Tisza győzelem: az első napok

      A Tisza választási győzelme utáni első napokban az Europion három kulcskérdés mentén mérte fel a közvéleményt országos reprezentatív mintán: mennyire értenek egyet a magyarok azzal, hogy az új miniszterelnök a közjogi méltóságok lemondatását követelje; hogyan ítélik meg a Kossuth Rádión és az M1-en adott interjúk hangnemét; és melyek azok a kormányzati feladatok, amelyeket elsőszámú prioritásnak tartanak. Az alábbiakban e három kérdés eredményeit mutatjuk be részletesebben.

      Magyar Péter egyik első követelése volt, hogy az előző kormány által kinevezett közjogi méltóságok – Köztársasági Elnök, Kúria elnöke stb. – mondjanak le tisztségükről. A felmérés eredményei szerint a magyar felnőtt népesség abszolút többsége – közel 55%-a – valamilyen mértékben helyesli ezt a követelést, és ezen belül kiemelendő, hogy a teljes mértékben egyetértők aránya önmagában is 42%-ot tesz ki. Az ellenzők tábora– akik inkább vagy egyáltalán nem értenek egyet – összesen a lakosság 31%-át teszi ki, míg a fennmaradó 14% bizonytalan álláspontra helyezkedett.

      A kérdés megosztja a politikai táborokat: a Tisza-szavazók szinte egyöntetűen (94%) valamilyen szinten helyesli a követelést, közel háromnegyedük teljes mértékben is, míg a Fidesz-szavazók közel 70%-a elveti azt. A Mi Hazánk szavazóinak közel fele (47%) szintén az elutasítók táborába tartozik, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy minden hetedik Mi Hazánk-szavazó legalább részben egyetért a követeléssel – a Fidesz-kormányok hatalomkoncentrációjának elutasítása tehát a radikális jobboldalon is jelen van. A kis pártok szavazóinak illetve a választásokon nem szavazók közel fele szintén valamilyen formában támogatja a követelést, bár körükben az ambivalencia is magasabb az átlagnál.

      Magyar Péter szerda reggel a Kossuth Rádiónak és az M1-nek egyaránt interjút adott, amelyek hangvétele élénk vitát váltott ki. A válaszadók közel fele (49%) tetszéssel fogadta a határozott fellépést, és úgy ítélte meg, hogy a közmédia munkatársai ezt megérdemelték. A megkérdezettek 35%-a ugyanakkor túlságosan ellenségesnek tartotta a fellépést, és véleménye szerint egy kormányfőnek ennél visszafogottabb stílust kellene tanúsítania, míg 17% nem látta az interjúkat, vagy nem rendelkezik kialakult véleménnyel.

      I. ábra

      A táborok közötti szakadék ennél a kérdésnél is rendkívül mély: a Tisza-szavazók 82%-a pozitívan értékelte a fellépést, miközben a Fidesz-szavazók 72%-a kifogásolta azt. A Mi Hazánk táborán belül is az ellenségesnek minősítők vannak többségben (55%), ami jelzi, hogy a radikális jobboldali szavazók nem azonosulnak automatikusan az új miniszterelnök kommunikációs stílusával. A párthoz nem kötődők körében a három lehetséges válasz megoszlása meglehetősen kiegyenlített, ami e csoport politikai heterogenitását tükrözi.

      A felmérés harmadik kérdésében arra kértük a válaszadókat, hogy jelöljék meg – legfeljebb három válaszopciót kiválasztva – az új kormány legfontosabbnak tartott feladatait. A legszélesebb társadalmi konszenzus az EU-s pénzek hazahozatala körül rajzolódik ki: a megkérdezettek több mint fele (52%) jelölte meg ezt az egyik legfontosabb feladatként, és ez az egyetlen terület, amellyel valamennyi politikai tábor – köztük a Fidesz-szavazók (35%) és a Mi Hazánk-tábor (40%) is – viszonylag magas arányban ért egyet.

      Az egészségügyi reform és a gazdasági növekedés beindítása szintén erős és közel egyenrangú igénnyel találkozik (mindkettőt 37% jelölte meg), és e két prioritás valamennyi csoport rangsorában előkelő helyen szerepel. Figyelemre méltó, hogy az egészségügyi reform különösen a Mi Hazánk-szavazók (56%) és a párthoz nem kötődők (50%) körében kap kiemelt hangsúlyt, míg a gazdasági növekedés beindításának priorizálása inkább az idősebbek és a vidéki szavazók körében talál széleskörű támogatásra.

      II. ábra

      Éles törésvonal mutatkozik az olyan, a politikai rendszer alapvető átalakítására irányuló prioritásoknál, mint az elszámoltatás kérdése és az állami intézmények függetlenségének megteremtése: ezeket elsősorban a Tisza-szavazók tartják fontosnak (44%, ill. 37%), miközben a fideszesek körében ezek csak marginális prioritást képviselnek (6%, ill. 8%). Ez az eredmény azt (a nem túl meglepő) összképet sugallja, hogy a Magyar-kormány az előző kormányzati örökség lebontására irányuló elemei egyelőre nem kapnak szélesebb, pártokon átívelő támogatást.

       

      Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2026 április 16.-án  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1100  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók a 2026-os országgyűlési választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 3,1 %, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

      Szabó Bence videójának lakossági megítélése

          A 16 év feletti teljes magyar népesség 28% állította, hogy megnézte a Szabó Bence (azóta leszerelt) nyomozó százados, a Direkt36 által elkészített videóját míg egy további 35% látta és/vagy olvasta az erről szóló összefoglalókat. A magyarok valamivel több, mint harmada (37%) azonban nem halott még erről a videó közzététele utáni második napon, derül ki az Europion országosan reprezentatív gyorsfelméréséből, amelyet március 27.-én készítettek el a cég kutatói. A videót megtekintők aránya  a férfiak (35%), a 60 év felettiek (35%), a diplomások (36%) és különösen a Tisza szavazók (50%) körében haladja meg jóval az országos átlagot.

          A felmérésben a Szabó Bence által megfogalmazott, a Tisza párt bedöntését célzó titkosszolgálati akcióra utaló vádakat/sejtetéseket ütköztettük a kormányoldal narratívájával, miszerint itt valójában egy kémelhárító akcióról volt szó és Szabó Bence százados ebbe “rondított bele” (I. ábra). A közvélemény ítélete egyértelműnek tűnik a kérdésben: 47% Szabó Bence verziójának hisz és kevesebb, mint minden ötödik magyar (19%) tud csak azonosulni a kormány narratívájával. Ami talán meglepő lehet, hogy még a kormányoldali szavazók körében is kisebbségbe szorultak azok (47%), akik ezt az utóbbi álláspontot osztják, míg 40%-uk inkább a bizonytalan “nem tudom eldönteni” álláspontra helyezkedik (míg 13%-uk hisz Szabó Bence állításainak). Ezzel szemben a Tisza-szavazók elsöprő (92%), egyéb ellenzéki szavazók túlnyomó (69%) és a pártnélküliek relatív (42%) többsége inkább Szabó Bencének hisz.

