Túlturizmus Magyarországon és Európában

/ /by

      A túlturizmus fogalma egyre gyakrabban bukkan fel a nyilvános diskurzusban: a 16 év feletti magyar lakosság több mint fele (51%) már találkozott a kifejezéssel legalább szalagcímek szintjén. Ennél is többen – a megkérdezettek 64 százaléka – értesültek a nyári hónapokban Európa-szerte zajló, turizmusellenes megmozdulásokról és tüntetésekről. Különösen tájékozottnak tűnnek a 60 év felettiek és a diplomások: előbbiek 27, utóbbiak 31 százaléka számolt be arról, hogy részletesebben is utánanézett ezeknek a híreknek.

      I. ábra

      A túlturizmus társadalmi megítélése élesen megosztja a közvéleményt. A lakosság 52 százaléka egyetért azzal a kritikai narratívával, miszerint a túlzott turizmus élhetetlenné teszi az adott városokat a helyiek számára. Ezzel szemben 48 százalék inkább a turizmus gazdasági előnyeire helyezi a hangsúlyt. A végzettség szerinti bontásból kitűnik: a diplomások jóval kritikusabbak az átlagnál, körükben 61 százalék osztja a túlturizmust bíráló véleményt. Életkor szerint vizsgálva a 40–49 éves korosztály lóg ki a sorból, ellenkező irányba: náluk 58 százalék a turizmusbarát álláspontot vallja.

      A megkérdezettek fele (51%) úgy véli, hogy Magyarországon is jelen van a túlturizmus jelensége. A lakosság körülbelül negyede szerint nemcsak a főváros, hanem más nagyvárosok is érintettek, míg minden ötödik válaszadó szerint kizárólag Budapestre korlátozódik a probléma. Nem meglepő módon a fővárosiak hajlamosabbak Budapestet érezni a leginkább túlterheltnek: 34 százalékuk szerint a túlturizmus elsősorban az ő mindennapjaikat nehezíti meg. Vidéken inkább az a vélekedés dominál – különösen a városokban és községekben élők körében (23–27%) –, hogy a jelenség a vidéki nagyvárosokat sem kíméli.

      II. ábra

      A túlturizmushoz kapcsolódó társadalmi problémák közül a túlzsúfolt közterületek emelkedtek ki leginkább: a válaszadók 52 százaléka jelölte meg ezt elsődleges gondként. Szorosan mögötte következik a lakhatás megfizethetetlensége (43%), a zajszennyezés (36%), valamint a köztisztaság romlása (32%). A helyi kultúra visszaszorulását viszont csupán a válaszadók 16 százaléka tartja a túlturizmus egyik következményének. A diplomások ebben a kérdésben is érzékenyebbek: 66 százalékuk említette a zsúfoltságot, 58 százalékuk pedig a lakhatási nehézségeket.

      III. ábra

      A kutatás arra is kitért, hogy a magyarok mely országokban találkoztak személyesen is a túlturizmus jelenségével. A válaszok alapján Olaszország emelkedik ki: a megkérdezettek 27 százaléka említette, hogy ott tapasztalta a problémát. A mediterrán térség más országai – Spanyolország, Horvátország és Görögország – szintén gyakori válaszok voltak, egyenként körülbelül 15 százalékos említési aránnyal. Összességében a magyar lakosság kevesebb mint fele (47%) élt már át túlturizmussal összefüggő kellemetlenségeket külföldön, de a fiatalabbak (16–29 évesek, 56%), a diplomások (59%) és a fővárosiak (57%) körében jóval magasabb ez az arány.

      IV. ábra

      *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 július 10.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

      Az Irán elleni támadás és a magyar közvélemény

      / /by

          Élénk érdeklődést váltott ki a magyar társadalomban az elmúlt hetekben kiéleződő konfliktus Izrael és Irán között, amelybe Irán nukleáris létesítményeinek lebombázásával az Egyesült Államok is becsatlakozott. A Donald Trump amerikai elnök által bejelentett – és a legfrissebb hírek szerint már azóta megszegett – tűzszünet előtt egy nappal végzett gyorsfelmérésünk alapján a 16 év feletti magyar lakosság mindössze egytizedéhez nem jutottak el a fegyveres konfliktus hírei, 49% szalagcímek szintjén értesült az eseményekről, 41% pedig saját állítása szerint részletesen követte az eseményeket. Az érdeklődés mértéke korral és iskolai végzettséggel nő: a 60 év felettiek és a diplomások körében csak 4, illetve 3% nem hallott egyáltalán az eseményekről.

