Azok a régi szép idők, ég veled: az elmúlt évtizedek megítélése a magyar kollektív emlékezetben

Egy sor közhely és művészeti alkotás született annak a jól ismert gondolatnak a jegyében, hogy “régen minden jobb volt” és az “idő mindent megszépít”.   De valóban e régi közhely(ek) szellemében tekintünk a múltra? És pontosan kinek mi is számít régnek? Amit szüleinktől/nagyszüleinktől hallottunk, amit a történelemkönyvekben olvastunk, vagy  azt, amikor éppen mi voltunk fiatalok? Vagy esetleg teljesen más mozgatórugók alakítják a kollektív emlékezetet, például a politikai hovatartozásunk és az ebből eredő elfogultságaink?

Ezekre a kérdésekre kereste a választ az Europion (korábban Opinio) a legújabb országosan reprezentatív kutatásában, ami 9 különböző terület megítéléséről kérdezte a 16 év feletti válaszadói mintánkat. Konkrétabban azt, hogy az 50-es évek óta melyik évtized tekinthető a “legjobb magyar évtizednek” az adott terület vonatkozásában. A későbbiekben bemutatott %-os megoszlások tehát azok arányát jelentik, akik az adott évtizedet jelölték meg egy adott szempontrendszer kontextusában, mint a magyar közelmúlt “legjobb” évtizede.

A területek egy része az általános társadalmi berendezkedésünkre vonatkozik (gazdasági teljesítmény, társadalmi alapértékek, politikai rendszer), egy második csoport a mindennapos boldogulás és életminőség szempontjából fontos tényezőket vizsgálja (karrier-lehetőségek, közbiztonság, társas kapcsolatok) míg egy harmadik csoport a tág értelemben vett kulturális lehetőségekre és teljesítményekre irányul (zene, divat, sport). A szempontok kiválasztásában fontos mankóként szolgált a YouGov 2023-as hasonló, az amerikai társadalomra fókuszáló vizsgálata, magyar kontexusra adaptálva. A YouGov kutatásához hasonlóan két rendezőelvet alkalmaztunk az eredmények és összefüggések elemzésére: a generációs különbségek és a politikai törésvonalak tükrében mutatjuk be az eredményeket.

 

Általános társadalmi berendezkedés

Kezdve az első csoporttal (1.-3. Ábra), a politikai törésvonalak hatása (szinte magától értetődően) a politikai rendszerek megítélésében a leglátványosabb: míg a kormánypárti szavazók 39%-a az utóbbi két évtizedet (tehát a NER  évtizedeit) választotta a legjobbnak, addig a Tisza- és egyéb ellenzéki szavazók körében a 90-es évek bizonyultak a legnépszerűbbnek. Korlátozottabb mértékben ugyan, de hasonló politikai törésvonalak figyelhetőek meg az általános társadalmi értékek és gazdasági teljesítmény tekintetében. Ezzel együtt kiemelendő, hogy mind a három, az általános társadalmi berendezkedést leíró terület esetén a kormánypárti táborban is él egy jól kitapintható nosztalgia (és egyben kritikus attitűd a jelenkorral szemben). Például az általános társadalmi értékekben a kormánypárti szavazók fele a 80-as vagy a 90-es évek mellett tette le a voksát, míg a gazdasági teljesítmény vonatkozásában jóval többen választották az államszocialista rendszer évtizedeinek valamelyikét (42%), mint a “ner-es évtizedeket” (27%).

A generációs különbségek hatása leginkább az általános társadalmi értékek vonatkozásában érvényesül. Míg a 16-29 éves korosztály (tehát a Z-generáció) közel fele (46%-a) az ezredforduló óta eltelt időszak egyik évtizedét tartotta ebből a szempontból a legjobbnak, a 60 év felettiek körében csak 21% ez az arány és 51%-uk a rendszerváltás előtti évtizedekre adta le a voksát az általános társadalmi értékek tekintetében. Az idősebb generációk körében a politikai rendszer megítélésében is megmutatkozik a Kádár kor iránti nosztalgia: míg az 50-59 éves korcsoport relatív többsége (40%-a) szerint a 80-s évek politikai rendszere volt a legjobb, addig a 60 évnél idősebbek hasonló arányban említették a 70-es (24%) és a 80-as éveket (25%). Ez utóbbi korcsoportban még inkább tetten érhető a szocializmus évtizedeinek pozitív értékelése a gazdasági teljesítmény megítélésében: 24%-uk szerint a 70-s években, míg 31%-uk szerint a 80-as években volt a legjobb hazánk gazdasági teljesítménye.