          I. ábra

          A magyar választók abszolút többsége (53%) drámai fejleménynek tartanák, ha bebizonyosodnának Szabó Bence állításai, ők ugyanis az “ez egy komoly vízválasztó lenne a diktatúra felé vezető úton, ez egy világraszóló botrány” keretezéssel értettek leginkább egyet. Az eggyel megengedőbb álláspontra, miszerint “elég rossz fényt vet a magyar állam működésére, de nem szabad eltúlozni a jelentőségét” a megkérdezettek 15%-ra helyezkedett, míg 12% szerint “nincs ebben semmi különös, nyugati demokráciákban is folyamatosan történnek ilyen próbálkozások”. Ennek a kérdésnek a megítélésében is a politikai táborok közötti különbségek az igazán érdekesek. A kormánypártiak teljesen megosztottak a kérdésben (minden ötödik kormánypárti szerint ez egy világraszóló botrány lenne), míg a tiszások, egyéb ellenzékiek és pártnélküliek többsége egyaránt a legszigorúbb ítélettel tudnak leginkább azonosulni.

          Végül de nem utolsósorban a kutatás kitért a történtek a magyarok pártválasztására gyakorolt hatására is. Noha az ilyen típusú “önelemzést” igénylő kérdések közismerten nehezen mérhetőek fel egy kérdőíves közvélemény-kutatás keratein belül, a nagyságrendek így is árulkodóak. A megkérdezettek döntő többsége (összesen 80%-a) pártválasztását a történtek vagy megerősítették, vagy nem gyakorolt rájuk hatást. Egy 7%-os kisebséget (ez a kormánypárti táboron belül 10%, egyéb ellenzéki szavazók körében 6%, a Tisza-szavazók körében pedig csak 4%) azonban a történtek elbizonytalanítottak (4%), vagy egyenesen megváltozatta a szavazási szándékukat (3%). Egy további 6% pedig arról számolt be, hogy eddig nem tervezett részt venni a választásokon, de a történtek fényében mégis az urnákhoz fog járulni április 12.-én.

          II. ábra

          Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2026 március 27.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,9 %, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

          A “Lázár-ügy” megítélése

              Lázár János építési és közlekedési miniszter elhíresült mondata a magyar társadalom 59%-ához eljutott az Europion országos reprezentatív kutatása szerint, ugyanis a válaszadók közül ennyien jelezték, hogy „pontosan tudják, miről van szó” az idézet feltüntetését követően. További 19%-nak „rémlett valami” az idézetet olvasva, és csak minden ötödik válaszadó jelezte, hogy most hall az ügyről először. Az ügy a politikai buborékon is áttört, ugyanis a kizárólag a kormánypárti médiából tájékozódók 42%-a és a 2024-es EP-választásokon (még) a kormánypártra szavazók 53%-a is saját bevallása szerint pontosan tisztában van vele, hogy miről van szól az idézetet olvasva.

              A fenti számokhoz hasonló mértékben a válaszadók jelentős többsége (63%) egy szabadszavas kérdésre adott válaszként helyesen jelölte meg Lázár János nevét az idézet forrásaként (35% nem adott érdemi választ / nem tudta, és 2% másnak tulajdonította az idézetet). Ugyanez az arány a kizárólag kormánypárti sajtóból tájékozódók esetében 51%, a 2024-es EP-választásokon a kormánypártot támogatók körében pedig 53%.

              Viszonylag egyértelmű a közvélemény ítélete a mondattal kapcsolatban: a válaszadók kétharmada szerint „felháborító, és nincs helye a közbeszédben”, 14%-nak „nem szimpatikus, de egy kampányba belefér”, és csak minden ötödik magyar szerint nincs ebben semmi kivetnivaló, hiszen Lázár csak az igazságot mondta ki. Az ügy ismeretéhez képest itt már élesebbek a pártpolitikai választóvonalak: míg a Tisza-szavazók és tőlük nem sokkal lemaradva az egyéb ellenzéki szavazók szinte egyöntetűen nyilvánítják a mondatot felháborítónak (92%, illetve 79%), addig a kormánypárti tábor megosztott. Körülbelül harmaduk (34%) választotta a legszigorúbb válaszopciót, és további 22% kritikus, de elnézőbb („kampányba belefér”). A pártnélküliek véleménye is inkább az ellenzéki szavazókéhoz áll közelebb: 66% szerint felháborító, és további 14% elnézően kritikus a mondattal kapcsolatban.

              I. ábra

              Kevésbé egyértelmű a közvélemény álláspontja az ügy helyes lezárását illetően. A magyarok valamivel több mint fele (52%) szerint nem elég a bocsánatkérés, és Lázárnak le kellene mondania, míg 36% szerint a bocsánatkéréssel lezárult az ügy (a maradék 11% szerint bocsánatkérésre sem lett volna szükség). A demográfiai csoportokat vizsgálva a fővárosiak és a diplomások szigorúbbak az átlagnál (63%, illetve 64% szerint Lázárnak le kellene mondania), a politikai táborokat összehasonlítva pedig a fenti minta köszön vissza. A Tisza-szavazók véleménye nagyjából konszenzusos (89% szerint Lázárnak le kellene mondania), míg a kormánypártiak inkább kritikusak, de elnézőek (64% szerint a bocsánatkéréssel lezárult az ügy). Ezzel együtt minden ötödik kormánypárti szerint Lázárnak le kellene mondania.