          A tágabban értelmezett, Irán és Izrael között feszülő konfliktus megítélésében a relatív többség továbbra is Izrael pártján áll (32%), noha a tavaly áprilisi felmérésünkhöz képest valamivel zárult az olló (I. ábra). Ugyan az Izrael önvédelméről szóló narratívával egyetértők aránya gyakorlatilag nem változott (tavaly 31%, idén 32%),  Izrael harciasságát tavaly csak 12%, idén már 26% tette felelőssé. Látható továbbá, hogy a magyar lakosság figyelmét egyre jobban leköti a közel-keleti konfliktus: míg tavaly 57%, idén már csak 43% nem tudott állást foglalni a kérdésben. Érdekesség, hogy pártpolitikai szakadék sincs igazán a kérdés megítélésében: a kormánypárti szavazók és a Tisza-szavazóknak is egyaránt 35%-a véli felfedezni Izrael önvédelmének szükségességét a konfliktus kapcsán, noha a Tisza szavazóknak valamivel nagyobb aránya hibáztatja Izrael harciasságát a feszültségek kiéleződéséért (47% a kormánypártiak  27%-ával szemben).

           

          I. ábra

          Az elmúlt napokban zajló konfliktus megítélésében ellentmondásosak a lakossági vélemények (II. Ábra). 6 olyan narratívát teszteltünk, amelyek gyakran elhangoztak a nemzetközi közbeszédben a konfliktus kapcsán és amelyek közül 3 az izraeli-amerikai beavatkozás mellett, 3 pedig ez ellen foglal állást (2. Ábra). A beavatkozást igazoló narratívákkal (inkább, vagy nagyon) egyetértők aránya 64%, 38%, 42%, a kritikus narratívákkal egyetértők aránya pedig 35%, 45%, 53%. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a magyar társadalom összességében nem hajlik egyértelműen az egyik, vagy a másik fél felé az adott konfliktusban. Egyedül az iráni atomprogram megakadályozásának szükségessége emelkedik ki a narratívák közül: ezzel 64% egyetért és csak 9% nem ért egyet. Azzal kapcsolatban viszont már szkeptikusabbak a magyarok, hogy valóban szükség volt-e most a támadásra az iráni atomfegyver közelsége miatt (38% egyetért, 24% nem ért egyet).

           

          II. ábra

          A háború lehetséges hatásait tekintve már inkább közös platformon vannak a magyarok (III. Ábra). A felsorolt lehetséges forgatókönyvek közül gyakorlatilag mindegyiktől tart a magyarok abszolút többsége. Leginkább egy világgazdasági válság aggasztja a magyarokat (67% inkább, vagy nagyon tart tőle), de szintén sokan tartanak az Európában felerősödő terrorveszélytől (63%), egy újabb menekülthullámtól (62%), illetve Európa belesodródásától a háborúba (51%). A legkevésebben az atomfegyver használatáig vezető eszkalációtól tartunk, de ettől a kimeneteltől is inkább vagy nagyon tart a válaszadók fele (50%).

           

          III. ábra

          Mind az EU, mind Magyarország kívánatos szerepét illetően (IV. Ábra) a távolságtartás és közvetítés a domináns lakossági attitűd: az EU-tól 45% vár el teljes kimaradást és 30% közvetítést, míg Magyarország esetén az elsöprő többség (62%) teljes kimaradást vár. A felek közötti választást csak egy kisebbség tartaná kívánatosnak, ezen belül viszont inkább a támadás elleni tiltakozást igénylők vannak többen. Az EU esetén 18% vár el tiltakozást és csak 7% az USA és Izrael támogatását, Magyarország esetén pedig 14% és 7% ez az aránypár.

           

          IV. ábra

          *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 június 23.-án között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

          A vasúti fennakadások lakossági megítélése

          / /by
            • A teljes 16 év feletti magyar lakosság 4%-a volt közvetlen módon érintett az elmúlt napok fennakadásaiban a vasúti közlekedésben, míg egy további 11% tud olyan ismerőséről és családtagjáról, aki érintett volt. Csak minden 4. magyarhoz (24%) nem jutottak el a fennakadások hírei. A közvetlenül érintettek aránya a legfiatalabb korosztály, a 16–29 évesek körében haladta meg jelentősen az országos átlagot (8%).

             

            • A 16 év feletti lakosság 14%-a mondható rendszeres vasúti közlekedőnek (I.ábra) : 6% napi szinten veszi igénybe a vasúti közlekedést, és egy további 8% heti rendszerességgel teszi azt. A megkérdezetteknek csak 15%-a nyilatkozott úgy, hogy soha nem vesz igénybe vasúti közlekedést Magyarországon. A rendszeresen (legalább heti szinten) közlekedők aránya kiemelkedik a legfiatalabb korcsoportban (26%), és relatíve alacsony a fővárosiak (9%) és a megyei jogú városokban élők (10%) körében.

             

            I. ábra

            • Alacsonynak jellemezhető a lakosság toleranciaküszöbe a késéseket illetően: 18% szerint semekkora késés nem fogadható el, míg a döntő többség (56%) szerint maximum 5–10 perc késés lehetne csak megengedett. Fél órát meghaladó késést csak a lakosság töredéke (3%) tolerál. A késések tekintetében a türelmetlenek aránya (a kis késést is elfogadhatatlannak tartók) az 50 év felettiek (22%), a diplomások (24%), az ellenzéki szavazók (Tisza – 24%, egyéb ellenzéki pártok – 32%) és a rendszeresen (legalább hetente) vasúttal közlekedők körében kiemelkedő (34%).

