Magas fokú érdeklődés és közfigyelem, egyöntetű felháborodás, de szerteágazó vélemények a felelősségi szint és az elvárt következmények kérdésében – így foglalható össze a Szőlő utcai eseményekkel kapcsolatos gyorsfelmérésünk eredménye, amelyet a keddi rendőrségi akciót követő napon végzett el az Europio 1200 fős, országosan reprezentatív mintán, mobil- és webapplikáció-alapú adatfelvétel segítségével.

Széles körben ismertté váltak a keddi Szőlő utcai események a magyar nyilvánosságban: a 16 év feletti magyar lakosság 53%-a már korábban is követte a javítóintézettel kapcsolatos eseményeket, míg egy további 23% saját elmondása szerint eddig nem ütötték át az intézményben zajló események hírei, de a keddi események eljutottak hozzájuk. Csak 24%-hoz nem jutottak el egyáltalán a Szőlő utcával kapcsolatos hírek. Különösen nagy közfigyelmet kapott a Juhász Péter Youtuber (volt ellenzéki politikus) által feltöltött biztonsági felvétel: a megkérdezettek közel fele (48%) állítja, hogy már megnézte a gyermekbántalmazásról szóló videót. Az ügy ismerete természetszerűleg erősen összefügg a politikai érdeklődéssel. A naponta legalább 1 órát online hírfogyasztással töltőknek csupán 15%-áig nem jutottak el egyáltalán a Szőlő utcai események hírei, és 57%-uk állítása szerint már megnézte a bántalmazásról szóló videót. Ugyanezek az arányok a politika iránt saját leírásuk alapján „nagyon” érdeklődők körében 8, illetve 74%.

I. ábra

A gyermekvédelmi intézményekben alkalmazott fizikai fenyítés kérdésében – legalábbis annak extrém formájában, amit a videóban láthatott a nyilvánosság – széles körű egyetértés uralkodik a társadalomban. A magyarok 60%-a egyértelmű álláspontja szerint ez semmilyen körülmények között nem megengedett, és egy további 29% is árnyaltabban ugyan, de hasonló vélemény felé hajlik. Csupán a magyarok alig 11%-a gondolja úgy, hogy a fizikai fenyítés is a „nevelés része, és most is ennyi történt”. A fizikai erőszak elutasítása minden társadalmi csoportban többségi álláspont. Egyedül az egyedülálló szülők azok, akik valamelyest elnézőbbek e tekintetben: ennek a szegmensnek 26%-a megengedő álláspontot képvisel a fizikai fenyítés kérdésében.

A felelősség kérdésében két irányból közelítettünk a kutatásban: a felelősségi szint megállapítása és az elvárt következmények irányából. A felelősség kérdésében igen szerteágazóak az állampolgári vélemények. Ugyan a felelősség teljes elhárítása („nincs felelős, mert semmi különösebb nem történt”) csak egy törpe kisebbség (4%) álláspontja, egy jelentősebb társadalmi szegmens (26%) szerint a felelősség az adott intézmény vezetésére korlátozódik. Egy további 13% ennél magasabb, területért felelős államtitkári szinten állapítja meg az elsődleges felelősséget, 12% még magasabb, miniszteri szinten, és kb. minden negyedik magyar egyenesen Orbán Viktor miniszterelnök személyében látja az elsődleges felelőst.

II. ábra

Az elvárt következmények kérdésében is hasonló relatív arányok érvényesülnek. Egy 5%-nyi törpe kisebbség szerint nem indokolt semmiféle következmény, 26% szerint Kovács-Buna Károly lemondásával már megtörtént a felelősségre vonás, 14% szerint azonban le kéne mondania a gyermekvédelemért felelős államtitkárnak, 14% szerint Pintér Sándor belügyminiszternek. 25% szerint pedig Orbán Viktornak. A társadalom negyede (ezen belül a Tisza-szavazók 54–60%, egyéb ellenzéki szavazók 39–42% és a pártnélküliek 21–16%) az tehát, akik hajlamosak a legmagasabb szinten keresni a politikai felelőst, és a kormányfő lemondását tartanák indokoltnak az ügy kapcsán. A téma erejét mutatja az a tény is, hogy a felelősségi szint és az elvárt következmények kérdésében a megkérdezettek kevesebb mint ötöde (19–17%) az, akik nem tudtak vagy nem akartak véleményt alkotni.

