Osztályidentitások és osztályfogalmak a magyar társadalomban

 

A szocializmus óta egy fajta óvatosság és ambivalencia jellemzi a társadalmi osztályok fogalmának mindennapos használatát. Ez egyfelől a fogalom ideológiailag és történelmileg terhelt mivoltára vezethető vissza, másfelől pedig a véleményformáló értelmiség is adós egy szilárd és közérthető fogodzóval, amikor elitről, középosztályról, vagy adott esetben a szegény rétegekről beszél. Ebben a kontextusban az Opinion Institute legújabb országosan reprezentatív kutatásában arra vállalkoztunk, hogy az országos közvélemény szűrőjén át közelítsünk a magyar állampolgárok gondolkodásában élő osztályfogalmak megértéséhez. Kiindulópontunk az a tézis, hogy a társadalmi rétegződés objektív indikátorai mellett legalább ennyire fontos, hogy az osztályidentitások mentén megfogható társadalmi egyenlőtlenségek milyen mértékben, milyen ok-okozati összefüggésekben és milyen asszociációkkal élnek a mindennapos gondolkodásban. Az alábbiakban ismertetett összefoglalónk ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat.

A magyar társadalom egészének osztályidentitása meglehetősen pontosan megfelel annak a cseppalakú szerkezetnek, amellyel Éber Márk Áron szociológus írja le a félperifériás társadalmat: egy szűk elit (kutatásunk alapján kb. 2%), egy szintén viszonylag szűk felső középosztály (6%), a társadalom gerincét kitevő közép- és alsó-középosztály (41 és 38%) és végezetül egy szintén jelentős szegény réteg (14%). Fontos ezen a ponton és a továbbiakban is hangsúlyozni, hogy az osztályidentitások %-os arányai szubjektív, a válaszadók önelhelyezésére épülő kategóriák, emiatt is különösen figyelemre méltó az értékelések aggregált szintű pontossága.

Az önelhelyezéseken túl viszonylag nagy egyetértés mutatkozik meg annak tekintetében, hogy milyen társadalmi erőforrásokkal és kulturális jegyekkel írhatóak le leginkább az osztályfogalmak. Mind általános, absztrakt szinten (1. Ábra), mind a konkrét javak és tevékenységek szintjén (2.ábra) az emberek többségének az osztály az elsősorban anyagi, materiális jellegű kategória, és kevésbé asszociálnak róla, vagy teszik ezt függővé olyan egyéb tényezőktől, mint a kulturális fogyasztási szokások, iskolázottság, vagy szakmai háttér. Az absztrakt kritériumok közül a válaszadók kettőt jelölhettek meg az osztályhoz való tartozás elsődleges kritériumaiként és egyértelműen a jövedelmi és vagyon helyzet emelkedett ki 69%-os említésaránnyal, és ezt messze lemaradva követte a “viselkedésminták” (30%) és a fogyasztási szokások és életmód (29%). A konkrét asszociációk tekintetében már nagyobbnak bizonyult a szórás, de itt is elsősorban az anyagi jellegű javak (saját ingatlan – 51%, saját gépkocsi – 48%, legalább félmilliós havi jövedelem – 40%) emelkedtek ki a középosztály definiálásának vonatkozásában.

 

1.ábra

2. ábra

Megosztóbbnak bizonyult annak megítélése, hogy milyen tényezők segítik a felfelé történő társadalmi mobilitást (3. Ábra). A relatív többség itt a kapcsolati tőkében látja az előretörés kulcsát, azon belül is a “tágabb értelemben vett kapcsolati hálóra” (38%), illetve a családi háttérre (35%) tekintenek sokan, mint elsődleges felhajtóerő. Sokatmondó, hogy mind a kapcsolati tőkét, mind azt a képességet, hogy  “eladjuk” önmagunkat (29%) előrébbvalóbbnak ítéli meg a társadalom az érvényesülés szempontjából, mint a meritokratikus eszme olyan sarrokköveit, mint a szorgalom (24%), tehetség (28%), vagy akár az oktatási háttér (29%). Némileg árnyalja az alapvetően igazságtalan társadalomról alkotott összképet, hogy az olyan negatív konnotációjú viselkedésmintákat, mint a “gátlástalanságot”, vagy a “korrupt, simlis döntésekre való hajlamot” sem tekintik az érvényesülés elsődleges kulcsának (21, illetve 24%-os említésarányok), ahogy a szerencse szerepét is csak közepesen tartjuk kulcsfontosságúnak (22%). Mindezek mellett kifejezetten eltörpül a vonzó, megnyerő külső (6%) és a külföldi tapasztalatok (5%) vélt fontossága.