             

            • A felelősség megállapításában (II. ábra)  a relatív többség (39%) vállalati/vállalatvezetési szinten (Hegyi Zsolt, MÁV vezérigazgató szintjén) keresi az elsődleges felelőst, de Lázár János illetékes minisztert is sokan hibáztatják (28%). Hozzájuk képest relatíve kevesen emelik az elsődleges felelősséget miniszterelnöki szintre (18%), és csak elenyésző arányban (3%) tudnak azonosulni Lázár János érvelésével, miszerint elsősorban a beszállítók (azon belül is a Siemens) a felelősek a meghibásodásokért. Szintén kevesen (11%) gondolják úgy, hogy nem kéne felelőst keresni, mert ilyen fennakadások bármikor előfordulhatnak. A felelősség megállapításában természetesen éles a pártpolitikai szakadék: míg a Tisza-szavazók fele Lázár Jánost tartja elsősorban felelősnek, és egy további 36% egyenesen Orbán Viktort, addig a kormánypárti szavazók többsége (58%) a MÁV vezetésével vitetné el a balhét. Kiemelendő azonban, hogy még a kormánypárti szavazóknak is alig ötöde (19%-a) gondolja úgy, hogy nem kéne felelőst keresni a kérdésben.

             

            II. ábra

            • A vasúti közlekedés helyzetét (III.ábra) az abszolút többség (54%) nagyon súlyos, kiemelt problémának tartja, és egy további 39%-a tartja fontos problémának azzal a megkötéssel, hogy „nincs azért az ország legfontosabb ügyei között”. A megyei jogú városokban élők körében kiemelkedő a vasút helyzetét nagyon súlyosnak megítélők aránya (69%). A fent említett pártpolitikai szakadék ebben a kérdésben is visszaköszön. A Tisza-szavazók négyötöde (80%-a) nagyon súlyos, kiemelkedő problémának tartja a vasúti közlekedés helyzetét a kormánypártiak 31%-ával szemben, de az utóbbi táborban is alacsonynak mondható (16%) azok köre, akik az egész kérdéskört nem tartanák problémának.

            III. ábra

             

            *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 június 10.-én között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,7%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

            A 100 leggazdagabb magyar avagy hogyan látjuk a gazdagságot?

            / /by
            • Mészáros Lőrinc, Csányi Sándor, Gattyán György: ők azok a leggazdagabb magyarok listájának első 10 helyéről, akiknek tevékenységével a 16 év feletti magyar társadalom jelentős része (76%, 68%, 30%) tisztában van (I.ábra). Rajtuk kívül még Garancsi István és Szijj László tevékenysége örvend 20% körüli ismertségnek, Felcsúti Zsolt és Veres Tibor tevékenységét ellenben alig ismerik (8%,7%).
            • Mészáros Lőrinc kormányközeli mivoltával kapcsolatban kevés kétely él a magyar közvéleményben (I.ábra): többen (82%) vannak tisztában a NER-ben betöltött szerepével, mint ahányan ismerik a tevékenységét. Csányi Sándort is a magyarok kb. fele (47%) kormányközelinek tartja, rajta kívül még Garancsi Istvánt érzékelik sokan (32%) a kormányhoz közelállónak. Általánosan elmondható – Csányi Sándor és Gattyány György kivételével –, hogy a 10 leggazdagabb magyart többen tartják kormányközelinek, mint ahányan a tevékenységükkel tisztában lennének. Jellemző továbbá, hogy a Tisza-szavazók és az egyéb ellenzéki pártok szavazói sokkal nagyobb aránya érzékeli a top 10 magyart kormányközelinek, mint a kormánypárti szavazók. Részleges kivétel Mészáros Lőrinc személye, róla még a kormánypárti szavazóknak is közel háromnegyede (73%) gondolja, hogy kormányközeli.
            • Összességében elmondható, hogy a gazdagokkal szembeni előítéletek és negatív asszociációk általánosak a magyar társadalomban (II.ábra). A magyarok 77%-a szerint a gazdagok jellemzően tisztességtelen módon gazdagodtak meg, 70% szerint egy egészséges társadalomban nincs helye “szupergazdagoknak”, 76% támogatná a gazdagokra vonatkozó különadó valamilyen formáját, 70% szerint szoros NER-es kapcsolatok nélkül lehetetlen meggazdagodni ma Magyarországon és 76% szerint a politika mindig is a gazdagok érdekeit helyezi előtérbe. A leginkább előítéletesek e tekintetben politikai blokkok szerint vizsgálva a kérdést a Tisza-szavazók csoportja, a demográfiai csoportok között meg az alacsony jövedelműek azok, akikben a legerősebb az ellenérzés a gazdag magyarokkal szemben.
            • A magyarok relatív többsége (40%) 500 milliós-1 milliárdos vagyonra (ingatlanokkal ingóságokkal, pénzügyi vagyonnal együtt) teszi azt a szintet, amely fölött ma jelenleg gazdagnak tekinthető valaki (III.ábra), azonban a magyarok 12%-a szerint már 50 millió forint is elég a gazdagsághoz. Az alacsony jövedelműek körében nem túl meglepő módon valamivel alacsonyabban van a gazdagság mércéje (34%-uk szerint 50, vagy 100 millió forint feletti vagyonnal tekinthető már valaki gazdagnak). Ennél meglepőbb, hogy a fővárosiak az országos átlagot messze meghaladó aránya (38%) teszi erre az 50-100 millió forintos szintre a gazdagság belépési küszöbét.
            • Hasonló eloszlások születtek arra a kérdésre adott válaszoknál is, hogy mi az a vagyoni szint, amivel elégedettek lennének már a magyarok (III.ábra). Ebben a megközelítésben azonban markánsabban kirajzolódik, hogy az alacsonyabb státuszúak (iskolázottsági és jövedelmi kategóriákban vizsgálva a kérdést) kevesebbel is beérnék: a gimnáziumi érettségivel nem rendelkezők és az alacsony jövedelműek 39%-a már az 50-100 milliós vagyoni szinttel beérnék a diplomások 18 és a magas jövedelműek 16%-ához képest.

