Hatvanpuszta

/ /by

      A nyár utolsó heteiben ismét reflektorfénybe került Hatvanpuszta kérdése és ennek apropóján az Europion gyorsfelmérést végzett az ügy lakossági megítéléséről országos reprezentatív mintán (módszertani leírás és az ábrák a kutatási összefoglaló alatt találhatóak)

      A megkérdezettek13%-a állította csak, hogy soha nem hallott Hatvanpusztáról, közel 30% hallott róla, de nem ismeri részletesen az ezzel kapcsolatos híreket, és majdnem 58% részleteiben ismeri az ügyet. Demográfiai bontásban feltűnő, hogy a férfiak körében sokkal magasabb (69% a nők 48%-ával szemben) azok aránya, akik saját bevallásuk szerint részleteiben ismerik az ügyet. Korosztályonként a fiatalabbaknál (16–29 évesek) alacsonyabb (46%) a részleteket is ismerők köre, míg a 60 év felettiek körében kiugróan magas (72%).  Politikai táborok között a különbségek értelemszerűen még élesebbek: míg a Fidesz-szavazók 45%-a állítja hogy részletesen ismeri az ügyet, a Tisza szavazóknál 89% ez az arány, az egyéb ellenzékiek körében 70%, a pártnélküliek esetén pedig szintén 50% alatt marad (48%).

      I. ábra

      Amikor a birtok értékelésére kerül sor, a teljes lakosság csak 13%-a szerint nincs benne semmi kivetnivaló. Ugyanakkor 18% tisztességtelenséget, közel 45% pedig egyenesen törvénysértést lát a birtok mögött álló vagyonszerzésben. Minden ötödik magyarnak (21%) nincs véleménye a kérdésben. Ha pedig a birtok szimbólumává váló zebrákról és antilopokról kérdeztük a válaszadókat (fotókkal illusztrálva), akkor a relatív többség (46%) felhábórítónak nevezte ezeket, 25% inkább csak viccesnek és nevetségesnek,  19% érdektelennek, lényegtelennek és 11% egyenesen tagadja ezeket a híreszteléseket és képeket (“szerintem kamu” választ adott). Demográfiai bontásban egy kisebb generációs különbség rajzolódik ki ez utóbi kérdésben: míg a fiatalok (16-29 évesek) hajlamosabbak felhábórítónak vagy viccesnek/nevetségesnek (46%,31% a 60 év felettiek 41% és 23%-ához képest) tartani a történetnek ezt az elemét, az idősek jóval nagyobb arányban (17% a 16-29 éves korcsoport 7%-ához képest) tartja az egészet “kamunak”.

      Természetesen Hatvanpuszta megítélésében is egyértelműen a politikai hovatartozás a perdöntő. Míg a Tisza-szavazók 84%-a illegális vagyonokat feltételez a háttérben és 76%-a felháborítónak tartja a zebrákról és antilopokról szóló híreket, a kormánypárti szavazók sokkal elnézőbbek: csak 11%-uk vél illegális vagyonszerzést és 12%-uk háborodik fel a részletek hallatán. Ezzel együtt kifejezetten elnézőnek sem lehet őket jellemezni: egy további 23% tisztességtelennek írja le a birtok felépüléséhez vezető utat, 24% elzárkózik a véleménnyilvánítástól és csak a kisebbség (42%) véli úgy, hogy Hatvanpusztában ne lenne semmi kivetnivaló.

      II. ábra

      III. ábra

      A kutatás arra is kitért, hogy általánosan hogyan értékelendő az ország vezetőjének és családjának látványos vagyonosodása (általánosságban, nem a magyar viszonyokra utalva a kérdéssel). Ebben a kérdésben meglehetős egyetértés uralkodik a társadalomban, ugyanis csak 7% nem tartja ezt egyáltalán problematikusnak és további 14% pedig inkább nem tartja annak (míg 23% inkább, 56% meg nagyon problematikusnak tartja). Az idősek valamivel elnézőbbek, de ebben a körben (60 év feletti válaszadók) is a megkérdezettek alig több, mint negyede (27%) jelölt meg elnéző (inkább, vagy egyáltalán nem problematikus válaszopciót). Ebben a kérdésben a pártpolitikai megosztottság is enyhébb a megszokottnál, ugyanis a kormánypárti szavazóknak is csak fele helyezkedik megengedő álláspontra. A Tisza-szavazók körében ezzel szemben szinte teljes a konszenzus (93%), hogy mindez nagyon problematikus és statisztikai értelemben elhanyagolható azok köre (<1%), akik szerint ez ne lenne problematikus.

      IV. ábra

      Jóval megosztottabb a társadalom a Magyar Péter által többször pedzegetett vagyonvisszaszerzés kérdésében. Viszonylag szűk (16%) azok köre, aki egyáltalán ne támogatná a javaslatot és még a kormánypárti szavazók körében is többségben vannak azok (59%), akik szerint valamiféleképpen vissza kéne szerezni a “Fidesz-kormányok alatt tisztességtelen módon szerzett vagyonokat”.A visszaszerzés módjában azonban jelentős eltérések figyelhetőek meg a társadalomban. A fiatalok (16-29 évesek) pl. jóval nyitottabbak a radikálisabb megközelítésre (“beleférnének különleges eljárások is, pl. visszamenőleges törvénykezés”) (52%), mint az idősek (41%), illetve a megyei jogú városokban kiemelkedő még a radikális megoldások támogatottsága (56%). A kormánypárt hívei a mérsékeltebb, a “jelenleg hatályos törvények” mentén történő visszaszerzés mellett teszik le a garast (45%) a radikális megközelítéssel (13%) szemben, a Tisza-szavazók esetében azonban fordítottak az arányok: a legnagyobb ellenzéki párt támogatóinak háromnegyede (74%) nyitott a radikális megközelítés felé. Az egyéb ellenzéki szavazók és a pártnélküliek táborában is valamelyest a radikális megközelítés hívei kerekednek felül, de a Tisza-táborhoz képest itt jóval kiegyenlítettebbek az erőviszonyok a kérdés megítélésében.