              Inkább kritikusak a magyarok a cigány–nem cigány együttélés általános megítélését illetően az Orbán-kormányok ideje alatt: a relatív többség (42%) szerint romlott, és csak 18% szerint javult ez az együttélés, míg 41% szerint változatlan maradt. Főleg a legfiatalabb korcsoport tagjai, a 16–29 évesek igen kritikusak (59% szerint romlott az együttélés), míg a 60 év felettieknek csak a harmada (33%) gondolkodik így. Érdekesség továbbá, hogy az együttélési problémáknak leginkább kitett kistelepülések lakói körében kevésbé kritikus a közvélemény (36%), mint a megyeszékhelyeken (43%) és különösen a fővárosiak körében (48%). Ezt részben az magyarázhatja, hogy a kérdés megítélésére erősen rányomja a bélyegét a pártpreferencia, és a kistelepüléseken a legutóbbi kutatások szerint továbbra is erősen felülreprezentált a kormánypárt. Ennek megfelelően a kormánypártiaknak csak 11%-a kritikus a kérdésben, és 41%-uk szerint javult az együttélés az Orbán-kormányok alatt. Ezzel szemben a Tisza-szavazók körében fordítottak és még sarkosabbak ezek az arányok: 62% szerint romlott, és csak 4% szerint javult a cigány–nem cigány együttélés Magyarországon.

              II. ábra

              Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 február 2.-án  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1500  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,6 %, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

              A Szölő utcai események lakossági megítélése

                  Magas fokú érdeklődés és közfigyelem, egyöntetű felháborodás, de szerteágazó vélemények a felelősségi szint és az elvárt következmények kérdésében – így foglalható össze a Szőlő utcai eseményekkel kapcsolatos gyorsfelmérésünk eredménye, amelyet a keddi rendőrségi akciót követő napon végzett el az Europio 1200 fős, országosan reprezentatív mintán, mobil- és webapplikáció-alapú adatfelvétel segítségével.

                  Széles körben ismertté váltak a keddi Szőlő utcai események a magyar nyilvánosságban: a 16 év feletti magyar lakosság 53%-a már korábban is követte a javítóintézettel kapcsolatos eseményeket, míg egy további 23% saját elmondása szerint eddig nem ütötték át az intézményben zajló események hírei, de a keddi események eljutottak hozzájuk. Csak 24%-hoz nem jutottak el egyáltalán a Szőlő utcával kapcsolatos hírek. Különösen nagy közfigyelmet kapott a Juhász Péter Youtuber (volt ellenzéki politikus) által feltöltött biztonsági felvétel: a megkérdezettek közel fele (48%) állítja, hogy már megnézte a gyermekbántalmazásról szóló videót. Az ügy ismerete természetszerűleg erősen összefügg a politikai érdeklődéssel. A naponta legalább 1 órát online hírfogyasztással töltőknek csupán 15%-áig nem jutottak el egyáltalán a Szőlő utcai események hírei, és 57%-uk állítása szerint már megnézte a bántalmazásról szóló videót. Ugyanezek az arányok a politika iránt saját leírásuk alapján „nagyon” érdeklődők körében 8, illetve 74%.

                  I. ábra

                   

                  A gyermekvédelmi intézményekben alkalmazott fizikai fenyítés kérdésében – legalábbis annak extrém formájában, amit a videóban láthatott a nyilvánosság – széles körű egyetértés uralkodik a társadalomban. A magyarok 60%-a egyértelmű álláspontja szerint ez semmilyen körülmények között nem megengedett, és egy további 29% is árnyaltabban ugyan, de hasonló vélemény felé hajlik. Csupán a magyarok alig 11%-a gondolja úgy, hogy a fizikai fenyítés is a „nevelés része, és most is ennyi történt”. A fizikai erőszak elutasítása minden társadalmi csoportban többségi álláspont. Egyedül az egyedülálló szülők azok, akik valamelyest elnézőbbek e tekintetben: ennek a szegmensnek 26%-a megengedő álláspontot képvisel a fizikai fenyítés kérdésében.

                  A felelősség kérdésében két irányból közelítettünk a kutatásban: a felelősségi szint megállapítása és az elvárt következmények irányából. A felelősség kérdésében igen szerteágazóak az állampolgári vélemények. Ugyan a felelősség teljes elhárítása („nincs felelős, mert semmi különösebb nem történt”) csak egy törpe kisebbség (4%) álláspontja, egy jelentősebb társadalmi szegmens (26%) szerint a felelősség az adott intézmény vezetésére korlátozódik. Egy további 13% ennél magasabb, területért felelős államtitkári szinten állapítja meg az elsődleges felelősséget, 12% még magasabb, miniszteri szinten, és kb. minden negyedik magyar egyenesen Orbán Viktor miniszterelnök személyében látja az elsődleges felelőst.

                  II. ábra

                  Az elvárt következmények kérdésében is hasonló relatív arányok érvényesülnek. Egy 5%-nyi törpe kisebbség szerint nem indokolt semmiféle következmény, 26% szerint Kovács-Buna Károly lemondásával már megtörtént a felelősségre vonás, 14% szerint azonban le kéne mondania a gyermekvédelemért felelős államtitkárnak, 14% szerint Pintér Sándor belügyminiszternek. 25% szerint pedig Orbán Viktornak. A társadalom negyede (ezen belül a Tisza-szavazók 54–60%, egyéb ellenzéki szavazók 39–42% és a pártnélküliek 21–16%) az tehát, akik hajlamosak a legmagasabb szinten keresni a politikai felelőst, és a kormányfő lemondását tartanák indokoltnak az ügy kapcsán. A téma erejét mutatja az a tény is, hogy a felelősségi szint és az elvárt következmények kérdésében a megkérdezettek kevesebb mint ötöde (19–17%) az, akik nem tudtak vagy nem akartak véleményt alkotni.

                  III.ábra

                  A felelősségi szintekkel kapcsolatos véleménykülönbségek dacára széles körű konszenzus uralkodik annak kérdésében, hogy a Szőlő utcai eset rendszerszintű probléma az országban (75%), és csak 25% gondolja úgy, hogy elszigetelt, kivételes esettel állunk szemben. A kormánypárti szavazók hajlamosabbak ugyan izolált esetként tekinteni a történtekre, de ebben a körben is 41% úgy gondolja, hogy rendszerszintű problémával áll szemben a magyar társadalom.

                  A Szőlő utcai ügy a kormánypárt számára kényes jellegére utal végül az a tény is, hogy a társadalomnak csak egy kisebbsége (24%) gondolja úgy, hogy a két nagy párt közül a Fidesz alkalmasabb a probléma kezelésére. Ennél sokkal többen bíznak a Tiszában (44%), hogy megoldást kínál a gyermekvédelemben uralkodó állapotokra, de egy jelentős kisebbség (32%) szerint egyik nagy párt sem alkalmas a helyzet kezelésére. Aggasztó lehet a kormánypárt számára, hogy még a saját tábornak is csak kevesebb mint kétharmada (64%) gondolja azt, hogy a kormánypárt lenne alkalmasabb a probléma kezelésére (26% szerint egyik nagy párt sem alkalmas rá, és minden tizedik kormánypárti a Tiszát jelölte meg a kérdésre válaszul).

