a kormánypárti szavazóknak is alig ötöde (19%-a) gondolja úgy, hogy nem kéne felelőst keresni a kérdésben.

                                         

                                        II. ábra

                                        • A vasúti közlekedés helyzetét (III.ábra) az abszolút többség (54%) nagyon súlyos, kiemelt problémának tartja, és egy további 39%-a tartja fontos problémának azzal a megkötéssel, hogy „nincs azért az ország legfontosabb ügyei között”. A megyei jogú városokban élők körében kiemelkedő a vasút helyzetét nagyon súlyosnak megítélők aránya (69%). A fent említett pártpolitikai szakadék ebben a kérdésben is visszaköszön. A Tisza-szavazók négyötöde (80%-a) nagyon súlyos, kiemelkedő problémának tartja a vasúti közlekedés helyzetét a kormánypártiak 31%-ával szemben, de az utóbbi táborban is alacsonynak mondható (16%) azok köre, akik az egész kérdéskört nem tartanák problémának.

                                        III. ábra

                                         

                                        *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 június 10.-én között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,7%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.