      V. ábra

      Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 szeptember 1.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

      Harcosok Klubja és Digitális Polgári Körök: mit lát belőle a magyar lakosság?

      / /by

          Az elmúlt hónapokban a magyar lakosság túlnyomó része értesült a kormánypárt új online kezdeményezéseiről, a Harcosok Klubjáról és a Digitális Polgári Körökről. A 16 év feletti lakosság háromnegyede (76%) legalább a hírek szalagcímeiben találkozott a témával, ám mindössze minden negyedik válaszadó állította, hogy tisztában van a részletekkel is. A legjobban informáltak a 60 év felettiek és a diplomások: körükben csupán 18, illetve 12 százalék nem hallott a két kezdeményezésről.

          A programok deklarált célja a kormánypárt hangjának felerősítése az online térben. Sikerességüket azonban a lakosság meglehetősen szkeptikusan ítéli meg (I. ábra): mindössze a magyarok egyharmada (33%) tartja az eddigi eredményeket sikeresnek, és ezen belül csupán 7 százalék minősíti “nagyon sikeresnek”. A kormánypárti szavazók bizakodóbbak, de még körükben is sok a kétkedő: a 2024-es EP-választáson a Fidesz–KDNP listájára voksolók 26 százaléka inkább nem vagy egyáltalán nem tartja sikeresnek a kezdeményezést. A Tisza Párt szavazóinak 95 százaléka pedig kifejezetten elutasító véleményt fogalmazott meg.

          I. ábra

          Mindezek ellenére a lakosság 8 százaléka állítja, hogy már csatlakozott valamelyik online közösséghez, további 15 százalék pedig jelezte, hogy a jövőben belépne. Bár az online adatfelvétel módszertana miatt ezek az adatok óvatosan kezelendők, a számok nagyságrendje ezzel együtt is arra utal, hogy a kezdeményezések jelentős tömegeket képesek megmozgatni – vagy a jövőben képesek lehetnek rá. A kormánypárt számára különösen biztató lehet, hogy minden második kormánypárti szavazó már tag vagy csatlakozni készül (saját elmondása szerint).

          Megosztó figura: Dopeman
          A kutatás kitért Dopeman szerepének megítélésére is (II.ábra), tekintettel korábbi botrányos kijelentéseire és dalszövegeire. A relatív többség (39%) kínosnak és vállalhatatlannak tartja a rapper személyét. További 23 százalék árnyalt kritikát fogalmazott meg (“problémás, de minden közösségben akadnak ilyen figurák”), míg 16 százalék szerint semmi gond nincs a szerepeltetésével. A válaszadók 22 százaléka nem tudott véleményt alkotni.

          A legerősebben a fiatalok (46%), a diplomások (45%), a megyei jogú városokban élők (45%), valamint a Tisza Párt szavazói (76%) és más ellenzéki szavazók (60%) kritizálták Dopenmant. A kormánypárti táboron belül is többségben vannak a bírálók vagy legalábbis a kétkedők: csupán minden harmadik Fidesz-szavazó mondta, hogy nem lát problémát a szereplésében.

          II. ábra

          Kormánypárti influenszerek láthatósága
          A felmérés az online térhódítás másik aspektusát is vizsgálta: mennyire sikerült a kormánypárti influenszereknek elérniük a szélesebb közönséget (III.ábra). A hosszú – főként Megafonos – névsorból a válaszadók három legláthatóbbnak ítélt szereplőt jelölhettek meg. A megkérdezettek több mint fele (57%) egyáltalán nem találkozott kormánypárti influenszerekkel.

          A többiek körében a három leggyakrabban  kiválasztott név Deák Dániel (15%), Bohár Dániel (15%) és Nyerges Csenge (12%) volt. Más ismert figurák, például Filep Dávid („a kopasz oszt”, 6%) vagy Rákay Philip (9%), jóval kevésbé voltak láthatóak. Nem meglepő módon a kormánypárti szavazók körében jóval nagyobb az elérés (csak 33 százalékuk mondta, hogy nem találkozott velük) szemben a tiszásokkal, más ellenzékiekkel és pártnélküliekkel, ahol ez az arány 60–67 százalék között mozog. Érdekes módon egyes influenszerek esetében fordított a helyzet: Nyerges Csengét például a Tisza Párt szavazóinak 19 százaléka tartotta kifejezetten láthatónak, míg a kormánypártiaknál ez az arány 14 százalék volt, ami aligha független Nyerges Csenge és Magyar Péter elhíresült zalaszentgróti csörtéjétől.