                  IV. ábra

                  Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 december 10.én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,9   %, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                  Hangulatjavító kormányintézkedések megítélése

                      Bár a többség támogatja a kormány gazdasági hangulatjavító lépéseit, sokan nincsenek tisztában a részletekkel, és még kevesebben érzik úgy, hogy személyesen is profitálnának belőlük. Közben a magyarok többsége komoly kétségeket fogalmaz meg az intézkedések költségvetési hatásait illetően – derül ki az Europion friss, 1500 fős mintán végzett gyorsfelméréséből.

                      A magyarok legnagyobb arányban az édesanyák személyi jövedelemadó-mentességéről hallottak: a válaszadók 68 százaléka szerint nagyjából tisztában van a részletekkel. Az Otthon Start 3 százalékos hitelprogramját 63 százalék, az árrés-stoppok kiterjesztését 60 százalék ismeri. Ezzel szemben a 3 százalékos vállalkozói hitel (Széchenyi Kártya Program) ismertsége mindössze 29 százalék, a közszolgálatban dolgozók lakhatási támogatásáé 33 százalék, és ugyanennyien hallottak a szociális és kulturális szféra 15 százalékos béremeléséről (legalábbis annak részleteiről).

                      A részletek ismeretére vonatkozó kérdésre adott válaszok alapján a 60 év felettiek és a diplomások a legtájékozottabbak, politikai oldalak szerint viszont nincs jelentős különbség. Ez azért figyelemre méltó, mert a kormánypárti szavazók jellemzően kevésbé érdeklődnek a politikai hírek iránt, most azonban ez a különbség nem mutatkozott meg – ami arra utalhat, hogy az intézkedések kommunikációja hatékonyan célba ért.

                       

                      I. ábra

                      A legtöbben támogatják a lépéseket

                      Mind a hét vizsgált intézkedést a társadalom többsége támogatja. A legnagyobb egyetértés a szociális és kulturális szféra béremelése mögött van: 66 százalék helyesli, és csak 12 százalék ellenzi. A legmegosztóbb intézkedés az árréstop-kiterjesztés, amit a válaszadók fele (50 százalék) támogat, 32 százalék viszont ellenzi.

                      A Tisza Párt és más ellenzéki szavazók körében több a kritikus vélemény – különösen az Otthon Start, a 14. havi nyugdíj és az árréstop esetében. A pártnélküliek (pontosabban azok, akik a 2024-es EP-választáson nem mentek el szavazni) ezzel szemben inkább a kormánypártiakhoz hasonló, támogató álláspontot képviselnek.

                      II. ábra

                      Kevesen érzik, hogy személyesen is nyernének vele

                      Sokkal kevesebben érzik magukat közvetlenül érintettnek. Egyedül az árréstop-kiterjesztés az, ahol a többség (61 százalék) úgy véli, hatással van rá. A 14. havi nyugdíj esetén ez az arány 36 százalék, az édesanyák SZJA-mentessége esetében 26 százalék, a többi intézkedésnél pedig 20 százalék alatt marad.

                      Nem meglepő módon a 60 év felettiek háromnegyede (74 százalék) érzi magát érintettnek a 14. havi nyugdíjban, míg a gyermekes háztartások közel fele az SZJA-mentesség esetében nyilatkozta ugyanezt. A politikai hovatartozás itt is erősen befolyásolja az érzékelt érintettséget: a kormánypárti szavazók minden esetben nagyobb arányban érzik magukat érintettnek, mint az ellenzékiek. Különösen látványos a különbség az árréstop esetén: a kormánypártiak 79, a Tisza-szavazók 46, az egyéb ellenzékiek 45 százaléka mondta, hogy őt személyesen is érintik a szóban forgo intézkedések.

                      III. ábra

                      Vegyes a kép a várható pénzügyi hatásokról

                      A válaszadók 24 százaléka számít pozitív, ugyanennyien negatív pénzügyi hatásra a személyes pénzügyek tekintetében, míg a relatív többség (31 százalék) semleges következményekre számít. Minden ötödik megkérdezett nem tudta megítélni, hogy mire is számítson.

                      A legoptimistábbak a 60 év felettiek (36 százalék szerint javít a helyzetükön), a gyermekes háztartásokban élők (31 százalék), és különösen a kormánypárti szavazók (53 százalék).
                      A negatív hatásra inkább a fiatalabbak (40 év alatt 30 százalék), a diplomások (30 százalék) és a Tisza- vagy egyéb ellenzéki szavazók (39–38 százalék) számítanak.

                      IV. ábra

                      A költségvetés miatt aggódnak a legtöbben

                      Az intézkedések legmarkánsabb kritikája a költségvetési hatás tekintetében nyilvánult meg: a megkérdezettek többsége (52%) szerint az intézkedések nem férnek bele a büdzsébe, és további 36 százalék is jelentős tehernek látja azokat.

                      A politikai törésvonal itt különösen éles: a Tisza-szavazók 83 százaléka szerint a költségvetés nem bírja el ezeket a kiadásokat, míg a kormánypártiak csupán 14 százaléka gondolja így. Ugyanakkor még a Fidesz–KDNP-táborban is érzékelhetőek a széleskörű fenntartások: 61 százalékuk szerint az intézkedések komoly terhet jelentenek a közös kasszára, és csak 26 százalék véli úgy, hogy könnyedén beleférnek az állam pénzügyi kereteibe.

                      V. ábra

                      Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 november 7.-8-án  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1500  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,6%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                      Adatszivárgás a Tisza Világ-nál

                          Szinte végletekig az ismert pártvonalak mentén formálódik a közvélemény a Tisza adatszivárgási ügyével kapcsolatban: míg a kormánypártiak egyértelműen a Tisza Párt felelősségét látják a történtek mögött, a Tisza szavazói szinte teljes mértékben, az egyéb ellenzéki szavazók és a pártnélküliek pedig inkább a Tisza narratívái felé hajlanak. Abban azonban megosztottabbak az utóbbi két választói csoport tagjai, hogy mennyire kezeli megfelelően a jelöltállítás folyamatát a párt, illetve hogy mennyire felkészült a Tisza a kormányzásra. Ezek a legfőbb megállapításai az Europion legújabb gyorsfelmérésének, amelyet az adatszivárgást követő napon végeztek el országosan reprezentatív mintán, 1300 fő megkérdezésével.