III.ábra

A felelősségi szintekkel kapcsolatos véleménykülönbségek dacára széles körű konszenzus uralkodik annak kérdésében, hogy a Szőlő utcai eset rendszerszintű probléma az országban (75%), és csak 25% gondolja úgy, hogy elszigetelt, kivételes esettel állunk szemben. A kormánypárti szavazók hajlamosabbak ugyan izolált esetként tekinteni a történtekre, de ebben a körben is 41% úgy gondolja, hogy rendszerszintű problémával áll szemben a magyar társadalom.

A Szőlő utcai ügy a kormánypárt számára kényes jellegére utal végül az a tény is, hogy a társadalomnak csak egy kisebbsége (24%) gondolja úgy, hogy a két nagy párt közül a Fidesz alkalmasabb a probléma kezelésére. Ennél sokkal többen bíznak a Tiszában (44%), hogy megoldást kínál a gyermekvédelemben uralkodó állapotokra, de egy jelentős kisebbség (32%) szerint egyik nagy párt sem alkalmas a helyzet kezelésére. Aggasztó lehet a kormánypárt számára, hogy még a saját tábornak is csak kevesebb mint kétharmada (64%) gondolja azt, hogy a kormánypárt lenne alkalmasabb a probléma kezelésére (26% szerint egyik nagy párt sem alkalmas rá, és minden tizedik kormánypárti a Tiszát jelölte meg a kérdésre válaszul).

IV. ábra

Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 december 10.én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,9   %, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

Szinte végletekig az ismert pártvonalak mentén formálódik a közvélemény a Tisza adatszivárgási ügyével kapcsolatban: míg a kormánypártiak egyértelműen a Tisza Párt felelősségét látják a történtek mögött, a Tisza szavazói szinte teljes mértékben, az egyéb ellenzéki szavazók és a pártnélküliek pedig inkább a Tisza narratívái felé hajlanak. Abban azonban megosztottabbak az utóbbi két választói csoport tagjai, hogy mennyire kezeli megfelelően a jelöltállítás folyamatát a párt, illetve hogy mennyire felkészült a Tisza a kormányzásra. Ezek a legfőbb megállapításai az Europion legújabb gyorsfelmérésének, amelyet az adatszivárgást követő napon végeztek el országosan reprezentatív mintán, 1300 fő megkérdezésével.

Nem állítható, hogy az adatszivárgási ügy oly mértékben borzolta volna fel a kedélyeket, hogy az kitakart volna minden más közéleti kérdést. Az elmúlt időszak legfontosabb közéleti ügyeire vonatkozó nyitott (szabadszavas) kérdésre például a válaszadók 11%-a említette ezt az ügyet, ami messze elmarad például az október 23-i eseményektől, és nagyjából megegyezik a Szőlő utca körüli események említési arányával. Összesen egyébként a megkérdezettek 63%-a tudott érdemi választ adni a legfontosabb ügyekre vonatkozó kérdésre, úgyhogy ehhez a bázishoz viszonyítva a 11% elhanyagolhatónak sem mondható. Jellemzően inkább a fiatalok (16–29 éves korcsoport: 16%) és a diplomások (14%) említették az ügyet nagyobb arányban. Pártvonalak mentén vizsgálva pedig a Tisza-szavazók hajlamosabbak más ügyeket kiemelni (csak 4%-uk említette a szivárgási ügyet), míg a kormánypártiak nagyobb – de nem kiemelkedő – arányban említették az ügyet (15%).