          III.ábra

          Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 augusztus 7.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1250  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

          Fesztiválpolitika: Majka fejbelövése, Kneecap kitiltása

          / /by

              Idén nyáron a politika szokatlanul látványos módon szivárgott be a fesztiváléletbe – legyen szó Majka megosztó performanszáról vagy az északír Kneecap nevű rap-trio körüli vitákról. Az Europion gyorsfelmérése alapján úgy tűnik, hogy ezek az ügyek nemcsak a színpadon, hanem a közvéleményben is komoly hullámokat vetettek.

              Majka fejbelövése: művészet vagy felbujtás?

              A többség nem ítéli el Majkát. A válaszadók 53%-a szerint a „Bindzsisztán vezetőjének fejbelövése” a színpadon belefér a művészi szabadságba, míg csupán 22% véli úgy, hogy az jelenet erőszakra buzdít, ezért elfogadhatatlan. A maradék 25% nem tudott/akart állást foglalni.

              Az idősebbek némileg szigorúbbak: a 60 év felettiek körében 28% tartja elfogadhatatlannak a performanszt. A pártszimpátia is vízválasztónak bizonyult a kérdés eldöntésében: míg az ellenzéki és pártnélküli válaszadók túlnyomó része megengedő (pl. a tisza-szavazóknak csak 4%-e értékelte felbújtásnak a Debrecenben történteket) addig a kormánypártiak körében a szűk többség (51%) elutasító.

              Majkától függetlenül a többség úgy érzi: a verbális erőszak erősödött a közéletben. A válaszadók 64%-a szerint az utóbbi időszakban megszaporodtak a politikai erőszakra (vagy annak szándékára) utaló kijelentések, 72%-uk pedig úgy véli, hogy ezeket büntetőjogilag is üldözni kellene. A kérdésben ritkán látott egyetértés mutatkozik: a tisza-szavazók 72%-a, a kormánypártiak 83%-a támogatja a szigorúbb fellépést.

              Természetes tendencia, hogy a politikai táborok inkább az “ellenfelek” oldaláról érzik az erőszak eszkalációját. Ebben a tekintetben (sem) teljesen szimmatrikus azonban a kép: míg a kormánypárti szavazók 64%-a inkább ellenzéki szereplőkhöz köti a verbális erőszak különböző megnyilvánulásait, addig a tisza-szavazók 81%-a inkább kormányoldali szereplőkhöz. A pártnélküliek tábora is inkább ez utóbbi állásponthoz közelebb helyezkedik el: 38%-uk inkább a kormányoldali, 18%-uk inkább ellenzéki oldalról érez több verbális erőszakot (44% pedig nagyjából ugyanannyit).

               

              I. ábra

              II. ábra

              Kneecap és a szólásszabadság határai: a tiltás felé hajlik a többség

              A Kneecap körüli botrány megítélése már kevésbé egyértelmű. Bár a válaszadók alig fele (49%) hallott egyáltalán az ügyről, és csak 20% mélyedt bele részletesen, így is inkább a tiltás pártján áll a többség: 66% szerint a zenekar megnyilvánulásai gyűlöletbeszédnek minősülnek, és csupán 34% szerint férnek bele a szólásszabadságba.

              A Sziget szervezőinek döntéseiről is hasonló vélemények születtek: 39% szerint le kellett volna mondani a Kneecap fellépését, míg 22% szerint nem. A kormány döntését, amellyel a zenekart kitiltották Magyarország területéről, 47% támogatja, 31% ellenzi.

              A fiatalok (16–29 évesek) körében sokkal nagyobb a szólásszabadság-párti álláspont támogatottsága: 46% szerint a Kneecap megnyilvánulásai beleférnek a szólásszabadság kereteibe, csak 25% szerint kellett volna visszavonni a meghívást, és csak 33% ért egyet a kitiltással. Ezzel szemben a 60 év felettiek körében csak 29% helyezkedett szólásszabadság-párti álláspontra, 42% elvárta volna a Szigettől a meghívás visszavonását, és a 40 év feletti korcsoportok tagjainak kb. fele egyetért a kitiltással.

              A Kneecap ügyben is világosan kirajzolódik a pártpolitikai megosztottság. A kormánypárti szavazók körében csak 21% szerint férnek bele a szólásszabadság kereteibe az északír zenekar palesztinpárti megnyilvánulásai, 58% szerint a Szigetnek vissza kellett volna vonnia a meghívást, és 73% helyesli a kormány döntését.A tisza-párti szavazók ezzel szemben megosztottabbak: 47% a szólásszabadságra helyezi a hangsúlyt és csak 34% elvárta volna a meghívás visszamondását, és ugyanennyien értenek egyet a kitiltással is.

               

              III. ábra

              IV. ábra

              Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 július 24.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

              Túlturizmus Magyarországon és Európában

              / /by

                  A túlturizmus fogalma egyre gyakrabban bukkan fel a nyilvános diskurzusban: a 16 év feletti magyar lakosság több mint fele (51%) már találkozott a kifejezéssel legalább szalagcímek szintjén. Ennél is többen – a megkérdezettek 64 százaléka – értesültek a nyári hónapokban Európa-szerte zajló, turizmusellenes megmozdulásokról és tüntetésekről. Különösen tájékozottnak tűnnek a 60 év felettiek és a diplomások: előbbiek 27, utóbbiak 31 százaléka számolt be arról, hogy részletesebben is utánanézett ezeknek a híreknek.