                          Nem állítható, hogy az adatszivárgási ügy oly mértékben borzolta volna fel a kedélyeket, hogy az kitakart volna minden más közéleti kérdést. Az elmúlt időszak legfontosabb közéleti ügyeire vonatkozó nyitott (szabadszavas) kérdésre például a válaszadók 11%-a említette ezt az ügyet, ami messze elmarad például az október 23-i eseményektől, és nagyjából megegyezik a Szőlő utca körüli események említési arányával. Összesen egyébként a megkérdezettek 63%-a tudott érdemi választ adni a legfontosabb ügyekre vonatkozó kérdésre, úgyhogy ehhez a bázishoz viszonyítva a 11% elhanyagolhatónak sem mondható. Jellemzően inkább a fiatalok (16–29 éves korcsoport: 16%) és a diplomások (14%) említették az ügyet nagyobb arányban. Pártvonalak mentén vizsgálva pedig a Tisza-szavazók hajlamosabbak más ügyeket kiemelni (csak 4%-uk említette a szivárgási ügyet), míg a kormánypártiak nagyobb – de nem kiemelkedő – arányban említették az ügyet (15%).

                          Ami pedig az ügy hátterét illeti, a relatív többség (43%) inkább kormányzati és/vagy külső beavatkozást vél felfedezni a történtek mögött, és csak egy kisebbség (27%) véli úgy, hogy biztonsági mulasztás történt volna, és a Tisza Párt a felelős. A választók egy jelentős hányada (30%) azonban középutas véleményt képvisel, miszerint a két magyarázat egyszerre igaz. Az ügy megítélése rendkívül pártos: míg a kormánypártiak többsége (68%) a biztonsági mulasztással és a Tisza felelősségével ért inkább egyet, a Tisza szavazóinak ennél is nagyobb hányada (79%) a külső beavatkozást látja a történtek mögött. Ehhez a véleményhez közelítenek inkább az egyéb ellenzéki szavazók is (59% – 10% a külső beavatkozás javára), illetve a pártnélküliek is (40% – 18%), bár ebben az utóbbi csoportban inkább a „mindkettő egyszerre igaz” álláspont került relatív többségbe (42%).

                          I. ábra

                          Feltehetően a kérdés kontextusának is betudható, hogy annak is igen pártos a megítélése, mennyire zavarná az egyes válaszadókat, ha személyes adataik nyilvánosságra kerülnének. A kormánypárti tábor több mint kétharmadát (71%) ez nagyon zavarja vagy zavarná, míg a Tisza-szavazók közül csak 21% nyilatkozott így (40%-ukat pedig egyáltalán nem, vagy inkább nem zavarná egy ilyen eset). Ebben a kérdésben azonban a többi ellenzékiek és a pártnélküliek inkább a kormánypárthoz állnak közelebb: az előbbiek 57%-át, utóbbiak 73%-át zavarná, ha a saját adataik lennének érintettek.

                          II. ábra

                          Óvatosságra intő jel a Tisza Párt számára az a tény, hogy az adatszivárogtatás körülményeitől függetlenül kritikusak a választók a Tisza jelöltállítási folyamatával kapcsolatban (az adatszivárgásra való tekintettel a Tisza ismét elcsúsztatta a jelöltállítás folyamatát). A megkérdezettek 28%-a értett csak egyet a leginkább megengedő narratívával, miszerint: „Teljesen érthetőek a csúszások, jól teszi a Tisza, hogy óvatosan jár el.” Egy további 20% szintén megengedő, de kritikusabb véleményt képvisel („A helyzetre való tekintettel érthetőek a csúszások, de azért lehetett volna profibban kezelni a folyamatot.”). Igazán kritikusnak a magyarok 26%-a mondható („Kezd bohózattá válni ez az egész jelöltállítás, és a Tisza alkalmatlanságáról árulkodik.”), míg szintén 26% nem tudja megítélni a kérdést. A kormánypártiak többsége (59%) a legkritikusabb véleményt érzi magáénak (míg 21% nem tudta megítélni a kérdést), a tiszások viszont nagyrészt összezárnak: 67%-uk a legmegengedőbb, míg egy további 22% a szintén megengedő, de valamelyest kritikus vélemény mellett tört lándzsát.

                          III. ábra

                          Végezetül a kutatás a Tisza általános, kormányzásra való felkészültségére is kitért. A magyar társadalom igen megosztott a kérdésben: mind az „inkább” vagy „nagyon felkészült”, mind az „inkább” vagy „egyáltalán nem felkészült” skálaopcióra százalékpontra megegyező válasz (39%) érkezett. Ami kedvezőtlen jel azonban a Tisza számára, hogy az ötfokú skálán a legtöbben (31%) az „egyáltalán nem felkészült” opciót jelölték meg, és nemcsak a kormánypártiak nagy része (73%), hanem a pártnélküliek 26%-a is így vélekedik.

                           

                          Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 november 4.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                          Október 23.-i felvonulások megítélése

                              A megszokott pártos logika érvényesült az október 23-i felvonulások megítélése kapcsán, de azért nem teljesen szimmetrikus módon: míg a Tisza-tábor szinte egyöntetűen Magyar Pétert tartja a nap nyertesének, a kormánypárton belül többen vannak az “elhajlók” vagy véleményt megtagadók. A pártlogikán kívül – vagy részben ezzel összefüggésben – a politikai érdeklődés és tájékozottság nagymértékben befolyásolja, hogy a Békemenetet vagy a Nemzeti Menetet látják a magyar választók sikeresebbnek. Ezek a legfőbb megállapításai az Europion gyorsfelmérésének, amelyet az október 23-át követő hétvégén végeztek el a kutatók 1300 fős, országosan reprezentatív mintán.

                              A közfigyelem tekintetében nincs látványos különbség a két esemény között. A teljes, 16 év feletti népesség hasonló arányban állítja, hogy beszélgetett olyan ismerősével, aki kint volt (Békemenet: 21%, Nemzeti Menet: 29%), olvasott róluk összefoglalókat (Békemenet: 56%, Nemzeti Menet: 53%), belenézett online közvetítésbe (Békemenet: 25%, Nemzeti Menet: 29%), belenézett tévéközvetítésbe (Békemenet: 23%, Nemzeti Menet: 19%), vagy belehallgatott – bármilyen formában – a két főszereplő beszédébe (Orbán Viktoréba: 30%, Magyar Péterébe: 34%).