             

            I. ábra

            II. ábra

            III. ábra

            *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 május 22.-én között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,9%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

            Az “átláthatósági törvény” lakossági megítélése

            / /by
            • A 16 év feletti magyar társadalom nagyrésze (71%-a) hallott a kedd éjszaka Halász János kormánypárti képviselő által benyújtott “átláthatósági törvénytervezetről” a benyújtást követő 48 órával bezárólag, ezen belül is 33% nyilatkozott úgy az erre vonatkozó kérdésre, hogy a részletekkel is tisztában van. Különösen a diplomások (51%), a kizárólag független (nem kormányközeli) sajtóból tájékozódók (55%) és a Tisza-szavazók válaszolták nagy arányban, hogy a részletekkel is tisztában vannak (I.ábra)
            • A társadalom döntő többsége kritikus a törvénytervezettel kapcsolatban. A magyarok 47%-a szerint teljesen elfogadhatatlan ez a lépés és egy további 26% indokoltnak tartja ugyan a fellépést a külföldi finanszírozással szemben, de a konkrét tervezetet túl szigorúnak tartja. Minden negyedik magyar azonban támogatja az elképzelést és úgy gondolja, hogy épp ideje volt fellépni az érintett szereplők, szervezetek ellen. A 60 év felettiek (30%), a falvakban élők (35%), de különösen a csak kormánypárti sajtóból tájékozódók (52%) és a kormánypárti szavazók (60%) körében ez az országos átlagnál jóval elterjedtebb vélemény. Ezzel együtt is figyelemre méltó, hogy a kormánypárti szavazók 29%-a túl szigorúnak tartja a törvénytervezetet, egy további 11% pedig teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja. A Tisza-szavazók körében ez utóbbi álláspont tekintetében szinte konszenzus uralkodik (87%) (II. ábra)
            • Komplex törvénytervezet lévén az egyes elemekre is rákérdezett a kutatás, 5-ös skálán kérve a válaszadókat az elemek értékelésére. Az egyes elemek tekintetében már megosztottabb a társadalom, de az esetek többségében a kritikus (teljes mértékben, vagy inkább elfogadhatatlan) vélemények vannak többségben a támogatókkal szemben (inkább, vagy teljes mértékben elfogadható). A legnagyobb ellenérzés a potenciálisan érintett szervezetek listázását illeti (ez 45% szerint elfogadhatatlan és 31% szerint elfogadható), a kötelező vagyonnyilatkozat kérdésében azonban kicsit (statisztikai hibahatáron belül azonban) többen vannak a támogatók (39%), mint az elutasítók (37%) (III.ábra)
            • Ezzel együtt a lakosság relatív többsége (42%-a) határozott kiállást vár el az ellenzéki pártoktól (“minden lehetséges módon tiltakozzanak”) a tervezet ellen és egy további 34% szerint is fel kéne szólalniuk ellene, de más ügyekkel kéne elsősorban foglalkozniuk. Közel minden negyedik magyar (24%) szerint azonban ez ellenzéki szereplőknek el kéne fogadniuk az új játékszabályokat. Érdekes azonban, hogy a kormánypárti szavazóknak is csak alig több, mint fele (54%) osztja ezt az álláspontot. (IV.ábra)

            I. ábra

            II. ábra

            III. ábra

            IV. ábra

             

            *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 május 15.-én között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,9%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