 

1.ábra

2. ábra

3. ábra

 

Mindennapos boldogulás, életminőség

Az ország gazdasági teljesítményének megítéléséhez képest szűkebb a pártpolitikai olló a személyes karrier-lehetőség vonatkozásában (4. Ábra). A kormánypártiak 34%-ától nem sokkal marad el a Tisza-szavazók azon 29%-a sem, akik az elmúlt két évtized valamelyikében látta a legígéretesebb karrier-lehetőségeket. A 90-es éveket első helyre helyezők aránya azonban ez utóbbi csoportban 34% a kormánypártiak 23%-ával szemben. Érdekesség, hogy a szocializmus évtizedeit viszont a kormánypártiak hajlamosabbak pozitívan értékelni a tiszásokhoz képest. Hasonló tendencia mutatkozik meg a közbiztonság megítélésében (5. Ábra): itt a kormánypárti szavazók 28%-a tartotta a legkedvezőbbnek a “ner-es évtizedeket” a Tisza-szavazók 17%-ával szemben, míg ez utóbbi csoport a Kádár-kor legutolsó évtizedére, a 80-as évekre hajlamos úgy visszaemlékezni (35%), mint a magyar közbiztonság aranykora. E fenti két területhez képest korlátozottabbak a pártpolitikai különbségek a családi és társas viszonyok megítélésében (6. Ábra), bár a 90-es évek relatív vonzereje itt is inkább a tiszásokra (30%) jellemző, hozzájuk képest a kormánypártiak (20%) és az egyéb ellenzékiek (18%) sem tekintenek ilyen pozítívan vissza erre az évtizedre a családi és társas viszonyok vonatkozásában.

A karrier-lehetőségek értékelésében szinte lineáris kacsolat mutatkozik meg az életkorral: minél fiatalabb korcsoportba tartozik egy adott válaszadó, annál valószínűbb, hogy a jelenkor, vagy a közelmúlt évtizedeit tekinti a legvonzóbbnak. Míg a 16-29 éves korosztály közel kétharmada (63%-a) az ezredforduló óta eltelt évtizedek valamelyikét jelölte meg, addig a 60 év felettiek körében csak 35% ez az arány. A legidősebb korcsoport 41%-a ezzel szemben a szocializmus évtizedeinek egyikét jelölte meg, ami feltehetően nem független az idősebb generációk által megtapasztalt (vélt, vagy valós) létbiztonságtól, ami a Kádár-kor iránti nosztalgia központi elemét képezi a kollektív emlékezetben.

A közbiztonság tekintetében is éles generációs különbségek figyelhetőek meg, noha itt inkább a legfiatalabb, 16-29 éves generáció lóg ki a sorból az elmúlt évtizedek pozitív értékelésében (52%-uk az ezredforduló óta eltelt évtizedek egyikét jelölte meg). A Kádár-kor iránti nosztalgia ezen a területen elsősorban az 50-59 éves generáció körében a legmarkánsabb, 37%-uk szerint a 80-as években, míg egy további 23%-uk szerint a 70-es években volt a legjobb Magyarországon a közbiztonság.

A társas és családi viszonyokban a karrier-lehetőségekhez hasonló lineáris kapcsolat bontakozik ki az életkorral: míg a legfiatalabb, 16-29 éves korosztály harmada az ezredforduló óta eltelt évtizedekben látja legharmonikusabbnak ezeket a kapcsolatokat, addig a 60 év felettiek döntő többsége a szocializmus évtizedeinek adná inkább ezt a titulust, azon belül is különösen a 70-es évekre tekintenek legpozitívabban (41%) ebből a szempontból.