                              I. ábra

                              A médiában talán minden eddiginél intenzívebb számháború kapcsán viszonylag egyértelműen foglaltak állást a magyarok: 20% szerint inkább a Békemeneten, 42% szerint a Nemzeti Meneten voltak többen (ezen belül is 15% szerint voltak sokkal többen a Békemeneten, és 36% szerint voltak sokkal többen a Nemzeti Meneten). Különösen széles a szakadék a legalább napi 1 órát online hírfogyasztással töltők és a saját bevallásuk szerint a politika iránt a (4 fokú skálán) legmagasabb érdeklődési szintet tanúsítók körében. Míg az előbbi csoportban 51–20% a tömegbecslés a Nemzeti Menet javára, addig az utóbbi csoportban 66–23% az aránypár. Ellenben azok körében, akik egy átlagos napon semennyi időt nem töltenek online hírfogyasztással, 26% szerint a Békemenet vitte a napot, és csak 17% szerint a Nemzeti Menet. A választói blokkok ítélete a számháború tekintetében érthető módon igen pártos, de egyértelmű aszimmetria mutatkozik meg a pártosság mértékében. Míg a Tisza-tábor (pontosabban a tavalyi EP-választásokon a Tiszára szavazók) szerint közel egyöntetűen (87%) a Nemzeti Meneten voltak többen, addig csak minden második kormánypárti (49%) állítja ugyanezt a Békemenetre, míg 35%-uk nem tud vagy nem akar állást foglalni a kérdésben.

                              II. ábra

                              Hasonló tendenciák bontakoznak ki, amikor az események általános (az egyes politikai közösség szempontjából értelmezett) sikerességéről kérdeztük a válaszadókat. A teljes népességben a Nemzeti Menetet közel kétszer annyian (39%) tartották sikeresebbnek, mint a Békemenetet (20%). A számbecslésekhez hasonlóan itt is a hírfogyasztással és a politikai érdeklődéssel kb. lineárisan nő a Nemzeti Menet javára az olló. Míg a naponta legalább egy órát online hírfogyasztással töltők körében 48%, a politika iránt „nagyon” érdeklődők körében 63% tartotta a Nemzeti Menetet sikeresebbnek a Békemenet 19%-ával szemben, addig a hírek és a politika iránt legkevésbé érdeklődők körében csak 17%, illetve 15% tartotta a Nemzeti Menetet sikeresebbnek (a Békemenet 20, illetve 12%-ával szemben). A politikai blokkok szerinti aszimmetrikus pártosság itt is tetten érhető: míg a tiszások 83%-a tartotta a Nemzeti Menetet sikeresebbnek, addig a kormánypártiak táborában csak 49% állította ugyanezt a Békemenetről.

                              Végezetül a kutatás két szabadszavas kérdés formájában arra is kitért, hogy a válaszadók érzékelésében mi volt a két politikai vezető beszédében a leginkább központi gondolat. A megkérdezettek százalékpontra megegyező arányban (27%) tudtak értelmezhető választ adni a kérdésre. Orbán Viktor beszéde esetében egyértelműen kiemelkedik a háború és Ukrajna (42%) a kérdésre értelmezhető választ adók körében, míg egy további 22% csak általános uszításként és gyűlöletkeltésként írta le a hallottakat. Magyar Péter beszédében szintén kiemelkedik – de nem ennyire markánsan – az „összefogás, megbékélés” gondolata (33%), míg 21% a „választási győzelem és rendszerváltás” ígéretét, 18% pedig az 1956-ra való emlékezést emelte ki.

                              III. ábra

                              Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 október 25.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                              Az Oroszországból származó energiaimport lakossági megítélése

                                  Az elmúlt időszakban Trump amerikai elnök egyre keményebb oroszellenes nyilatkozatai ismét előtérbe helyezték Magyarország Oroszországból származó energiaimportjának – olaj- és gázfüggőségének – kérdését. Ennek kapcsán az Europion október elején 1200 fős országos reprezentatív mintán vizsgálta, hogyan látja a magyar társadalom az orosz energiafüggőség problémáját. Az eredmények egy alapvetően alacsony tájékozottságú, ugyanakkor az ügyben szélsőségesen megosztott közvélemény képét rajzolják fel.

                                  A kutatás első része a tájékozottságot és a számszerű ismereteket mérte fel. Kevesen vannak tisztában azzal, mekkora valójában Magyarország orosz energiafüggősége. A társadalom alig negyede (24%) jelölte meg helyesen a 80% fölötti importarányt, 30% 60–80% közé becsülte, harmaduk (33%) 60% alá tette a részesedést, míg további 13% még becslést sem vállalt. A 60 év felettiek és a naponta legalább egy órát (online) hírolvasással töltők körében valamivel magasabb a helyesen válaszolók aránya (32%), de egyik csoportban sem éri el a társadalom harmadát.

                                  I. ábra

                                  A lakosság érzékelése szerint inkább nőtt (32%), mint csökkent (16%) az orosz energiafüggőség az orosz–ukrán háború évei alatt, a többség (51%) szerint azonban nem változott. Az ellenzéki szavazók körében –  Tisza támogatói között (46%), egyéb ellenzékiek között (41%) – erősebb a meggyőződés, hogy a függőség tovább nőtt. Ugyanakkor a társadalom relatíve bizakodó abban, hogy lehetséges az orosz energiaforrásoktól való leválás: a válaszadók közel fele szerint vagy már most (23%), vagy rövid-középtávon, 5–10 éven belül (25%) reális a függőség jelentős csökkentése. Kevesebb mint minden negyedik válaszadó (23%) vallja kategorikusan, hogy hosszú távon sem reális cél az energiafüggőség mérséklése – még a kormánypárti szavazók körében is csak kisebbségben van ez a vélemény (40%).

                                  A kutatás második része az energiaimport általános megítélésére kérdezett rá. A társadalom megosztott abban, hogy az olcsó energia vagy az energiafüggetlenség élvezzen elsőbbséget, de valamivel többen (54%) választották az olcsó energiát. A kérdést két lehetséges keretezésben tálaltuk a válaszadók elé: „olcsó energia, még ha Oroszországtól is kell vásárolni” illetve „energiafüggetlenség, még ha ez drágább energiát is jelent”. Az olcsó energiát főként a kisebb településeken élők (58–59%) és a hírolvasással a legkevesebb időt töltők (72%) részesítették előnyben. A pártpolitikai törésvonalak mentén különösen éles a szakadék: a kormánypárti szavazók 82–18%-ban az olcsó energiát tartják fontosabbnak, míg a Tisza-szavazók szinte fordított arányban (27–73%) az energiafüggetlenségre helyezik a hangsúlyt.