Ami pedig az ügy hátterét illeti, a relatív többség (43%) inkább kormányzati és/vagy külső beavatkozást vél felfedezni a történtek mögött, és csak egy kisebbség (27%) véli úgy, hogy biztonsági mulasztás történt volna, és a Tisza Párt a felelős. A választók egy jelentős hányada (30%) azonban középutas véleményt képvisel, miszerint a két magyarázat egyszerre igaz. Az ügy megítélése rendkívül pártos: míg a kormánypártiak többsége (68%) a biztonsági mulasztással és a Tisza felelősségével ért inkább egyet, a Tisza szavazóinak ennél is nagyobb hányada (79%) a külső beavatkozást látja a történtek mögött. Ehhez a véleményhez közelítenek inkább az egyéb ellenzéki szavazók is (59% – 10% a külső beavatkozás javára), illetve a pártnélküliek is (40% – 18%), bár ebben az utóbbi csoportban inkább a „mindkettő egyszerre igaz” álláspont került relatív többségbe (42%).

I. ábra

Feltehetően a kérdés kontextusának is betudható, hogy annak is igen pártos a megítélése, mennyire zavarná az egyes válaszadókat, ha személyes adataik nyilvánosságra kerülnének. A kormánypárti tábor több mint kétharmadát (71%) ez nagyon zavarja vagy zavarná, míg a Tisza-szavazók közül csak 21% nyilatkozott így (40%-ukat pedig egyáltalán nem, vagy inkább nem zavarná egy ilyen eset). Ebben a kérdésben azonban a többi ellenzékiek és a pártnélküliek inkább a kormánypárthoz állnak közelebb: az előbbiek 57%-át, utóbbiak 73%-át zavarná, ha a saját adataik lennének érintettek.

II. ábra

Óvatosságra intő jel a Tisza Párt számára az a tény, hogy az adatszivárogtatás körülményeitől függetlenül kritikusak a választók a Tisza jelöltállítási folyamatával kapcsolatban (az adatszivárgásra való tekintettel a Tisza ismét elcsúsztatta a jelöltállítás folyamatát). A megkérdezettek 28%-a értett csak egyet a leginkább megengedő narratívával, miszerint: „Teljesen érthetőek a csúszások, jól teszi a Tisza, hogy óvatosan jár el.” Egy további 20% szintén megengedő, de kritikusabb véleményt képvisel („A helyzetre való tekintettel érthetőek a csúszások, de azért lehetett volna profibban kezelni a folyamatot.”). Igazán kritikusnak a magyarok 26%-a mondható („Kezd bohózattá válni ez az egész jelöltállítás, és a Tisza alkalmatlanságáról árulkodik.”), míg szintén 26% nem tudja megítélni a kérdést. A kormánypártiak többsége (59%) a legkritikusabb véleményt érzi magáénak (míg 21% nem tudta megítélni a kérdést), a tiszások viszont nagyrészt összezárnak: 67%-uk a legmegengedőbb, míg egy további 22% a szintén megengedő, de valamelyest kritikus vélemény mellett tört lándzsát.

III. ábra

Végezetül a kutatás a Tisza általános, kormányzásra való felkészültségére is kitért. A magyar társadalom igen megosztott a kérdésben: mind az „inkább” vagy „nagyon felkészült”, mind az „inkább” vagy „egyáltalán nem felkészült” skálaopcióra százalékpontra megegyező válasz (39%) érkezett. Ami kedvezőtlen jel azonban a Tisza számára, hogy az ötfokú skálán a legtöbben (31%) az „egyáltalán nem felkészült” opciót jelölték meg, és nemcsak a kormánypártiak nagy része (73%), hanem a pártnélküliek 26%-a is így vélekedik.

Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 november 4.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

Az elmúlt időszakban Trump amerikai elnök egyre keményebb oroszellenes nyilatkozatai ismét előtérbe helyezték Magyarország Oroszországból származó energiaimportjának – olaj- és gázfüggőségének – kérdését. Ennek kapcsán az Europion október elején 1200 fős országos reprezentatív mintán vizsgálta, hogyan látja a magyar társadalom az orosz energiafüggőség problémáját. Az eredmények egy alapvetően alacsony tájékozottságú, ugyanakkor az ügyben szélsőségesen megosztott közvélemény képét rajzolják fel.

A kutatás első része a tájékozottságot és a számszerű ismereteket mérte fel. Kevesen vannak tisztában azzal, mekkora valójában Magyarország orosz energiafüggősége. A társadalom alig negyede (24%) jelölte meg helyesen a 80% fölötti importarányt, 30% 60–80% közé becsülte, harmaduk (33%) 60% alá tette a részesedést, míg további 13% még becslést sem vállalt. A 60 év felettiek és a naponta legalább egy órát (online) hírolvasással töltők körében valamivel magasabb a helyesen válaszolók aránya (32%), de egyik csoportban sem éri el a társadalom harmadát.

I. ábra

A lakosság érzékelése szerint inkább nőtt (32%), mint csökkent (16%) az orosz energiafüggőség az orosz–ukrán háború évei alatt, a többség (51%) szerint azonban nem változott. Az ellenzéki szavazók körében –  Tisza támogatói között (46%), egyéb ellenzékiek között (41%) – erősebb a meggyőződés, hogy a függőség tovább nőtt. Ugyanakkor a társadalom relatíve bizakodó abban, hogy lehetséges az orosz energiaforrásoktól való leválás: a válaszadók közel fele szerint vagy már most (23%), vagy rövid-középtávon, 5–10 éven belül (25%) reális a függőség jelentős csökkentése. Kevesebb mint minden negyedik válaszadó (23%) vallja kategorikusan, hogy hosszú távon sem reális cél az energiafüggőség mérséklése – még a kormánypárti szavazók körében is csak kisebbségben van ez a vélemény (40%).

A kutatás második része az energiaimport általános megítélésére kérdezett rá. A társadalom megosztott abban, hogy az olcsó energia vagy az energiafüggetlenség élvezzen elsőbbséget, de valamivel többen (54%) választották az olcsó energiát. A kérdést két lehetséges keretezésben tálaltuk a válaszadók elé: „olcsó energia, még ha Oroszországtól is kell vásárolni” illetve „energiafüggetlenség, még ha ez drágább energiát is jelent”. Az olcsó energiát főként a kisebb településeken élők (58–59%) és a hírolvasással a legkevesebb időt töltők (72%) részesítették előnyben. A pártpolitikai törésvonalak mentén különösen éles a szakadék: a kormánypárti szavazók 82–18%-ban az olcsó energiát tartják fontosabbnak, míg a Tisza-szavazók szinte fordított arányban (27–73%) az energiafüggetlenségre helyezik a hangsúlyt.

II. ábra

Az orosz energiaimport háborús kontextusban való megítélése szintén megosztó. Statisztikai hibahatáron belül, de valamivel többen vannak azok (38%), akik helyeslik, hogy Magyarország a háború alatt is Oroszországtól vásárol energiát, mint ahányan ellenzik (36%). Egyetértők főként a 60 év felettiek (43%), a községekben élők (43%), a legkevesebbet hírolvasók (51%), valamint a kormánypárti szavazók (72%) köreiben koncentrálódnak.

III. ábra

Az orosz energiaszektort érintő uniós szankciókról is megoszlanak a vélemények. Hajszálra ugyanannyian gondolják úgy, hogy Magyarországnak igazodnia kellene a szankciókhoz (36%), mint ahányan ezt ellenzik (36%). Demográfiai bontásban egyedül a diplomások körében van abszolút többségben (51%) az igazodást pártolók aránya. Politikai hovatartozás szerint azonban drámai a különbség: a Tisza-szavazók 72%-a támogatja a szankciókhoz való igazodást, míg a kormánypárti szavazók 69%-a ellenzi azt.