                  I. ábra

                  A túlturizmus társadalmi megítélése élesen megosztja a közvéleményt. A lakosság 52 százaléka egyetért azzal a kritikai narratívával, miszerint a túlzott turizmus élhetetlenné teszi az adott városokat a helyiek számára. Ezzel szemben 48 százalék inkább a turizmus gazdasági előnyeire helyezi a hangsúlyt. A végzettség szerinti bontásból kitűnik: a diplomások jóval kritikusabbak az átlagnál, körükben 61 százalék osztja a túlturizmust bíráló véleményt. Életkor szerint vizsgálva a 40–49 éves korosztály lóg ki a sorból, ellenkező irányba: náluk 58 százalék a turizmusbarát álláspontot vallja.

                  A megkérdezettek fele (51%) úgy véli, hogy Magyarországon is jelen van a túlturizmus jelensége. A lakosság körülbelül negyede szerint nemcsak a főváros, hanem más nagyvárosok is érintettek, míg minden ötödik válaszadó szerint kizárólag Budapestre korlátozódik a probléma. Nem meglepő módon a fővárosiak hajlamosabbak Budapestet érezni a leginkább túlterheltnek: 34 százalékuk szerint a túlturizmus elsősorban az ő mindennapjaikat nehezíti meg. Vidéken inkább az a vélekedés dominál – különösen a városokban és községekben élők körében (23–27%) –, hogy a jelenség a vidéki nagyvárosokat sem kíméli.

                  II. ábra

                  A túlturizmushoz kapcsolódó társadalmi problémák közül a túlzsúfolt közterületek emelkedtek ki leginkább: a válaszadók 52 százaléka jelölte meg ezt elsődleges gondként. Szorosan mögötte következik a lakhatás megfizethetetlensége (43%), a zajszennyezés (36%), valamint a köztisztaság romlása (32%). A helyi kultúra visszaszorulását viszont csupán a válaszadók 16 százaléka tartja a túlturizmus egyik következményének. A diplomások ebben a kérdésben is érzékenyebbek: 66 százalékuk említette a zsúfoltságot, 58 százalékuk pedig a lakhatási nehézségeket.

                  III. ábra

                  A kutatás arra is kitért, hogy a magyarok mely országokban találkoztak személyesen is a túlturizmus jelenségével. A válaszok alapján Olaszország emelkedik ki: a megkérdezettek 27 százaléka említette, hogy ott tapasztalta a problémát. A mediterrán térség más országai – Spanyolország, Horvátország és Görögország – szintén gyakori válaszok voltak, egyenként körülbelül 15 százalékos említési aránnyal. Összességében a magyar lakosság kevesebb mint fele (47%) élt már át túlturizmussal összefüggő kellemetlenségeket külföldön, de a fiatalabbak (16–29 évesek, 56%), a diplomások (59%) és a fővárosiak (57%) körében jóval magasabb ez az arány.

                  IV. ábra

                  *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 július 10.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                  Az Irán elleni támadás és a magyar közvélemény

                  / /by

                      Élénk érdeklődést váltott ki a magyar társadalomban az elmúlt hetekben kiéleződő konfliktus Izrael és Irán között, amelybe Irán nukleáris létesítményeinek lebombázásával az Egyesült Államok is becsatlakozott. A Donald Trump amerikai elnök által bejelentett – és a legfrissebb hírek szerint már azóta megszegett – tűzszünet előtt egy nappal végzett gyorsfelmérésünk alapján a 16 év feletti magyar lakosság mindössze egytizedéhez nem jutottak el a fegyveres konfliktus hírei, 49% szalagcímek szintjén értesült az eseményekről, 41% pedig saját állítása szerint részletesen követte az eseményeket. Az érdeklődés mértéke korral és iskolai végzettséggel nő: a 60 év felettiek és a diplomások körében csak 4, illetve 3% nem hallott egyáltalán az eseményekről.

                      A tágabban értelmezett, Irán és Izrael között feszülő konfliktus megítélésében a relatív többség továbbra is Izrael pártján áll (32%), noha a tavaly áprilisi felmérésünkhöz képest valamivel zárult az olló (I. ábra). Ugyan az Izrael önvédelméről szóló narratívával egyetértők aránya gyakorlatilag nem változott (tavaly 31%, idén 32%),  Izrael harciasságát tavaly csak 12%, idén már 26% tette felelőssé. Látható továbbá, hogy a magyar lakosság figyelmét egyre jobban leköti a közel-keleti konfliktus: míg tavaly 57%, idén már csak 43% nem tudott állást foglalni a kérdésben. Érdekesség, hogy pártpolitikai szakadék sincs igazán a kérdés megítélésében: a kormánypárti szavazók és a Tisza-szavazóknak is egyaránt 35%-a véli felfedezni Izrael önvédelmének szükségességét a konfliktus kapcsán, noha a Tisza szavazóknak valamivel nagyobb aránya hibáztatja Izrael harciasságát a feszültségek kiéleződéséért (47% a kormánypártiak  27%-ával szemben).

