Háziorvosi tapasztalatok és vélemények
A 16 év feletti magyar társadalom túlnyomú többsége évente párszor (36%) vagy évente (42%) jár háziorvoshoz, ennél gyakrabban (havi, vagy heti rendszerességgel) viszonylag kevesen járnak (19%) és ennél is kevesebben állítják, hogy soha nem veszik igénybe a háziorvosuk szolgáltatásait (4%). Érdekesség, hogy a 60 év felettiek körében sincsenek többen a legalább havi rendszerességgel járók a többi korcsoporthoz képest, ellenben az alacsonyan iskolázottak (gimnáziumi érettségivel nem rendelkezők) körében relatív magas ez az arány (27%).
I. ábra
A háziorvos “kikerülése” és a közvetlenül magánegészségügyi szolgáltatóhoz fordulás panasz esetén viszonylag ritka jelenség a magyar társadalomban, a teljes népességnek csupán 11%-a állítja, hogy az esetek többségében így tesz, míg 46% soha nem hoz ilyen döntést. Különösen az idősek kerülik el a magánszolgáltatókat – vélhetően nagyrészt anyagi okokból – közülük 65% soha nem hagyja ki a háziorvost és csak 2% kezdi magánszolgáltatónál az esetek többségében. Hasonló tendencia igaz a kistelepüléseken élőkre (57% soha és 6% gyakran), valamint az alacsony jövedelmű háztartásokban élőkre is (60% soha, 8% gyakran).
II. ábra
A háziorvosok látogatásának fő célja a receptek, gyógyszerek felírása (59%), szakorvoshoz beutaló kérése (50%) illetve a betegségek felismerése, diagnosztika (37%). A közhiedelemmel ellentétben viszonylag kevesen (29%) jelölték meg fő célként az adminisztratív feladatokat, mint pl. táppénzes papírok és igazolások), de ennél is kevesebben várják a háziorvosuktól kiemelt funkcióként az egészségük nyomon követését (16%), preventív funkciók ellátását (pl. szűrések szervezése) (14%) vagy életmódbeli tanácsadást (3%).
III. ábra
A társadalom alapvetően negatív véleményen van a háziorvosi rendszer jelenlegi működéséről Magyarországon (41%), míg csak 19% vélekedik pozitívan erről, noha a kormánypárti szavazók hajlamosabbak rózsaszínben látni a helyzetet (az ő körükben pont fordítottak a fenti arányok). A legkritikusabbak a Tisza-szavazók, ebben a csoportban 60%-nak van negatív és csak 13%-nak pozitív véleménye a rendszer működéséről. A pártnélküliek is egyértelműen pesszimista irányba húznak: 44%-uk inkább negatívan és 10% pozitívan értékeli a rendszer működését (a 100-ból hiányzó %-ok az egyes csoportokon belül semleges álláspontra helyezkedtek).
A fent bemutatott pesszimizmus tükrében talán meglepő, hogy a személyesen az emberek kifejezetten elégedettek a háziorvosukkal. A teljes népesség 56%-van a saját háziorvosával inkább, vagy teljes mértékben megelégedve és csak 17%-van róla negatív véleménye. Ebben a kérdésben nincs is jelentős különbség a különböző pártok szavazói között, a háziorvosunk személyes megítélését tehát nem árnyékolja be a pártpolitika.
IV. ábra
Ugyanezen a területen igyekeztünk mélyebbre ásni, hogy pontosabb képet kapjunk a magyar társadalom percepciójáról a háziorvosukkal kapcsolatban. Különböző aspektusokra bontva a háziorvosok megítélését, talán méginkább meglepő eredmények születtek. A társadalom 70%-a szerint a háziorvosa kompetens és kulturáltan és empátiával áll hozzá, 66% szerint jó körülmények között dolgozik, 65% szerint jó fizikai és mentális állapotnak örvend, 56% szerint elérhető és “csak” 39% szerint fáradt, túlterhelt. Az orvostársadalom előregedéséről szóló széleskörű percepciók kapcsán a háziorvosuk korára is rákérdeztünk és a válaszadók csak 41%-a tartja a háziorvosát idősnek.
V. ábra
*Módszertan: az eredményekhez felhasznált adatokat 2025 április 29.-30.-én vettük fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérések hibahatára 2,8%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.