 

3. ábra

A magyar társadalom alapvetően baloldali gazdaság – és szociálpolitikai attitűdjeivel összecsengő képet kapunk, ha az osztályszerkezet %-os becsült arányairól, illetve a jelenlegi kormány gazdaság– és társadalompolitikájáról és a kívánatos közpolitikai irányokról kérdezzük a válaszadókat. Helyesen érzékelik például a magyarok a cseppalakzatnak azon jellegzetességét, hogy a középosztály viszonylag szűk, ellentétben a szegénység tömeges jelenlétével. Míg a becslések a középosztály %-os arányáról 20 és 40% között koncentrálódnak, addig a válaszadók 45%-a szerint a társadalom legalább fele szegénynek tekinthető (4. Ábra). Ami pedig a közpolitikai irányokat illeti, míg a jelenlegi kormányzat gazdaság- és társadalompolitikáját elsősorban az elit és a felső-középosztály érdekeivel azonosítja a többség, addig a kívánatos irányt tekintve markánsan progresszív, az alsóbb rétegek érdekeit szem előtt tartó gazdaság és társadalompolitikát támogatnák a legtöbben (5. Ábra). Mindez nem csupán egy, az alsóbb rétegek számszerű fölényéből fakadó, önérdek-vezérelt össztársadalmi attitűd, hiszen még a felső-középosztályba és az elitek köreibe tartozó válaszadók 40%-a is megjelölte a szegényeket, mint a kivánatos gazdaság- és társadalompolitika elsődleges haszonélvezőit.

 

4. ábra

5. ábra

Kutatásunk második fele arra irányult, hogy feltárjuk az osztályidentitások mozgatórugóit, pontosabban beazonosítsuk azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák, hogy mely társadalmi osztályba tartozik (vagy legalábbis helyezi el magát) egy adott válaszadó. A családi háttér meghatározó szerepére már a fenti eredmények is utaltak és ennek megfelelően ebből az irányból indultunk ki: milyen mértékben határozza meg a szülők háttere a magyar állampolgárok osztályidentitását? Még azzal a (jogos) ellenvetéssel együtt is, hogy a szülők társadalmi osztályban való elhelyezése még nagyobb szubjektivitást és pontatlanságot jelenthet sok válaszadó esetében, mint önmaguk elhelyezése, a 6. Ábrán bemutatott mintázatok figyelemreméltóak. Az Y tengelyen tüntettük fel a válaszadók saját magukra vonatkozó osztályidentitását, míg az X tengely a szülőkre vonatkozó osztálybesorolás megoszlását tartalmazza. Az alacsony társadalmi mobilitás, amiról számos szociológiai tanulmány számolt be Magyarországon az elmúlt években, még ebben a szubjektív önelhelyezési skálán is tisztán kirajzolódik az adatokból.

 

6. ábra

Kevésbé tekinthető ugyan meghatározó tényezőnek, inkább következménynek vagy egy adott osztályba tartozás velejárójának, de ugyanezt a megközelítést alkalmazva arra is rákérdeztünk, hogy a válaszadó ismerőseinek zömét melyik társadalmi osztályba helyezné el (7.ábra). A szülői háttérhez hasonlóan ebben a megközelítésben is jól látható az egyes osztályok egy fajta társadalmi buborékként való működése. Míg a szegény rétegek 40%-a a legtöbb ismerősét is szegénynek tartja, addig az önmagukat felső-középosztályba és elitbe soroló állampolgárok csak egy nagyon szűk kisebbsége vélekedik úgy, hogy a legtöbb ismerőse az alsóbb osztályok soraiból kerül ki.

 

7. ábra

Végül, de nem utolsósorban arra is kiváncsiak voltunk, hogy valójában mennyire szubjektívek ezek az osztályidentitások, illetve mennyire felelnek meg annak az objektív(ebb)en leírható élethelyzeteknek, amelyekben a válaszadók élnek (8. Ábra). Ugyan a fentiekben már utaltunk rá, hogy meglehetősen pontosan megfelelnek az osztályidentitások eloszlása a szociológia által leírt “objektív” társadalmi rétegződésnek (a csepp-alakzat), egy közvetlenebb validációt kínál az olyan változókkal való összefüggések feltárása, mint az anyagi helyzet, szakmai háttér, vagy az iskolázottság.  Az osztálybesorolás 4 ilyen változóval való összefüggését vizsgáltuk: legmagasabb iskolai végzettség, háztartási jövedelem (3 kategóriára bontva), a háztartások olyan tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottsága, mint a gépkocsi, mosogatógép, vagy plazma TV (8 ilyen cikk megléte vagy hiánya alapján szintén 3 kategóriába soroltuk a válaszadókat) és a gazdasági szektor, amelyben a válaszadók dolgoznak (vagy ha épp nem dolgoznak, akkor a legutolsó szakmájukat vettük alapul).