                       

                      I. ábra

                      Az elmúlt napokban zajló konfliktus megítélésében ellentmondásosak a lakossági vélemények (II. Ábra). 6 olyan narratívát teszteltünk, amelyek gyakran elhangoztak a nemzetközi közbeszédben a konfliktus kapcsán és amelyek közül 3 az izraeli-amerikai beavatkozás mellett, 3 pedig ez ellen foglal állást (2. Ábra). A beavatkozást igazoló narratívákkal (inkább, vagy nagyon) egyetértők aránya 64%, 38%, 42%, a kritikus narratívákkal egyetértők aránya pedig 35%, 45%, 53%. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a magyar társadalom összességében nem hajlik egyértelműen az egyik, vagy a másik fél felé az adott konfliktusban. Egyedül az iráni atomprogram megakadályozásának szükségessége emelkedik ki a narratívák közül: ezzel 64% egyetért és csak 9% nem ért egyet. Azzal kapcsolatban viszont már szkeptikusabbak a magyarok, hogy valóban szükség volt-e most a támadásra az iráni atomfegyver közelsége miatt (38% egyetért, 24% nem ért egyet).

                       

                      II. ábra

                      A háború lehetséges hatásait tekintve már inkább közös platformon vannak a magyarok (III. Ábra). A felsorolt lehetséges forgatókönyvek közül gyakorlatilag mindegyiktől tart a magyarok abszolút többsége. Leginkább egy világgazdasági válság aggasztja a magyarokat (67% inkább, vagy nagyon tart tőle), de szintén sokan tartanak az Európában felerősödő terrorveszélytől (63%), egy újabb menekülthullámtól (62%), illetve Európa belesodródásától a háborúba (51%). A legkevésebben az atomfegyver használatáig vezető eszkalációtól tartunk, de ettől a kimeneteltől is inkább vagy nagyon tart a válaszadók fele (50%).

                       

                      III. ábra

                      Mind az EU, mind Magyarország kívánatos szerepét illetően (IV. Ábra) a távolságtartás és közvetítés a domináns lakossági attitűd: az EU-tól 45% vár el teljes kimaradást és 30% közvetítést, míg Magyarország esetén az elsöprő többség (62%) teljes kimaradást vár. A felek közötti választást csak egy kisebbség tartaná kívánatosnak, ezen belül viszont inkább a támadás elleni tiltakozást igénylők vannak többen. Az EU esetén 18% vár el tiltakozást és csak 7% az USA és Izrael támogatását, Magyarország esetén pedig 14% és 7% ez az aránypár.

                       

                      IV. ábra

                      *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 június 23.-án között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                      A vasúti fennakadások lakossági megítélése

                      / /by
                        • A teljes 16 év feletti magyar lakosság 4%-a volt közvetlen módon érintett az elmúlt napok fennakadásaiban a vasúti közlekedésben, míg egy további 11% tud olyan ismerőséről és családtagjáról, aki érintett volt. Csak minden 4. magyarhoz (24%) nem jutottak el a fennakadások hírei. A közvetlenül érintettek aránya a legfiatalabb korosztály, a 16–29 évesek körében haladta meg jelentősen az országos átlagot (8%).

                         

                        • A 16 év feletti lakosság 14%-a mondható rendszeres vasúti közlekedőnek (I.ábra) : 6% napi szinten veszi igénybe a vasúti közlekedést, és egy további 8% heti rendszerességgel teszi azt. A megkérdezetteknek csak 15%-a nyilatkozott úgy, hogy soha nem vesz igénybe vasúti közlekedést Magyarországon. A rendszeresen (legalább heti szinten) közlekedők aránya kiemelkedik a legfiatalabb korcsoportban (26%), és relatíve alacsony a fővárosiak (9%) és a megyei jogú városokban élők (10%) körében.

                         

                        I. ábra

                        • Alacsonynak jellemezhető a lakosság toleranciaküszöbe a késéseket illetően: 18% szerint semekkora késés nem fogadható el, míg a döntő többség (56%) szerint maximum 5–10 perc késés lehetne csak megengedett. Fél órát meghaladó késést csak a lakosság töredéke (3%) tolerál. A késések tekintetében a türelmetlenek aránya (a kis késést is elfogadhatatlannak tartók) az 50 év felettiek (22%), a diplomások (24%), az ellenzéki szavazók (Tisza – 24%, egyéb ellenzéki pártok – 32%) és a rendszeresen (legalább hetente) vasúttal közlekedők körében kiemelkedő (34%).

                         

                        • A felelősség megállapításában (II. ábra)  a relatív többség (39%) vállalati/vállalatvezetési szinten (Hegyi Zsolt, MÁV vezérigazgató szintjén) keresi az elsődleges felelőst, de Lázár János illetékes minisztert is sokan hibáztatják (28%). Hozzájuk képest relatíve kevesen emelik az elsődleges felelősséget miniszterelnöki szintre (18%), és csak elenyésző arányban (3%) tudnak azonosulni Lázár János érvelésével, miszerint elsősorban a beszállítók (azon belül is a Siemens) a felelősek a meghibásodásokért. Szintén kevesen (11%) gondolják úgy, hogy nem kéne felelőst keresni, mert ilyen fennakadások bármikor előfordulhatnak. A felelősség megállapításában természetesen éles a pártpolitikai szakadék: míg a Tisza-szavazók fele Lázár Jánost tartja elsősorban felelősnek, és egy további 36% egyenesen Orbán Viktort, addig a kormánypárti szavazók többsége (58%) a MÁV vezetésével vitetné el a balhét. Kiemelendő azonban, hogy még a kormánypárti szavazóknak is alig ötöde (19%-a) gondolja úgy, hogy nem kéne felelőst keresni a kérdésben.