            Celebek és politika

            / /by
            • A 16 év feletti lakosság többségét nem érdekli a celebek politikai állásfoglalása, legalábbis saját elmondásuk szerint: a teljes népességnek csak 12%-a állítja, hogy többnyire, vagy rendszeresen követi a celebek ilyen típusú megnyilvánulásait. Érdekesség, hogy elsősorban a fiataloknál (16-29 évesek) jellemzőbb az ilyen irányú figyelem, az ő esetükben 16% követi bevallottan a celebek politizálását.
            • Ennek megfelelően a fiatalok elnézőbbek a celebek politikai állásfoglalásaival kapcsolatban, közel annyian tartják kifejezetten helyesnek (33%) az ilyen típusú állásfoglalásokat, mint helytelennek (40%) (I.ábra). Ezzel szemben az idősek körében sokkal elutasítóbb az ezzel kapcsolatos uralkodó attitűd: a 60 év felettiek 56%-a helytelennek és 23%-a helyesnek tartja, amikor a celebek politizálnak. Érdekesség, hogy a pártpolitikai szakadék is kifejezetten széles ebben a kérdésben: míg a kormánypártiak egyértelműen a celebek távolmaradását preferálják (60% ellenzi, 20% helyesli), addig a Tisza-szavazók inkább elvárják a celebektől a politikai állásfoglalást (47% szerint helyes, 37% szerint helytelen).
            • 10-ből 4 magyar esetén legalább egyszer (24%-ánál pedig többször is) előfordult, hogy egy adott celeb politikai véleménynyilvánítása miatt hagyott fel a celeb követésével. A fenti eredményeknek megfelelően inkább az idősek érzékenyebbek a celebek politikai megnyilvánulásaira: a 60 év felettiek körében 48% követett már ki celebet ilyen okból. A fővárosiak körében még ennel is magasabb, 53%-os ez az arány.
            • Ehhez kapcsolodóan a szűk többség (53%) elég, vagy nagyon gyakran tapasztalja, hogy egyes celebek igyekeznek saját politikai nézeteiknek megfelelően befolyásolni a követőiket (II.ábra). A celeb világ átpolitizáltsága Magyarországon tehát általános jelenség, legalábbis a lakossági percepciók szintjén. Pártok politikai kampányaiban is a többség szerint fontos (47%), vagy központi (12%) szerepet töltenek be a celebek és csak 16% gondolja úgy, hogy egyáltalán nincs fontos szerepük ezekben a kampányokban.
            • Végezetül felsoroltunk egy hosszú celeblistát (III.ábra), hogy felmérjük, hogy mennyire pontosan érzékeli a lakosság egyes ismert celebek egyik vagy másik politikai oldallal való szimpatiáját (a listán igyekeztünk olyan celebeket elhelyezni, akik nem a „politikai megmondóember” szerepüknek köszönhetik a celeb státuszukat). A kormányközeli celebek közül Tóth Gabi-ról a leginkább összecsengőek a lakossági vélemények: a teljes népesség 71%-a tartja őt kormányközelinek és csak 13% ellenzékinek. A másik oldalon Nagy Ervin szerepe a legegyértelműbb a lakosság szemében: 57% tartja ellezékinek és csak 11% kormányközelinek. Általánosságban elmondható, hogy a kormánypárti szavazók hajlamosak “távolabb tartani” a kormányközeli celebeket a saját politikai oldalától: Pl. Tóth Gabi esetében csak 57%-uk látja őt kormányközelinek, Ákos esetén a teljes népesség 60%-hoz képest a kormánypártiak csak fele látja őt kormányközelinek, Győzikénél pedig a teljes népessé 67%-val szemben csak 46% helyezi őt a kormányhoz közeli celebek közé.

            I. ábra

            II. ábra

            III. ábra

            *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 május 2. és 3. között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,9%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

            Háziorvosi tapasztalatok és vélemények

            / /by

            A 16 év feletti magyar társadalom túlnyomú többsége évente párszor (36%) vagy évente (42%) jár háziorvoshoz, ennél gyakrabban (havi, vagy heti rendszerességgel) viszonylag kevesen járnak (19%) és ennél is kevesebben állítják, hogy soha nem veszik igénybe a háziorvosuk szolgáltatásait (4%). Érdekesség, hogy a 60 év felettiek körében sincsenek többen a legalább havi rendszerességgel járók a többi korcsoporthoz képest, ellenben az alacsonyan iskolázottak (gimnáziumi érettségivel nem rendelkezők) körében relatív magas ez az arány (27%).

             

            I. ábra

            A háziorvos “kikerülése” és a közvetlenül magánegészségügyi szolgáltatóhoz fordulás panasz esetén viszonylag ritka jelenség a magyar társadalomban, a teljes népességnek csupán 11%-a állítja, hogy az esetek többségében így tesz, míg 46% soha nem hoz ilyen döntést. Különösen az idősek kerülik el a magánszolgáltatókat – vélhetően nagyrészt anyagi okokból – közülük 65% soha nem hagyja ki a háziorvost és csak 2% kezdi magánszolgáltatónál az esetek többségében. Hasonló tendencia igaz a kistelepüléseken élőkre (57% soha és 6% gyakran), valamint az alacsony jövedelmű háztartásokban élőkre is (60% soha, 8% gyakran).

