Ellenfél, vagy ellenség? Az érzelmi polarizáció dimenziói Magyarországon

A politika polarizációja egyfajta kulcsszóvá és szakmai közhellyé vált az elmúlt évek politológiai szakirodalmában. Magyarországon legutóbb a Policy Solutions és a Political Capital készített átfogó tanulmányt a témában. Mindkét tanulmány – és általánosságban a szakirodalmi konszenzus – egyik fő konklúziója, hogy egyes politikai közösségek (vagy divatos kifejezéssel élve, szekértáborok) nem csak az ideológiai mezőben, a politikai kérdések és a közügyek megítélésében, vagy akár a valóságérzékelésben (pl. gazdasági helyzet megítélése) alkotnak egymásnak gyökeresen ellentmondó véleményeket, hanem egymás személyes megítélésében is egyre tapinthatóbb az ellenérzés, helyenként gyűlölet. Az Europion legutóbbi felmérésében a polarizációnak ez utóbbi, érzelmi dimenzióját (érzelmi polarizáció – “affective polarization”) jártuk körül.

Az eredmények bemutatása előtt fontos módszertani kitétel, hogy felmérésünkben szándékosan nem konkrét pártpolitikai szavazótáborokról kérdeztük a válaszadókat, hanem a válaszadó politikai meggyőződésével “szögesen ellentetés politikai meggyőződésű magyar emberek” megjelöléssel írtuk körül az “ellentábort”. Ez az absztrakt, kevésbé konkrét, kevésbé pártpolitikai síkra helyezett megjelölés szabadabb teret enged a válaszadóknak az “ellentábor” elképzelésére, így pontosabb képet ad az érzelmi polarizáció mértékéről. A kutatási összefoglalónk további részében az “ellentábor” kifejezést tehát a fenti defíniciónak megfelelően használjuk.

Az érzelmekre utaló kérdésblokk előtt igyekeztünk felmérni a válaszadók által érzékelt ellentábor méretét Magyarországon (I. ábra). Érdekes módon demográfiai és pártpolitikai hovatartozástól függetlenül a magyar társadalom csak kisebbsége (20%-a) érzékeli úgy, hogy a gyökeresen másképp gondolkodók lennének többségben és 43%-a úgy véli, hogy kevesebben vannak. A többséghez tartozás érzete mind a kormánypárti szavazók körében (53%), mind a Tisza Párt szavazóinak körében (53%) jelentős és inkább csak az alacsony iskolázottságú csoportokban (érettségivel nem rendelkezők körében) és a fiatalok körében mérsékeltebb (35% körül).

I. ábra

Vegyesebb képet mutatnak az adatok, amikor konkrét közösségekről kérdezzük a válaszadókat, méghozzá az ellentábor tagjainak jelenlétével kapcsolatban az adott közösségen belül (II. ábra). A válaszadók településére vonatkozóan például a válaszadók kb. fele (49%) érzi úgy, hogy többségben vannak az ellentábor tagjai, különösen a nem megyei jogú városokban magas ez az arány (55%). Ahogy haladunk befelé a közösségi spektrumon, úgy egyre tünedeznek el az ellentábor tagjai: tágabb ismeretségi körben már csak 41% érzi úgy, hogy többségben lennének, kollégák között 38%, barátok és tágabb családi körben pedig 35%. Érdekesség, hogy a szakmai közösségek tekintetében kiemelkednek a mezőgazdasági és ipari szektorok a nemzetgazdasági ág szerinti bontásban: az itt dolgozók közel fele (48%) érzi úgy, hogy a másképp gondolkodók többségben vannak a kollégák között.

Az ellentmondás nehezen leplezhető a fent ismertetett adatok között: a (mikro) közösségekben nagyobb arányban érzékeljük az “ellentábor” tagjainak jelenlétét, mint az egész társadalomban. Az ellentmondás feloldását abban látjuk, hogy míg az egész társadalomra vonatkozóan csak érzésekre és benyomásokra támaszkodhatnak a válaszadók, nagyobb teret engedve a vágyvezérelt gondolkodásnak, úgy a konkrét mikroközösségekben konkrét számszerű ismeretekre alapozhatják a véleményüket és reálisabban képesek felmérni a valós számarányokat.

II. ábra

Az érzésekre vonatkozó kérdésblokk elején felsoroltunk egy érzelem-spektrumot, amelyből a legjellemzőbb érzéseket kellett kiválasztaniuk a válaszadóknak abban a helyzetben, amikor az ellentábor tagjaira gondolnak (III. ábra). A legjellemzőbb érzések a csalódottság (33%) és a szomorúság (27%), és szintén viszonylag gyakori érzések a szánalom (23%) és a kiváncsiság (21%). A legsötétebb érzésekről, mint a félelem és a gyűlölet ellenben a válaszadóknak csak 4-4%-a számolt be, amelyben persze a megfelelési kényszer is szerepet játszhat (nem szívesen valljuk be, hogy gyűlöljük a másképp gondolkodókat). Érdekes különbség bontakozik ki annak tekintetében, hogy míg a kormánypártiakra és a Mi Hazánk szavazóira inkább a csalódottság jellemző (34, illetve 35%), addig a tiszás és egyéb ellenzéki szavazók körében inkább a szomorúság a legjellemzőbb érzelem (41, illetve 47%). A Mi Hazánk szavazói  egyedül azok, akik gyűlöletet is a többi párt szavazóihoz képest jóval nagyobb arányban éreznek az ellentábor felé, vagy legalábbis vállalják fel egy kérdőíves kutatás keretében (13%).