                         

                        II. ábra

                        • A vasúti közlekedés helyzetét (III.ábra) az abszolút többség (54%) nagyon súlyos, kiemelt problémának tartja, és egy további 39%-a tartja fontos problémának azzal a megkötéssel, hogy „nincs azért az ország legfontosabb ügyei között”. A megyei jogú városokban élők körében kiemelkedő a vasút helyzetét nagyon súlyosnak megítélők aránya (69%). A fent említett pártpolitikai szakadék ebben a kérdésben is visszaköszön. A Tisza-szavazók négyötöde (80%-a) nagyon súlyos, kiemelkedő problémának tartja a vasúti közlekedés helyzetét a kormánypártiak 31%-ával szemben, de az utóbbi táborban is alacsonynak mondható (16%) azok köre, akik az egész kérdéskört nem tartanák problémának.

                        III. ábra

                         

                        *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 június 10.-én között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,7%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                        A 100 leggazdagabb magyar avagy hogyan látjuk a gazdagságot?

                        / /by
                        • Mészáros Lőrinc, Csányi Sándor, Gattyán György: ők azok a leggazdagabb magyarok listájának első 10 helyéről, akiknek tevékenységével a 16 év feletti magyar társadalom jelentős része (76%, 68%, 30%) tisztában van (I.ábra). Rajtuk kívül még Garancsi István és Szijj László tevékenysége örvend 20% körüli ismertségnek, Felcsúti Zsolt és Veres Tibor tevékenységét ellenben alig ismerik (8%,7%).
                        • Mészáros Lőrinc kormányközeli mivoltával kapcsolatban kevés kétely él a magyar közvéleményben (I.ábra): többen (82%) vannak tisztában a NER-ben betöltött szerepével, mint ahányan ismerik a tevékenységét. Csányi Sándort is a magyarok kb. fele (47%) kormányközelinek tartja, rajta kívül még Garancsi Istvánt érzékelik sokan (32%) a kormányhoz közelállónak. Általánosan elmondható – Csányi Sándor és Gattyány György kivételével –, hogy a 10 leggazdagabb magyart többen tartják kormányközelinek, mint ahányan a tevékenységükkel tisztában lennének. Jellemző továbbá, hogy a Tisza-szavazók és az egyéb ellenzéki pártok szavazói sokkal nagyobb aránya érzékeli a top 10 magyart kormányközelinek, mint a kormánypárti szavazók. Részleges kivétel Mészáros Lőrinc személye, róla még a kormánypárti szavazóknak is közel háromnegyede (73%) gondolja, hogy kormányközeli.
                        • Összességében elmondható, hogy a gazdagokkal szembeni előítéletek és negatív asszociációk általánosak a magyar társadalomban (II.ábra). A magyarok 77%-a szerint a gazdagok jellemzően tisztességtelen módon gazdagodtak meg, 70% szerint egy egészséges társadalomban nincs helye “szupergazdagoknak”, 76% támogatná a gazdagokra vonatkozó különadó valamilyen formáját, 70% szerint szoros NER-es kapcsolatok nélkül lehetetlen meggazdagodni ma Magyarországon és 76% szerint a politika mindig is a gazdagok érdekeit helyezi előtérbe. A leginkább előítéletesek e tekintetben politikai blokkok szerint vizsgálva a kérdést a Tisza-szavazók csoportja, a demográfiai csoportok között meg az alacsony jövedelműek azok, akikben a legerősebb az ellenérzés a gazdag magyarokkal szemben.
                        • A magyarok relatív többsége (40%) 500 milliós-1 milliárdos vagyonra (ingatlanokkal ingóságokkal, pénzügyi vagyonnal együtt) teszi azt a szintet, amely fölött ma jelenleg gazdagnak tekinthető valaki (III.ábra), azonban a magyarok 12%-a szerint már 50 millió forint is elég a gazdagsághoz. Az alacsony jövedelműek körében nem túl meglepő módon valamivel alacsonyabban van a gazdagság mércéje (34%-uk szerint 50, vagy 100 millió forint feletti vagyonnal tekinthető már valaki gazdagnak). Ennél meglepőbb, hogy a fővárosiak az országos átlagot messze meghaladó aránya (38%) teszi erre az 50-100 millió forintos szintre a gazdagság belépési küszöbét.
                        • Hasonló eloszlások születtek arra a kérdésre adott válaszoknál is, hogy mi az a vagyoni szint, amivel elégedettek lennének már a magyarok (III.ábra). Ebben a megközelítésben azonban markánsabban kirajzolódik, hogy az alacsonyabb státuszúak (iskolázottsági és jövedelmi kategóriákban vizsgálva a kérdést) kevesebbel is beérnék: a gimnáziumi érettségivel nem rendelkezők és az alacsony jövedelműek 39%-a már az 50-100 milliós vagyoni szinttel beérnék a diplomások 18 és a magas jövedelműek 16%-ához képest.