             

            II. ábra

            A háziorvosok látogatásának fő célja a receptek, gyógyszerek felírása (59%), szakorvoshoz beutaló kérése (50%) illetve a betegségek felismerése, diagnosztika (37%). A közhiedelemmel ellentétben viszonylag kevesen (29%) jelölték meg fő célként az adminisztratív feladatokat, mint pl. táppénzes papírok és igazolások), de ennél is kevesebben várják a háziorvosuktól kiemelt funkcióként az egészségük nyomon követését (16%), preventív funkciók ellátását (pl. szűrések szervezése) (14%) vagy életmódbeli tanácsadást (3%).

             

            III. ábra

            A társadalom alapvetően negatív véleményen van a háziorvosi rendszer jelenlegi működéséről Magyarországon (41%), míg csak 19% vélekedik pozitívan erről, noha a kormánypárti szavazók hajlamosabbak rózsaszínben látni a helyzetet (az ő körükben pont fordítottak a fenti arányok). A legkritikusabbak a Tisza-szavazók, ebben a csoportban 60%-nak van negatív és csak 13%-nak pozitív véleménye a rendszer működéséről. A pártnélküliek is egyértelműen pesszimista irányba húznak: 44%-uk inkább negatívan és 10% pozitívan értékeli a rendszer működését (a 100-ból hiányzó %-ok az egyes csoportokon belül semleges álláspontra helyezkedtek).

            A fent bemutatott pesszimizmus tükrében talán meglepő, hogy a személyesen az emberek kifejezetten elégedettek a háziorvosukkal. A teljes népesség 56%-van a saját háziorvosával inkább, vagy teljes mértékben megelégedve és csak 17%-van róla negatív véleménye. Ebben a kérdésben nincs is jelentős különbség a különböző pártok szavazói között, a háziorvosunk személyes megítélését tehát nem árnyékolja be a pártpolitika.

             

            IV. ábra

            Ugyanezen a területen igyekeztünk mélyebbre ásni, hogy pontosabb képet kapjunk a magyar társadalom percepciójáról a háziorvosukkal kapcsolatban. Különböző aspektusokra bontva a háziorvosok megítélését, talán méginkább meglepő eredmények születtek. A társadalom 70%-a szerint a háziorvosa kompetens és kulturáltan és empátiával áll hozzá, 66% szerint jó körülmények között dolgozik, 65% szerint jó fizikai és mentális állapotnak örvend, 56% szerint elérhető és “csak” 39% szerint fáradt, túlterhelt. Az orvostársadalom előregedéséről szóló széleskörű percepciók kapcsán a háziorvosuk korára is rákérdeztünk és a válaszadók csak 41%-a tartja a háziorvosát idősnek.

             

            V. ábra

             

            *Módszertan: az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 április 29.-30.-én vettük fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

            Költészet és a magyar lakosság

            / /by

            ‘…s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?’

             

            A magyar költészet napjának alkalmából gyorsfelmérést végeztünk a 16 év feletti magyar lakosság* körében. Többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire érdeklődnek az emberek a magyar költészet iránt, milyen gyakran, milyen témában és melyik magyar költőtől olvasnak szívesen verseket. Egy kérdés erejéig a kortárs költészetről való közvélekedést is érintettünk. A kutatásban 1200 fő vett részt. Alább mutatjuk az eredményeket.

            • A lakosság több, mint fele (53%) érdeklődik a költészet iránt, nagyjából minden hatodik magyart (15%) viszont egyáltalán nem mozgat meg ez a művészeti forma. A nőket, a 60 év felettieket, valamint a legalább gimnáziumi végzettséggel rendelkező lakosokat jobban érdekli ez a műfaj, mint a férfiakat, a fiatalabb korosztályt, valamint gimnáziumi érettségivel nem rendelkezőket (nők: 59% vs férfiak 49% / 16-59 év: 44-51% vs 60 év felett: 67% / gimnázium alatt: 48% vs legalább gimnázium: 55-64%).
            • Hiába az alapvető érdeklődés, a költészet a kutatási eredmények alapján nem mindennapjaink része. A magyarok relatív többsége (40%) havi szinten sem olvas verset, további 22% pedig soha nem forgat ilyen jellegű alkotásokat. A naponta verset olvasók száma szinte elenyésző (4%) (I. ábra). 

            (I. ábra).  Versek olvasásának gyakorisága

            • Honfitársaink számára a költészet kifejezési eszköz – mindúgy érzelmi (48%), mint művészi önkifejezés (38%) -, kulturális örökségük része (35%), valamint az emberi lélek és gondolkodás tükre, leképeződése (35%). A férfiak esetében előtérbe kerül a kreativitás, játékosság is (29%), míg a nők közül kevesebben társítják ezt a jelentést a szépirodalom ezen formájához (21%).
            • A 16 év feletti lakosság költőink közül József Attila (37%), Petőfi Sándor (36%), Ady Endre (29%) és Radnóti Miklós (27%) verseit olvassa legszívesebben (II. ábra). Sokan egyik, a lentebbi ábrán felsorolt költő alkotásait sem igazán kedvelik (18%). A diplomások körében Petőfi Sándor csupán a negyedik leginkább olvasott költő (29%), őt Ady Endre (37%), valamint Radnóti Miklós (36%) is megelőzi a képzeletbeli kedveltségi tabellán.