                                  II. ábra

                                  Az orosz energiaimport háborús kontextusban való megítélése szintén megosztó. Statisztikai hibahatáron belül, de valamivel többen vannak azok (38%), akik helyeslik, hogy Magyarország a háború alatt is Oroszországtól vásárol energiát, mint ahányan ellenzik (36%). Egyetértők főként a 60 év felettiek (43%), a községekben élők (43%), a legkevesebbet hírolvasók (51%), valamint a kormánypárti szavazók (72%) köreiben koncentrálódnak.

                                  III. ábra

                                  Az orosz energiaszektort érintő uniós szankciókról is megoszlanak a vélemények. Hajszálra ugyanannyian gondolják úgy, hogy Magyarországnak igazodnia kellene a szankciókhoz (36%), mint ahányan ezt ellenzik (36%). Demográfiai bontásban egyedül a diplomások körében van abszolút többségben (51%) az igazodást pártolók aránya. Politikai hovatartozás szerint azonban drámai a különbség: a Tisza-szavazók 72%-a támogatja a szankciókhoz való igazodást, míg a kormánypárti szavazók 69%-a ellenzi azt.

                                  A szankciók hatásairól is megosztott a társadalom, összességében inkább szkeptikus a hangulat. A három felvázolt szcenárió közül a legnagyobb hatást várók vannak legkevesebben: kevesebb mint a válaszadók negyede (24%) véli úgy, hogy a szankciók a csatatéren is érdemi változást hozhatnak. A relatív többség (47%) szerint a szankciók ugyan fájnak Oroszországnak, de a háború menetét nem befolyásolják érdemben, míg a maradék 30% úgy véli, Moszkva meg sem érzi ezeket.

                                   

                                  Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 október 3.-án  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                                  Kampányüzemmódban

                                      A 2022-es választásokhoz képest egyértelműen durvább kampányra számít a magyarok többsége az idei voksolás előtt, amelynek tétje a többségi vélemények szerint a legnagyobb a rendszerváltást követő választások sorában. A kampányban számos korrupciós – vagy egyéb típusú – botrány kirobbanására számítanak, és sokan olyan extrém eseményeket sem tartanak kizártnak, mint politikai indíttatásból elkövetett gyilkosságok. A teljes népesség 58%-a, vagyis a választásokon feltehetően részt vevők túlnyomó többsége (saját elmondása szerint) már eldöntötte, hogy kire szavaz, és ezen aligha változtat a kampány. Ezek a legfőbb tanulságai az Europion szeptember utolsó napjaiban végzett kutatásának, amelyben 1700 embert kérdeztek meg országosan reprezentatív mintán.

                                      A teljes népesség 77%-a számít a 2022-es választásoknál durvább kampányra, különösen a 60 év felettiek (87%), a diplomások (88%) és a Tisza-szimpatizánsok körében (93%) magas a borúlátók aránya. Viszonylag kevesen (16%) állítják, hogy a kampányok alatt a szokásosnál sokkal többet foglalkoznának a politikával. A többség inkább csak valamivel (41%), vagy egyáltalán nem foglalkozik vele többet (44%). Nagyjából ugyanaz a csoport – idősek, diplomások, Tisza-szavazók – azok, akik saját bevallásuk szerint a kampányidőszakban sokkal jobban odafigyelnek a történésekre, és szintén ők azok, akik a jövő évi választások tétjét különösen magasra teszik („a legnagyobb téttel rendelkező választás a rendszerváltást követő választások sorában”). A teljes népességben 55% gondolja így, a 60 év felettiek csoportjában 71%, a diplomások körében 66%, a Tisza-szimpatizánsok táborában pedig 87%. Ezzel szemben a kormánypártiak közül csak 39% helyezi ilyen magasra a választások tétjét.

                                       

                                      I. ábra

                                      A felmérésben arra is kitértek, hogy milyen konkrét események bekövetkeztét valószínűsítik a választók az előttünk álló fél évben. A többség egyértelműen számít új korrupciós ügyek (64%) vagy más, nem korrupciós, de erkölcsi jellegű botrányok (62%) napvilágra kerülésére. Szintén sokan tartják valószínűnek, hogy egyes politikai szereplőket megakadályoznak az indulásban (49%), vagy akár le is tartóztatnak (48%). Fél évvel a választások előtt sokan számítanak hangulatjavító, az emberek pénztárcáját érintő intézkedések bejelentésére (50%), a választási rendszer megváltoztatására (47%), illetve utcai zavargásokra, erőszakos eseményekre (51%). Ezzel szemben kevesen gondolják, hogy érzékelhetően javulna a gazdasági hangulat (22%), vagy hogy vezető politikusok lemondanának (26%). Talán a közállapotokról a legárulkodóbb, hogy az utóbbi eseményekhez hasonló arányban (22%) számítanak arra is, hogy politikai indíttatású gyilkosságokra is sor kerülhet a magyar politikában az előttünk álló hónapok során.

                                      A politikai táborok összevetésében elmondható, hogy a Tisza-szavazók valamivel nagyobb arányban számítanak a felsorolt, többé-kevésbé drámai eseményekre, különösen azok tekintetében, ahol egyértelműen a kormányoldali szereplők lennének kezdeményező szerepben. Politikusok indulásának megakadályozására a tiszások 68%-a számít, letartóztatásokra 54%-uk, a választási rendszer megváltoztatására pedig háromnegyedük (76%). Utcai erőszakra és politikai gyilkosságokra viszont hasonló arányban számítanak a két oldal szavazói. Javuló gazdasági hangulatra – nem meglepő módon – inkább a kormánypárti szavazók számítanak, de még az ő körükben is csak a kisebbség (45%) optimista.

                                      II. ábra

                                      A választók többsége (58%) saját elmondása szerint már eldöntötte, hogy kire fog szavazni, és ezen aligha változtathat a kampány, míg további 17%-uknak szintén van preferenciája, de azon a kampány még módosíthat. Demográfiai csoportok szerint vizsgálva a férfiak (66%), a 60 év felettiek (71%) és a diplomások (71%) tűnnek az átlagnál elkötelezettebbnek. Politikai összevetésben – a korábbi kutatásoknak megfelelően – a Tisza-tábor a legeltökéltebb: 86%-uk szerint a kampány már nem változtathat a döntésükön. A kormánypártiak körében ez az arány jóval alacsonyabb, mindössze 66%.