A szankciók hatásairól is megosztott a társadalom, összességében inkább szkeptikus a hangulat. A három felvázolt szcenárió közül a legnagyobb hatást várók vannak legkevesebben: kevesebb mint a válaszadók negyede (24%) véli úgy, hogy a szankciók a csatatéren is érdemi változást hozhatnak. A relatív többség (47%) szerint a szankciók ugyan fájnak Oroszországnak, de a háború menetét nem befolyásolják érdemben, míg a maradék 30% úgy véli, Moszkva meg sem érzi ezeket.

Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 október 3.-án  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

A progresszív, többkulcsos adózást kis mértékben, a kiemelkedő vagyonokra kivetendő vagyonadó ötletét pedig egyértelműen támogatja a magyar közvélemény. Ezzel együtt inkább pesszimisták a várakozások egy esetleges többkulcsos adó bevezetésének hatását tekintve, mind a személyes pénzügyekre, mind a lakosság többségének jövedelmére vonatkozóan. A Tisza (állítólagos) adóterveinek kormánypárti keretezésével kapcsolatban szkeptikus a magyarok többsége. Ezek a legfőbb megállapításai az Europion által készített országos reprezentatív felmérésnek, amit a 1200 fős országosan reprezentatív mintán végeztünk.

A 16 év feletti lakosság 45%-a támogatja (ezen belül 23%-a teljes mértékben), és csak 32%-a utasítja el (ezen belül 24% teljes mértékben) a progresszív, többkulcsos SZJA ötletét. A legidősebb korcsoportban (28%), az érettségivel nem rendelkezők körében (31%), és – értelemszerűen – a kormánypártiak táborában (49%) vannak az országos átlagnál többen az elképzelést mereven elutasítók. Érdekesség, hogy a háztartási jövedelemmel nem mutat összefüggést a kérdés megítélése, sőt: a (relatív) magas jövedelműek körében magasabb az elképzelés támogatottsága (53%), mint a közepes vagy alacsony jövedelmű háztartásokban élők körében (43%).

I. ábra

Az elképzelés támogatottságának ellenben komoly korlátokat szab, hogy magasra helyezik a magyarok azt a jövedelemsávot, ahol adott esetben indokoltnak tartanák az adókulcs emelését a jelenlegi 15%-os szintről. A teljes népesség 16%-a tartaná ezt indokoltnak a 750 000 és 1 millió forint közötti bruttó jövedelmekre, és 41% mindezt csak 1 millió forint bruttó felett engedné meg (22% pedig sehol). Mindössze minden ötödik magyar tartaná adott esetben indokoltnak 750 000 forint bruttó alatt az SZJA-kulcs emelését. Amikor konkrét számokról kérdeztük a válaszadókat, az egyéb megfontolások mellett már egyértelműen inkább tetten érhető volt az önérdek. Míg a magas jövedelműek 53%-a 1 millió forint fölött húzná meg ezt a határt (30%-uk pedig sehol), addig az alacsony jövedelműek közel harmada (29%-a) már 750 000 forint bruttó alatti szinteken is indokoltnak tartaná az adóemelést. Ugyanez a munkaerőpiaci státusz tekintetében is visszaköszön, noha kisebb mértékben: az aktív keresők 16%-a húzza meg a határt 750 000 forint bruttó alatt, míg a munkanélküliek és az ellátás mellett dolgozók esetében ez az arány 30–35% között szóródik.