 

4. ábra

5. ábra

6. ábra

 

Kultúra, sport

A kulturális területek megítélésében (7-9. Ábra) eltörpülnek a pártpolitikai különbségek a társadalmi berendezkedés és a mindennapos boldogulással kapcsolatos területekhez képest. Részleges kivételt jelent ez alól a sport: itt a kormánypártiak jelentős része (de ahogy az előző területeken is, itt is egyértelműen a kisebbsége) – 23%-a – a “ner-es évtizedek”-ben látta a legkiemelkedőbbnek hazánk sportteljesítményét, ami jelentősen meghaladja a Tisza-szavazók és egyéb ellenzékiek 5, illetve 7%-át. E különbségek vélhetően nem függetlenek a sport és a politika szoros összefonódásától a Fidesz-kormányok alatt az elmúlt másfél évtizedben. Ehhez képest se a zene, se a divat megítélésében nincsenek markáns politikai különbségek.

Mindez az életkorról már aligha mondható el. Ahogy az előző területeken, úgy itt is – de ha lehet még markánsabban – eltér a Z-generációban uralkodó közizlés a társadalom egyéb generációitól. Míg a divat területén a 16-29 éves korosztály 62%-a, addig a zene területén is közel fele, 48%-a tartja az ezredforduló óta eltelt időszakot a legszimpatikusabbnak. Ezek az arányok még a Y-generáció (30-39 évesek) válasz-megoszlásától is markánsan eltérnek, ők ugyanis a divat, de elsősorban a zene területén inkább a 90-es éveket hajlamosak az “aranykornak” tekinteni.  A korskála másik végén a 60 év fölöttiek a kulturális területeken is a a saját fiatalságukra tekintenek nosztalgiával: a divat területén 30%-uk, a zene területén pedig 37%-uk a 70-es éveket nevezte meg a “legjobb” évtizednek.

 

7. ábra

8. ábra

9. ábra

 

Ahány terület, évtized, korosztály, politikai tabor, annyi értékítéletet láthatunk tehát. A fent bemutatott %-os eloszlások útvesztőjében nehéz abszolút igazságot tenni, de mi mégis erre tettünk kísérletet egy egyszerű aggregációs megoldással. Az egyes évtizedeket megjelölők %-os arányát átlagoltuk mind a 9 területre és a teljes népességre, és az így kapott átlag százalékot mutatjuk be a 10. Ábrán. Ez alapján egyértelműen a 80-as (23%) és a 90-es évek (24%) emelkednek ki, mint a magyar közelmúlt azon évtizedei, amelyekre a legszívesebben gondolunk vissza. Szándékosan kerüljük a “legjobb” kifejezést, hiszen erősen vitatható egy ilyen aggregációban, hogy melyik szempont pontosan mennyit nyom a latba, illetve feltehető az a jogos kérdés is, hogy milyen szempontok maradtak kívül a kutatás keretein (és miért).  Továbbá a kollektív emlékezetet számos olyan történelmi folyamat és esemény (pl. a 89-90-es rendszerváltozás) alakítja, amelyek egyfajta normatív iránytűként szolgálnak azok számára is, akiknek az adott korról csak benyomásaik lehetnek. Nem feltétlenül arról van tehát szó, hogy a 80-as és a 90-es években “érezte a legjobban” magát a magyar társadalom, de ha győztest kéne hirdetni ebben a fajta nosztalgia-versenyben, akkor a Kádár-korszak vége és a posztszocialista átmenet évei lennének azok.

 

10. ábra

*Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat 2025  január 4. és 6.-a között vette fel az Europion (korábban Opinio) mobilapplikációs és kiegészító webes adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és a lakosság demográfiai szegmensei közötti kisebb különbségeket súlyozással korrigálták a kutatók, a súlyozási eljárásban a válaszadók a 2024-es Európai Parlamenti választásokra vonatkozó pártválasztását is figyelembe vették. Az eredményekben bemutatott választói csoportokat nem a jelenlegi pártpreferenciák, hanem a 2024-es EP-választáson leadott szavazatok (pontosabban az erre vonatkozó visszaemlékezés) alapján hoztuk létre. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

 

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

 

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

 

***