 

8. ábra

Különböző mértékben ugyan, de mind a négy társadalmi és egzisztenciális körülményt leíró változóval jól látható az összefüggés. Míg az érettségivel nem rendelkezők 62%-a az alsó két osztály valamelyikébe helyezi el magát, addig ez az arány a diplomások esetén csak 31%-ot tesz ki. Még látványosabb az összefüggés a szigorú értelemben vett anyagi változók esetén. Míg a magas jövedelműek 18%-a és a magas háztartási ellátottságban élők 20%-a felső két osztály valamelyikébe helyezi el magát, addig az alacsony jövedelműek és az alacsony ellátottságú háztartásban élők esetén csak 6% és 4% ez a két arányszám. Ehhez képest kevésbé látványos az összefüggés a válaszadók gazdasági szektorával, amelyben az is szerepet játszhat, hogy a gazdasági szektor csak nagy vonalakban írja le egy adott szakma vagy munkahely kulturális és pénzügyi kereteit. Az általunk felállított szektor-kategóriák közül ezzel együtt kiemelkednek a “komplex szolgáltatások” – ide tartoznak az olyan, jellemzően diplomát igénylő szektorok, mint a pénzügyi szektor, információ és kommunikáció, vagy a tudományos és műszaki tevékenységek. Ebben a szektorcsoportban dolgozók az átagnál jelentősen magasabb aránya helyezi el magát a felső két osztály valamelyikébe (11%) és kevesebben helyezik el magukat az also-középosztály, vagy a szegények közé (42%).

Jogos felvetés lehet, hogy mivel a társadalmi ranglétra különböző aspektusait leíró változók erősen korrelálnak egymással (pl. egy diplomás ember nagyobb eséllyel lesz magas jövedelmű, mint egy érettségivel sem rendelkező, illeve egy magas jövedelmű ember nagyobb valószínűséggel él magas ellátottságú háztartásban, mint egy alacsony jövedelmű) nem csak arról van-e szó, hogy a fent bemutatott változók körülbelül ugyanazt a fogalmat írják körül, és valójában a fent bemutatott összefüggések egyek és ugyanazok. Ennek eldöntésére úgynevezett logisztikus regressziós elemzéssel azt is megbecsültük, hogy ezek a változók egymástól függetlenül alakítják-e az osztályidentitást. A válasz röviden: igen is, meg nem is. Egy olyan statisztikai modell eredményei szerint, ami annak a valószínűsűgét becsli meg, hogy valaki a felső-középosztályba, vagy az elitbe helyezi el magát az iskolai végzettségnek és a gazdasági szektornak nincs önmagában független és szignifikáns magyarázó ereje, de a háztartási jövedelemnek és a háztartás ellátottságának van. Számokkal kifejezve: a modell eredményei alapján egy magas jövedelmű, magas ellátottsági szintű háztartásban élő válaszadó 30%-os valószínűséggel helyezi el magát a felső középosztály vagy az elit valamelyikébe, addig ugyanez a valószínűség egy alacsony jövedelmű, alacsony ellátottsági szintű háztartásban élő válaszadó esetén mindössze 5%.

Összességében megállapítható, hogy a fogalom terhelt mivolta ellenére az osztályidentitások és az osztályfogalmak élénken élnek a magyar közgondolkodásban és az emberek többsége meglehetősen pontosan, az anyagi és társadalmi körülményeiknek megfelelően helyezi el magát társadalmi osztályokba. Mind az általános vélekedések alapján, mind a konkrét szülői háttér és ismeretségi hálók prizmáján keresztül egy zárt, alacsony mobilitással jellemezhető társadalom képe rajzolódik ki a számokból, amelyben a kapcsolatok többet érnek, mint a meritokratikus eszmény központi értékei, mint a tehetség vagy a szorgalom. Ezzel párhuzamosan – vagy pont ebből kifolyólag – a változásra való igény is markánsan megjelenik a közvéleményben: tömeges méretűnek látjuk a szegénységet, a felsőbb osztályok érdekeihez illeszkedőnek a jelenlegi gazdaság- és társadalompolitikát, és a döntő többség egy progresszív, az alsóbb osztályok felemelkedését elősegítő közpolitikai irányváltást szorgalmazna.

 

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

 

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

 

***

Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat 2024 szeptember végén rögzítette az Opinion Institute mobilapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország mobiltelefonnal rendelkező, 16 évnél idősebb népességére nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes okostelefonnal rendelkező 16 évnél idősebb lakosának lekérdezése eredményezett volna.