Külön érdekesség, hogy a kormánypárti szavazók markáns többkulcsos adóellenessége tovatűnni látszik a konkrét kereseti szintek mezsgyéjén, ugyanis a Tisza- és egyéb ellenzéki szavazókhoz képest jellemzően alacsonyabb szinten tartanák indokoltnak az adóemelést (még akkor is, ha 36%-uk a konkrét kereseti szintekre is azt válaszolja, hogy sehol nem tartaná ezt indokoltnak).

II. ábra

A többkulcsos adóhoz képest kevésbé bizonyult megosztó témának a kiemelkedő, 5 milliárd forintot meghaladó vagyonokra kivetett vagyonadó ötlete, ugyanis ezt a magyarok több mint kétharmada (69%-a) támogatja, azon belül is 51% a „teljes mértékben támogatom” választ adta. Érdekesség, hogy a kérdés megítélése – a többkulcsos adóval szemben – nem mutat választóvonalat a jövedelmi csoportok között, ezzel szemben inkább az idős válaszadók körében kifejezetten népszerű az ötlet (63%-uk teljes mértékben támogatja). Politikai oldalak szerint vizsgálva a kérdést elmondható, hogy az ellenzéki támogatók között konszenzus-közeli támogatást élvez az ötlet (a Tisza-szavazók például 80%-a támogatja a Tisza párt említése nélkül a kérdésfeltevésben), miközben a kormánypárt hívei megosztottak, de a relatív többség (48%) ebben a szegmensben is támogató.

III. ábra

A kormánypárt Tisza (állítólagos) adóemelési terveit előtérbe helyező kommunikációs offenzívája ellenére a relatív többség (38%) inkább a Tisza párt cáfolatának („nem készülnek emelésre”) hisz, a kormánypárti narratíva 26%-ával szemben, míg a további 36% elzárkózott a véleménynyilvánítástól a kérdésben („nincs erről elég információm / nem tudok véleményt alkotni”). Az 50 évnél idősebb válaszadók körében relatíve magas a kormánypárti narratíva elfogadottsága, de egyik vizsgált demográfiai szegmensben sem haladja meg a válaszadók harmadát. Talán meglepő, hogy a kormánypárt híveinek is jelentős része (37%) nem foglal egyértelműen állást a kormánypárti narratíva mellett, a Tisza-szavazók közül pedig gyakorlatilag senki nem hisz a Fidesznek ebben a kérdésben.

Végezetül azt is megvizsgálta a kutatás, hogy a magyarok várakozásai szerint hogyan hatna a többkulcsos adó bevezetése a személyes pénzügyeikre, illetve a többség pénzügyi helyzetére. Mindkét megközelítésben az emberek inkább borúlátóak, mint optimisták: a személyes pénzügyekre vonatkozóan a teljes népesség 30%-a szerint csökkenne, és csak 22%-a szerint növekedne a jövedelme, míg az ország többségére vonatkozóan 43% szerint rosszul járna, és csak 30% szerint jól járna a többség (a maradék szerint nem változna a jövedelmük). Talán sokat elárul a közállapotokról, hogy a várható hatás megítélésében sokkal inkább a politikai orientáció, mint a jövedelmi helyzet a meghatározó (noha a magas jövedelműek 40%-a szerint csökkenne a jövedelmük, az alacsonyabb jövedelmű csoportok 25–28%-ával szemben). A kormánypárti szavazók 56%-a szerint csökkenne a jövedelmük, míg a Tisza-szavazók esetén csupán 8% vélekedik így.

IV. ábra

Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 szeptember 11.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

Az elmúlt hónapokban a magyar lakosság túlnyomó része értesült a kormánypárt új online kezdeményezéseiről, a Harcosok Klubjáról és a Digitális Polgári Körökről. A 16 év feletti lakosság háromnegyede (76%) legalább a hírek szalagcímeiben találkozott a témával, ám mindössze minden negyedik válaszadó állította, hogy tisztában van a részletekkel is. A legjobban informáltak a 60 év felettiek és a diplomások: körükben csupán 18, illetve 12 százalék nem hallott a két kezdeményezésről.