III. ábra

Az érzelmi polarizációnak fontos aspektusa – és ebből kifolyólag sztenderd megközelítés a témával foglalkozó kérdőíves kutatásokban – az olyan hipotetikus élethelyzetek megítélése, amelyekben az ellentábor tagjai közelebb kerülnek a válaszadók magánéletéhez. Jelen kutatásunkban a következő élethelyzetekre kérdeztünk rá: családba való beházasodás, szomszédba költözés, fönökké kinevezés, párkapcsolat, szexuális kaland, gyermekek barátkozása. A felsorolt élethelyzetek közül egyedül a párkapcsolat gondolata ütközik széleskörű ellenállásba, de még ezt is csak a válaszadók alig harmada (35%-a) jelölte meg. Ezenkívül még a családba való beházasodás és a fönökké kinevezés ütné ki a biztosítékot a válaszadók 20, illetve 23%-ánál, a többi szituáció csak a magyarok kb. 10%-ának lenne ellenére. A válaszadók közel fele (45%-a) ellenben egyik élethelyzetet sem ellenezné hevesen, azaz a társadalom jelentős része számára teljesen természetes – vagy legalábbis nem zsigerileg elutasítandó – a másképp gondolkodókkal való együttélés. Értelemszerűen a politikától amúgy is nagyobb távolságot tartó pártnélküliek (azaz akik nem vettek részt a tavalyi EP-választásokon) körében jellemzőbb ez a fajta elfogadás: az ő körükben 55% nem ellenezné az egyik felsorolt szituációt sem.

IV. ábra

Elutasítóbb képet mutat azonban a magyar társadalom, amikor az ellentábor tagjaival kapcsolatos általános negatív sztereotípiák megítéléséről kérdezzük az embereket (IV. ábra). A legszélesebb körben osztott ilyen sztereotípia, hogy az ellentábor tagjai hiszékenyebbek, naívabbak, “agymosottabbak” a hozzánk hasonlóan gondolkodóknál, ezzel az állítással 54% inkább, vagy teljes mértékben egyetért. De szintén magas az egyetértők aránya az intolerancia, elnyomásra való hajlam (49%), a gyűlölködés (45%), az önzőség és empátiahiány (40%), az alacsonyabb intelligencia (40%), a nemzeti érdek semmibe vétele (39%) és a tisztességtelenség (37%) kérdésében is. Kivétel nélkül többen vagyunk hajlamosak osztani ezeket az általánosító negatív jelzőket az ellentábor tagjaira, mint ahányan elutasítjuk őket.

Jelentősen különbözik egymástól azonban a két nagy politikai tábor (kormánypárti tábor és Tisza-szavazók) annak tekintetében, hogy melyik általánosítással tudnak inkább azonosulni. Míg a kormánypártiak körében a nemzeti érdek elhanyagolásával vádolják a legtöbben az ellentábort (51%), addig a Tisza szavazók körében a “hiszékenység, naivitás, agymosottság” (71%) és az intolerenciára, elnyomásra való hajlam (63%) a leggyakoribb sztereotíp gondolatok az ellentáborról. Általánosságban a Tisza-szavazók nagyobb arányban értenek egyet a negatív általánosításokkal, mint a kormánypárti szavazók két fontos kivétellel: a már említett nemzeti érdek és a tisztesség. E két kérdésben a kormánypártiak alkotnak lesújtóbb véleményeket az ellentáborról, mint a Tisza-szavazók.

V. ábra

 

Végezetül némi bizakodásra adhat okot, hogy a társadalom többségéből nem veszett még ki teljesen a legelemibb empátia. Legalábbis erre enged következtetni a felmérésünk végén elhelyezett gondolatkísérlet, amelyben egy, a szomszéddal történt szerencsétlenség megítéléséről kérdeztük a válaszadókat. Pontosabban arról, hogy mennyiben változtatna az együttérzésükön, ha kiderülne a szomszédról, hogy a politikai ellentábor tagja. A felsorolt szerencsétlenségek széles spektrumon mozogtak (megverik egy tüntetésen, elveszti a munkahelyét, elhagyja a párja, a gyermeke megszakítja vele a kapcsolatot, autóbalesetet szenved, súlyos betegséggel diagnosztizálják) de minden esetben a válaszadóknak csak 10-20%-a állította, hogy hatással lenne az együttérzésére, ha kiderül a szomszéd politikai hovatartozása. A válaszadók többsége (58%) egyik esetben sem érzi úgy, hogy a politikai ellentétek befolyásolnák az együttérzését. Amennyiben hihetünk a válaszok őszinteségében, úgy óvatosan optimista konklúzióként elmondható, hogy ugyan a társadalom többségének lesújtó a véleménye a politikai ellentábor tagjairól, a magánéletében a többség inkább emberként, mint politikai ellenfélként/ellenségként tekint egymásra.

 

*Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat 2025  március 31. és április 1. között vette fel az Europion (korábban Opinio) mobilapplikációs és kiegészító webes adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1500 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és a lakosság demográfiai szegmensei közötti kisebb különbségeket súlyozással korrigálták a kutatók, a súlyozási eljárásban a válaszadók a 2024-es Európai Parlamenti választásokra vonatkozó pártválasztását is figyelembe vették. A mérések hibahatára 2,6%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

 

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

 

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

 

***