                         

                        I. ábra

                        II. ábra

                        III. ábra

                        *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 május 22.-én között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,9%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                        Az “átláthatósági törvény” lakossági megítélése

                        / /by
                        • A 16 év feletti magyar társadalom nagyrésze (71%-a) hallott a kedd éjszaka Halász János kormánypárti képviselő által benyújtott “átláthatósági törvénytervezetről” a benyújtást követő 48 órával bezárólag, ezen belül is 33% nyilatkozott úgy az erre vonatkozó kérdésre, hogy a részletekkel is tisztában van. Különösen a diplomások (51%), a kizárólag független (nem kormányközeli) sajtóból tájékozódók (55%) és a Tisza-szavazók válaszolták nagy arányban, hogy a részletekkel is tisztában vannak (I.ábra)
                        • A társadalom döntő többsége kritikus a törvénytervezettel kapcsolatban. A magyarok 47%-a szerint teljesen elfogadhatatlan ez a lépés és egy további 26% indokoltnak tartja ugyan a fellépést a külföldi finanszírozással szemben, de a konkrét tervezetet túl szigorúnak tartja. Minden negyedik magyar azonban támogatja az elképzelést és úgy gondolja, hogy épp ideje volt fellépni az érintett szereplők, szervezetek ellen. A 60 év felettiek (30%), a falvakban élők (35%), de különösen a csak kormánypárti sajtóból tájékozódók (52%) és a kormánypárti szavazók (60%) körében ez az országos átlagnál jóval elterjedtebb vélemény. Ezzel együtt is figyelemre méltó, hogy a kormánypárti szavazók 29%-a túl szigorúnak tartja a törvénytervezetet, egy további 11% pedig teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja. A Tisza-szavazók körében ez utóbbi álláspont tekintetében szinte konszenzus uralkodik (87%) (II. ábra)
                        • Komplex törvénytervezet lévén az egyes elemekre is rákérdezett a kutatás, 5-ös skálán kérve a válaszadókat az elemek értékelésére. Az egyes elemek tekintetében már megosztottabb a társadalom, de az esetek többségében a kritikus (teljes mértékben, vagy inkább elfogadhatatlan) vélemények vannak többségben a támogatókkal szemben (inkább, vagy teljes mértékben elfogadható). A legnagyobb ellenérzés a potenciálisan érintett szervezetek listázását illeti (ez 45% szerint elfogadhatatlan és 31% szerint elfogadható), a kötelező vagyonnyilatkozat kérdésében azonban kicsit (statisztikai hibahatáron belül azonban) többen vannak a támogatók (39%), mint az elutasítók (37%) (III.ábra)
                        • Ezzel együtt a lakosság relatív többsége (42%-a) határozott kiállást vár el az ellenzéki pártoktól (“minden lehetséges módon tiltakozzanak”) a tervezet ellen és egy további 34% szerint is fel kéne szólalniuk ellene, de más ügyekkel kéne elsősorban foglalkozniuk. Közel minden negyedik magyar (24%) szerint azonban ez ellenzéki szereplőknek el kéne fogadniuk az új játékszabályokat. Érdekes azonban, hogy a kormánypárti szavazóknak is csak alig több, mint fele (54%) osztja ezt az álláspontot. (IV.ábra)

                        I. ábra

                        II. ábra

                        III. ábra

                        IV. ábra

                         

                        *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 május 15.-én között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,9%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                        Celebek és politika

                        / /by
                        • A 16 év feletti lakosság többségét nem érdekli a celebek politikai állásfoglalása, legalábbis saját elmondásuk szerint: a teljes népességnek csak 12%-a állítja, hogy többnyire, vagy rendszeresen követi a celebek ilyen típusú megnyilvánulásait. Érdekesség, hogy elsősorban a fiataloknál (16-29 évesek) jellemzőbb az ilyen irányú figyelem, az ő esetükben 16% követi bevallottan a celebek politizálását.
                        • Ennek megfelelően a fiatalok elnézőbbek a celebek politikai állásfoglalásaival kapcsolatban, közel annyian tartják kifejezetten helyesnek (33%) az ilyen típusú állásfoglalásokat, mint helytelennek (40%) (I.ábra). Ezzel szemben az idősek körében sokkal elutasítóbb az ezzel kapcsolatos uralkodó attitűd: a 60 év felettiek 56%-a helytelennek és 23%-a helyesnek tartja, amikor a celebek politizálnak. Érdekesség, hogy a pártpolitikai szakadék is kifejezetten széles ebben a kérdésben: míg a kormánypártiak egyértelműen a celebek távolmaradását preferálják (60% ellenzi, 20% helyesli), addig a Tisza-szavazók inkább elvárják a celebektől a politikai állásfoglalást (47% szerint helyes, 37% szerint helytelen).
                        • 10-ből 4 magyar esetén legalább egyszer (24%-ánál pedig többször is) előfordult, hogy egy adott celeb politikai véleménynyilvánítása miatt hagyott fel a celeb követésével. A fenti eredményeknek megfelelően inkább az idősek érzékenyebbek a celebek politikai megnyilvánulásaira: a 60 év felettiek körében 48% követett már ki celebet ilyen okból. A fővárosiak körében még ennel is magasabb, 53%-os ez az arány.
                        • Ehhez kapcsolodóan a szűk többség (53%) elég, vagy nagyon gyakran tapasztalja, hogy egyes celebek igyekeznek saját politikai nézeteiknek megfelelően befolyásolni a követőiket (II.ábra). A celeb világ átpolitizáltsága Magyarországon tehát általános jelenség, legalábbis a lakossági percepciók szintjén. Pártok politikai kampányaiban is a többség szerint fontos (47%), vagy központi (12%) szerepet töltenek be a celebek és csak 16% gondolja úgy, hogy egyáltalán nincs fontos szerepük ezekben a kampányokban.
                        • Végezetül felsoroltunk egy hosszú celeblistát (III.ábra), hogy felmérjük, hogy mennyire pontosan érzékeli a lakosság egyes ismert celebek egyik vagy másik politikai oldallal való szimpatiáját (a listán igyekeztünk olyan celebeket elhelyezni, akik nem a „politikai megmondóember” szerepüknek köszönhetik a celeb státuszukat). A kormányközeli celebek közül Tóth Gabi-ról a leginkább összecsengőek a lakossági vélemények: a teljes népesség 71%-a tartja őt kormányközelinek és csak 13% ellenzékinek. A másik oldalon Nagy Ervin szerepe a legegyértelműbb a lakosság szemében: 57% tartja ellezékinek és csak 11% kormányközelinek. Általánosságban elmondható, hogy a kormánypárti szavazók hajlamosak “távolabb tartani” a kormányközeli celebeket a saját politikai oldalától: Pl. Tóth Gabi esetében csak 57%-uk látja őt kormányközelinek, Ákos esetén a teljes népesség 60%-hoz képest a kormánypártiak csak fele látja őt kormányközelinek, Győzikénél pedig a teljes népessé 67%-val szemben csak 46% helyezi őt a kormányhoz közeli celebek közé.