                                       

                                      III. ábra

                                       

                                      Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 szeptember 28-29.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1700  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,4%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                                      Adótervek

                                          A progresszív, többkulcsos adózást kis mértékben, a kiemelkedő vagyonokra kivetendő vagyonadó ötletét pedig egyértelműen támogatja a magyar közvélemény. Ezzel együtt inkább pesszimisták a várakozások egy esetleges többkulcsos adó bevezetésének hatását tekintve, mind a személyes pénzügyekre, mind a lakosság többségének jövedelmére vonatkozóan. A Tisza (állítólagos) adóterveinek kormánypárti keretezésével kapcsolatban szkeptikus a magyarok többsége. Ezek a legfőbb megállapításai az Europion által készített országos reprezentatív felmérésnek, amit a 1200 fős országosan reprezentatív mintán végeztünk.

                                          A 16 év feletti lakosság 45%-a támogatja (ezen belül 23%-a teljes mértékben), és csak 32%-a utasítja el (ezen belül 24% teljes mértékben) a progresszív, többkulcsos SZJA ötletét. A legidősebb korcsoportban (28%), az érettségivel nem rendelkezők körében (31%), és – értelemszerűen – a kormánypártiak táborában (49%) vannak az országos átlagnál többen az elképzelést mereven elutasítók. Érdekesség, hogy a háztartási jövedelemmel nem mutat összefüggést a kérdés megítélése, sőt: a (relatív) magas jövedelműek körében magasabb az elképzelés támogatottsága (53%), mint a közepes vagy alacsony jövedelmű háztartásokban élők körében (43%).

                                           

                                          I. ábra

                                          Az elképzelés támogatottságának ellenben komoly korlátokat szab, hogy magasra helyezik a magyarok azt a jövedelemsávot, ahol adott esetben indokoltnak tartanák az adókulcs emelését a jelenlegi 15%-os szintről. A teljes népesség 16%-a tartaná ezt indokoltnak a 750 000 és 1 millió forint közötti bruttó jövedelmekre, és 41% mindezt csak 1 millió forint bruttó felett engedné meg (22% pedig sehol). Mindössze minden ötödik magyar tartaná adott esetben indokoltnak 750 000 forint bruttó alatt az SZJA-kulcs emelését. Amikor konkrét számokról kérdeztük a válaszadókat, az egyéb megfontolások mellett már egyértelműen inkább tetten érhető volt az önérdek. Míg a magas jövedelműek 53%-a 1 millió forint fölött húzná meg ezt a határt (30%-uk pedig sehol), addig az alacsony jövedelműek közel harmada (29%-a) már 750 000 forint bruttó alatti szinteken is indokoltnak tartaná az adóemelést. Ugyanez a munkaerőpiaci státusz tekintetében is visszaköszön, noha kisebb mértékben: az aktív keresők 16%-a húzza meg a határt 750 000 forint bruttó alatt, míg a munkanélküliek és az ellátás mellett dolgozók esetében ez az arány 30–35% között szóródik.

                                          Külön érdekesség, hogy a kormánypárti szavazók markáns többkulcsos adóellenessége tovatűnni látszik a konkrét kereseti szintek mezsgyéjén, ugyanis a Tisza- és egyéb ellenzéki szavazókhoz képest jellemzően alacsonyabb szinten tartanák indokoltnak az adóemelést (még akkor is, ha 36%-uk a konkrét kereseti szintekre is azt válaszolja, hogy sehol nem tartaná ezt indokoltnak).

                                           

                                          II. ábra

                                          A többkulcsos adóhoz képest kevésbé bizonyult megosztó témának a kiemelkedő, 5 milliárd forintot meghaladó vagyonokra kivetett vagyonadó ötlete, ugyanis ezt a magyarok több mint kétharmada (69%-a) támogatja, azon belül is 51% a „teljes mértékben támogatom” választ adta. Érdekesség, hogy a kérdés megítélése – a többkulcsos adóval szemben – nem mutat választóvonalat a jövedelmi csoportok között, ezzel szemben inkább az idős válaszadók körében kifejezetten népszerű az ötlet (63%-uk teljes mértékben támogatja). Politikai oldalak szerint vizsgálva a kérdést elmondható, hogy az ellenzéki támogatók között konszenzus-közeli támogatást élvez az ötlet (a Tisza-szavazók például 80%-a támogatja a Tisza párt említése nélkül a kérdésfeltevésben), miközben a kormánypárt hívei megosztottak, de a relatív többség (48%) ebben a szegmensben is támogató.

                                           

                                          III. ábra

                                          A kormánypárt Tisza (állítólagos) adóemelési terveit előtérbe helyező kommunikációs offenzívája ellenére a relatív többség (38%) inkább a Tisza párt cáfolatának („nem készülnek emelésre”) hisz, a kormánypárti narratíva 26%-ával szemben, míg a további 36% elzárkózott a véleménynyilvánítástól a kérdésben („nincs erről elég információm / nem tudok véleményt alkotni”). Az 50 évnél idősebb válaszadók körében relatíve magas a kormánypárti narratíva elfogadottsága, de egyik vizsgált demográfiai szegmensben sem haladja meg a válaszadók harmadát. Talán meglepő, hogy a kormánypárt híveinek is jelentős része (37%) nem foglal egyértelműen állást a kormánypárti narratíva mellett, a Tisza-szavazók közül pedig gyakorlatilag senki nem hisz a Fidesznek ebben a kérdésben.

                                          Végezetül azt is megvizsgálta a kutatás, hogy a magyarok várakozásai szerint hogyan hatna a többkulcsos adó bevezetése a személyes pénzügyeikre, illetve a többség pénzügyi helyzetére. Mindkét megközelítésben az emberek inkább borúlátóak, mint optimisták: a személyes pénzügyekre vonatkozóan a teljes népesség 30%-a szerint csökkenne, és csak 22%-a szerint növekedne a jövedelme, míg az ország többségére vonatkozóan 43% szerint rosszul járna, és csak 30% szerint jól járna a többség (a maradék szerint nem változna a jövedelmük). Talán sokat elárul a közállapotokról, hogy a várható hatás megítélésében sokkal inkább a politikai orientáció, mint a jövedelmi helyzet a meghatározó (noha a magas jövedelműek 40%-a szerint csökkenne a jövedelmük, az alacsonyabb jövedelmű csoportok 25–28%-ával szemben). A kormánypárti szavazók 56%-a szerint csökkenne a jövedelmük, míg a Tisza-szavazók esetén csupán 8% vélekedik így.

                                           

                                          IV. ábra

                                          Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 szeptember 11.-én  vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1200  fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A súlyozási eljárásban a válaszadók 2024-es EP-választásokon leadott szavazat-visszaemlékezését is figyelembe vettük, a fent bemutatott politikai  megbontások erre a visszaemlékezésre vonatkoznak. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.