            (II. ábra).  Magyar költők kedveltsége

            • Ha költészet, akkor szerelem és romantika. A magyarok közel fele (40%) kedveli ezeket a tematikájú verseket, de népszerűek még a humoros, ironikus (33%), valamint a természeti motívumokat használó, tájakról szóló alkotások is (29%). Legkevésbé a vallás és spiritualitás témájú verseket kedveli a magyar közönség; kevesebb, mint minden tizedik honfitársunk (7%) tölti idejét ilyen műalkotások olvasásával. (III. ábra) A nők közül kétszer annyian olvasnak romantikus alkotásokat, mint ami a férfiak körében figyelhető meg (nők: 53% vs férfiak 26%). A férfiak viszont a filozófiai ihletettségű (nők: 9% vs férfiak 20%), társadalomkritikai vagy közéleti alkotásokat (nők: 13% vs férfiak 23%) emelik le szívesebben a polcról. A fiatalok (16-29 évesek) ugyanolyan kedvvel olvasnak szerelmesverset, mint humoros alkotást (szerelem-romantika: 41% és 40%). A személyes, önéletrajzi ihletettségű művek az 50 éves kort betöltöttek körében örvendenek a leginkább népszerűségnek (50+ év: 22-25% vs fiatalabbak 17-18%). Az életkor előrehaladtával egyre többen lapozgatnak örömmel tájverseket vagy természeti tematikájú alkotásokat is (16-39 év: 22-23%, 40-59 év: 29-31%, 60 év felett: 35%).

            (III. ábra).  Kedvelt témakörök

            • A mai kortárs költészetet a lakosság szerint a szabadság és aktualitásokra való reflexió jellemzi: kevésbé kötött, szabad formák (27%), formabontó, kísérletező stílus (26%), aktuális témák (23%). Majdnem minden ötödik magyar szerint (17%) napjaink versei elvontak, nehezen érthetőek. A megkérdezettek 29%-a nyilatkozott úgy, hogy nem ismeri annyira a kortárs költészetet, hogy véleményt nyilvánítson a kérdésben.

            *Módszertan: az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 április 10-én vettük fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 2,9%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

            A drogtörvény-szigorítás lakossági megítélése

            / /by
            • Az Europion országos gyorsfelmérést végzett a napokban bemutatott drogtörvény-szigorítás lakossági megítéléséről. A kutatásban összesen 1300-an vettek részt, az adatokat április 3. és 4. között vette fel az Europion mobil- és webapplikáció adatfelvétel segítségével.
            • A szintetikus szerek bűncselekménnyé való minősítését illetően összességében támogató a magyar közvélemény (I. ábra): 47% szerint már korábban is szigorítani kellett volna, míg egy további 17% szerint most volt időszerű. Minden negyedik magyar támogatja ugyan a büntetőjogi szigort, de a jelenlegi intézkedéseket túlzónak tartja, míg 12% egyáltalán nem támogatja a szigorítást. A támogatók – azaz azok aránya, akik szerint vagy már korábban lépni kellett volna, vagy most vált időszerűvé – különösen a 60 év felettiek (68%), a gimnáziumi érettségivel nem rendelkezők (73%), a községekben élők (69%), az alacsony jövedelmű háztartásokban élők (70%) és különösen a kormánypárti szavazók körében (85%) kimagasló.
            • Külön rákérdeztünk a törvényjavaslat azon – talán leginkább megosztó – részére, amely szerint minden olyan eszköz elkobozható lesz, aminek köze lehet a szerhasználathoz, illetve bezárhatják azon üzleteket, amelyek összefüggésbe hozhatók ilyen tevékenységekkel. Itt is abszolút többségben vannak az elképzelést támogatók (58%), míg egy további 17% még szigorúbb szabályokat is támogatna. Csak minden negyedik magyar (25%) tartja túl szigorúnak ezt az elképzelést. A kormánypártiak táborában kétharmados többségben (66%) vannak a jelen elképzelés támogatói, de a Tisza-szavazók (49%), az egyéb ellenzéki szavazók (55%) és a pártnélküliek táborában (57%) is (közel) abszolút többségben vannak.
            • A törvényjavaslat másik fontos eleme, hogy a jövőben nem lesz különbségtétel a hagyományos és az új típusú szerek használatában a zéró tolarencia jegyében. Ezt a megközelítést is a társadalom nagy többsége (69%) támogatja szinte pártállástól és demográfiai profiltól függetlenül.
            • Abban már valamivel megosztottabb a társadalom, hogy a kábítószer-ellenes küzdelemben inkább a kereskedők, vagy inkább a fogyasztók felelősségre vonása élvezzen prioritást (II. ábra): míg 49% szerint inkább a kereskedőket kéne felelősségre vonni, 45% szerint nem indokolt ez a fajta különbségtétel (és csak 3% szerint kéne elsősorban a fogyasztókat üldözni). Míg a Tisza-szavazók inkább a kereskedők elleni fellépést favorizálja (72%), addig a kormánypárti szavazók többsége (58%) szerint ugyanolyan mértékben kell felelősségre vonni mind a kereskedőket, mind a fogyasztókat. Ahogy a kábítószer-elleni szigor megítélésében általában úgy ebben a kérdésben is az idősebbek (48%), az alacsonyan iskolázottak (51%) és a kistelepüléseken (51%) élők hajlamosabbak ez utóbbi álláspontot képviselni.
            • Mérsékelten optimista csak a lakosság annak tekintetében, hogy a szigorítás képes-e visszaszorítani a drogfogyasztást Magyarországon (III. ábra). A szűk többség (51%) szerint nem lesz érdemi hatása és csak 43% szerint fogja visszaszorítani (9% szerint még egyenesen nőhet is a drogfogyasztás a szigorítás dacára). A kormánypárti szavazók optimistábbak, az ő körükben 21% szerint jelentősen és egy további 47% szerint valamelyest csökkenni fog a drogfogyasztás mértéke Magyarországon.