A programok deklarált célja a kormánypárt hangjának felerősítése az online térben. Sikerességüket azonban a lakosság meglehetősen szkeptikusan ítéli meg (I. ábra): mindössze a magyarok egyharmada (33%) tartja az eddigi eredményeket sikeresnek, és ezen belül csupán 7 százalék minősíti “nagyon sikeresnek”. A kormánypárti szavazók bizakodóbbak, de még körükben is sok a kétkedő: a 2024-es EP-választáson a Fidesz–KDNP listájára voksolók 26 százaléka inkább nem vagy egyáltalán nem tartja sikeresnek a kezdeményezést. A Tisza Párt szavazóinak 95 százaléka pedig kifejezetten elutasító véleményt fogalmazott meg.

I. ábra

Mindezek ellenére a lakosság 8 százaléka állítja, hogy már csatlakozott valamelyik online közösséghez, további 15 százalék pedig jelezte, hogy a jövőben belépne. Bár az online adatfelvétel módszertana miatt ezek az adatok óvatosan kezelendők, a számok nagyságrendje ezzel együtt is arra utal, hogy a kezdeményezések jelentős tömegeket képesek megmozgatni – vagy a jövőben képesek lehetnek rá. A kormánypárt számára különösen biztató lehet, hogy minden második kormánypárti szavazó már tag vagy csatlakozni készül (saját elmondása szerint).

Megosztó figura: Dopeman
A kutatás kitért Dopeman szerepének megítélésére is (II.ábra), tekintettel korábbi botrányos kijelentéseire és dalszövegeire. A relatív többség (39%) kínosnak és vállalhatatlannak tartja a rapper személyét. További 23 százalék árnyalt kritikát fogalmazott meg (“problémás, de minden közösségben akadnak ilyen figurák”), míg 16 százalék szerint semmi gond nincs a szerepeltetésével. A válaszadók 22 százaléka nem tudott véleményt alkotni.

A legerősebben a fiatalok (46%), a diplomások (45%), a megyei jogú városokban élők (45%), valamint a Tisza Párt szavazói (76%) és más ellenzéki szavazók (60%) kritizálták Dopenmant. A kormánypárti táboron belül is többségben vannak a bírálók vagy legalábbis a kétkedők: csupán minden harmadik Fidesz-szavazó mondta, hogy nem lát problémát a szereplésében.

II. ábra

Kormánypárti influenszerek láthatósága
A felmérés az online térhódítás másik aspektusát is vizsgálta: mennyire sikerült a kormánypárti influenszereknek elérniük a szélesebb közönséget (III.ábra). A hosszú – főként Megafonos – névsorból a válaszadók három legláthatóbbnak ítélt szereplőt jelölhettek meg. A megkérdezettek több mint fele (57%) egyáltalán nem találkozott kormánypárti influenszerekkel.

A többiek körében a három leggyakrabban  kiválasztott név Deák Dániel (15%), Bohár Dániel (15%) és Nyerges Csenge (12%) volt. Más ismert figurák, például Filep Dávid („a kopasz oszt”, 6%) vagy Rákay Philip (9%), jóval kevésbé voltak láthatóak. Nem meglepő módon a kormánypárti szavazók körében jóval nagyobb az elérés (csak 33 százalékuk mondta, hogy nem találkozott velük) szemben a tiszásokkal, más ellenzékiekkel és pártnélküliekkel, ahol ez az arány 60–67 százalék között mozog. Érdekes módon egyes influenszerek esetében fordított a helyzet: Nyerges Csengét például a Tisza Párt szavazóinak 19 százaléka tartotta kifejezetten láthatónak, míg a kormánypártiaknál ez az arány 14 százalék volt, ami aligha független Nyerges Csenge és Magyar Péter elhíresült zalaszentgróti csörtéjétől.

III.ábra

Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 augusztus 7.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1250  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.