                        I. ábra

                        II. ábra

                        III. ábra

                        *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 május 2. és 3. között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,9%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                        Háziorvosi tapasztalatok és vélemények

                        / /by

                        A 16 év feletti magyar társadalom túlnyomú többsége évente párszor (36%) vagy évente (42%) jár háziorvoshoz, ennél gyakrabban (havi, vagy heti rendszerességgel) viszonylag kevesen járnak (19%) és ennél is kevesebben állítják, hogy soha nem veszik igénybe a háziorvosuk szolgáltatásait (4%). Érdekesség, hogy a 60 év felettiek körében sincsenek többen a legalább havi rendszerességgel járók a többi korcsoporthoz képest, ellenben az alacsonyan iskolázottak (gimnáziumi érettségivel nem rendelkezők) körében relatív magas ez az arány (27%).

                         

                        I. ábra

                        A háziorvos “kikerülése” és a közvetlenül magánegészségügyi szolgáltatóhoz fordulás panasz esetén viszonylag ritka jelenség a magyar társadalomban, a teljes népességnek csupán 11%-a állítja, hogy az esetek többségében így tesz, míg 46% soha nem hoz ilyen döntést. Különösen az idősek kerülik el a magánszolgáltatókat – vélhetően nagyrészt anyagi okokból – közülük 65% soha nem hagyja ki a háziorvost és csak 2% kezdi magánszolgáltatónál az esetek többségében. Hasonló tendencia igaz a kistelepüléseken élőkre (57% soha és 6% gyakran), valamint az alacsony jövedelmű háztartásokban élőkre is (60% soha, 8% gyakran).

                         

                        II. ábra

                        A háziorvosok látogatásának fő célja a receptek, gyógyszerek felírása (59%), szakorvoshoz beutaló kérése (50%) illetve a betegségek felismerése, diagnosztika (37%). A közhiedelemmel ellentétben viszonylag kevesen (29%) jelölték meg fő célként az adminisztratív feladatokat, mint pl. táppénzes papírok és igazolások), de ennél is kevesebben várják a háziorvosuktól kiemelt funkcióként az egészségük nyomon követését (16%), preventív funkciók ellátását (pl. szűrések szervezése) (14%) vagy életmódbeli tanácsadást (3%).

                         

                        III. ábra

                        A társadalom alapvetően negatív véleményen van a háziorvosi rendszer jelenlegi működéséről Magyarországon (41%), míg csak 19% vélekedik pozitívan erről, noha a kormánypárti szavazók hajlamosabbak rózsaszínben látni a helyzetet (az ő körükben pont fordítottak a fenti arányok). A legkritikusabbak a Tisza-szavazók, ebben a csoportban 60%-nak van negatív és csak 13%-nak pozitív véleménye a rendszer működéséről. A pártnélküliek is egyértelműen pesszimista irányba húznak: 44%-uk inkább negatívan és 10% pozitívan értékeli a rendszer működését (a 100-ból hiányzó %-ok az egyes csoportokon belül semleges álláspontra helyezkedtek).

                        A fent bemutatott pesszimizmus tükrében talán meglepő, hogy a személyesen az emberek kifejezetten elégedettek a háziorvosukkal. A teljes népesség 56%-van a saját háziorvosával inkább, vagy teljes mértékben megelégedve és csak 17%-van róla negatív véleménye. Ebben a kérdésben nincs is jelentős különbség a különböző pártok szavazói között, a háziorvosunk személyes megítélését tehát nem árnyékolja be a pártpolitika.

                         

                        IV. ábra

                        Ugyanezen a területen igyekeztünk mélyebbre ásni, hogy pontosabb képet kapjunk a magyar társadalom percepciójáról a háziorvosukkal kapcsolatban. Különböző aspektusokra bontva a háziorvosok megítélését, talán méginkább meglepő eredmények születtek. A társadalom 70%-a szerint a háziorvosa kompetens és kulturáltan és empátiával áll hozzá, 66% szerint jó körülmények között dolgozik, 65% szerint jó fizikai és mentális állapotnak örvend, 56% szerint elérhető és “csak” 39% szerint fáradt, túlterhelt. Az orvostársadalom előregedéséről szóló széleskörű percepciók kapcsán a háziorvosuk korára is rákérdeztünk és a válaszadók csak 41%-a tartja a háziorvosát idősnek.

                         

                        V. ábra

                         

                        *Módszertan: az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 április 29.-30.-én vettük fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.