            I. ábra

            II. ábra

            III. ábra

            *Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 április 3 és 4 között vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazatát is figyelembe vettük, az eredményekben feltüntetett választói csoportok ezeket a visszaemlékezéseket jelölik. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

            Számít, hogy hazai? A magyar termékek kelendősége

            / /by
            • Kutatásunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy miképpen vélekedik a 16 év feletti magyar lakosság* a hazai termékekkel kapcsolatban. Mennyire tudatosak a vásárlók e tekintetben, van-e olyan termékkategória, amelynél különösen fontos, hogy a vásárolt áru magyar termelőtől/gyártótól származzon. Arra is rákérdeztünk, hogy hajlandóak-e többet fizetni a hazai fogyasztók a magyar termékekért, és amennyiben igen, milyen mértékben teszik/tennék ezt meg.   
            • A 16 év feletti magyar lakosság közel fele egyértelműen a hazánkban előállított termékeket részesíti előnyben vásárlásai során (44%), de szinte ugyanennyien (46%) vannak azok is, akiknek mindegy, hogy honnan származik egy általa megvásárolt áru. Mindössze minden tizedik magyar részesíti inkább előnyben a külföldi árucikkeket a hazánkban előállítottakkal szemben.  
            • A lakosság elsöprő többsége (91%) ugyanakkor saját bevallása szerint tudatosan, rendszeresen vásárol hazai termékeket. A magyarok több, mint fele (57%) legalább hetente tesz ilyen termék(ek)et a kosarába, és mindössze kevesebb, mint minden tizedik magyar (9%) nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nincsen figyelemmel arra, honnan származik az áru, amit megvesz.  
            • A fogyasztók tudatos választási preferenciája egyértelműen az élelmiszerek esetében figyelhető meg leginkább: 72%-nyi válaszadó ügyel arra, hogy magyar terméket emeljen le a polcról. Az italok esetében már csak kevesebb, mint minden harmadik honfitársunk (29%) nézi meg az áru származási helyét, egyéb termékkategóriák (pl. kozmetikum, ruházati termék, lakberendezési cikk, stb…) tekintetében elmondható, hogy relatíve kevés lakos (13-6%) veszi figyelembe, honnan származik az áru. Minden ötödik megkérdezett (19%) nyilatkozott úgy, hogy tudatosan egyik termékkategória esetében sem ügyel külön a származási helyre. 
            • Az idősebb lakosok inkább figyelnek arra, hogy tudatosan magyar terméket válasszanak, mint a fiatalabbak: a 40 év feletti magyarok csupán 11-17%-a nem nézi meg, honnan származik egy általa megvásárolt árucikk, míg a 16-39 évesek körében ez az arány 25-26% között alakul. 
            • Az árazás fontos szempontnak tűnik a hazai termékek esetében is. A megkérdezettek fele nem lenne hajlandó többet fizetni egy olyan magyar termékért, amely minden egyéb paraméterében megegyezik egy külföldi áruval. Ugyanakkor minden negyedik magyar hajlandó lenne maximum 5%-kal, minden hatodik pedig maximum 10%-kal is többet fizetni egy hazai árucikkért csupán annak származási helye okán. 
            • A hazai termékekről a válaszadók majdnem fele (44%) gondolja azt, hogy túlárazott, emellett viszont sokan társítják a ‘jó minőségű’ (35%), valamint a ‘könnyen beszerezhető’ (27%) jelzőket is a magyar árucikkekhez. Minden tizedik magyar szerint a hazai termékek környezetbarátak (13%) és egyediek (12%).  
            • A kutatás eredményei szerint elmondható, hogy erőteljes preferencia figyelhető meg a magyar lakosság körében a hazai termékek irányába. Ugyanakkor ezen árucikkek megfizethetősége elengedhetetlen ahhoz, hogy a magyarok még többször válasszák az itthon előállított termékeket, ezzel is segítve a hazai gazdaság stabilitását, növekedését. 

            *Módszertan: az Opinio Institute Kft. az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 március 12 és 13 között vette fel az Europion mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1129 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 3%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.