Az Europion új, negyedéves employee well-being indexének 2026. harmadik negyedévének eredményei szerint:

• A dolgozói jólét indexe 57 pont a 0–100-as skálán: a magyar munkavállalók és vállalkozók az átlagosnál valamivel pozitívabban ítélik meg a helyzetüket.
• A mesterséges intelligenciától kevesen tartanak: mindössze 12% fél attól, hogy az AI 3–5 éven belül feleslegessé teheti a munkakörét, az AI-alindex (65 pont) a legmagasabb.
• A stressz a leggyengébb pont (48 pont): a dolgozók 41%-a gyakran vagy „szinte mindig” stresszes, 43% kimerültséget, kiégést tapasztal.
• Elkötelezettek, de nem motiváltak: 8 pont a különbség az elkötelezettség (61) és a motiváció (52) alindexe között.
• A jólét az életkorral nő: a 30 év alattiak átlaga 54, a 60 év felettieké 60 Az egyéni vállalkozók jóléte kiemelkedő (63).
• Meglepetés a szektorok között: az állami és közszolgáltatásokban dolgozók jóléte a legmagasabb (62), a pénzügyi, informatikai és kommunikációs szektorban viszont kifejezetten alacsony (55).

Számos korábbi munkaerőpiaci felmérésből ismert tény, hogy a bérezés és egyéb anyagi jellegű juttatások kiemelkedő jelentőséggel bírnak ugyan a munkavállalói döntések mögött, de korántsem kizárólagos súllyal kerülnek be a munkavállalói jólét (“employee well-being”) komplex fogalmának meghatározásába. Az Europion azzal a céllal indította el az employee well-being negyedéves indexét, hogy ezeket a nem anyagi jellegű szempontokat egy átlátható, időben követhető és reprodukálható struktúrába rendezze és ezáltal számszerűsíthető képet adjon a magyar munkaerőpiacon uralkodó általános dolgozói jólét időbeli lefutásáról, vagy adott esetben ciklikus ingadozásáról.

Az összesített employee well-being index értéke 2026. harmadik negyedévében 57 pont volt a 0-100-es skálán, tehát a magyar munkavállalók és vállalkozók az átlagosnál valamivel pozitívabban jellemezték a dolgozói jólétüket. Az alindexek között azonban jelentős különbségek húzódnak meg. A legoptimistábbak a mesterséges intelligencia terén a magyar dolgozók, ugyanis jóval hajlamosabbak ezt segítségként, mint fenyegető tényezőként értelmezni. Mindössze 12% tart inkább vagy nagyon attól, hogy az AI feleslegessé teheti a munkakörét 3-5 éven belül és csak 17% gondolja úgy, hogy az AI inkább veszélyeztetné, mint segítené a karrierjét. Ennek megfelelően az AI alindex értéke 65 volt 2026. harmadik negyedévében. Az AI-alindexen kívül még az elkötelezettség alindexe haladja meg a 60-as szintet (61), illetve átlagon felüli értéket produkált még a biztonság (59) és az elégedettség (58) alindex is.

Két további területen azonban jóval kevésbé optimisták a magyar dolgozók. A stresszmentesség alindexe volt az egyetlen a 6 alindexből, amelyben az átlagos értékek nem érték el a semleges, 50-es szintet (48). A munkavállalók és vállalkozók 41%-a gyakran, vagy “szinte mindig” stresszesnek érzi magát, a kimerültség és kiégés érzete is 43%-nál jelentkezik gyakran vagy “szinte mindig” és közel minden negyedik dolgozó esetében (23%) a stressz a magánéletére is kihat. Szintén relatív alacsonyak az átlagos értékelések a motivációs alindexben (52). Sok esetben jellemző tehát, hogy alapvetően elkötelezettek a magyarok a munkájuk iránt az anyagi javakon túl, de ez nem feltétlenül párosul minden napos motivációval. Ennek eredményeképpen az elkötelezettség és a motivációs alindexek között 8 pontos különbség feszül a 100 pontos index-skálán.

Az alindexek értékét az alábbi ábra foglalja össze.

 A well-being index átlagos értékei mögött jelentős különbségek húzódnak meg az egyes munkavállalók és vállalkozók között demográfiai és szakmai profiljuk alapján is. Érdekesség, hogy az index értéke nagyjából lineárisan nő az életkorral. Míg a 30 év alattiak körében 54 az átlagos indexérték, addig a 60 feletti dolgozók esetén eléri a 60-at. Ezen a ponton csak spekulálni lehet, hogy ez a korosztályos összefüggés a fiatalabb dolgozók magasabb elvárásaival, vagy az idősebbek “objektíven” jobb munkakörülményeivel áll összefüggésben, de feltételezhetően a válasz a kettő kombinációjában keresendő. Támpontul szolgálhat, hogy míg az elégedettségi alindexben és a mesterséges intelligencia alindexben a különbségek csekélyek, az elkötelezettség alindexben és a motivációs alindexben jelentős, 8 pont körüli értéket érnek el a legfiatalabb és a legidősebb korcsoport tagjai között.

Szintén lényeges, de a korosztályos különbségeknél csekélyebb különbségek körvonalazódnak az iskolai végzettség vonatkozásában. Míg az érettségivel nem rendelkezők átlagos well-being indexértéke 56 pont, addig a diplomásoké 60. Hasonlóképpen, míg az alacsony keresetűek körében 54 pont az átlagos indexérték, addig a közepes keresetűek körében 56 és a magas keresetűek körében 60. A pénz tehát lehet, hogy önmagában nem boldogít a munkaerőpiacon, de úgy tűnik pozitívan hat ki az anyagi szempontokon túlmutató dolgozói jólétre is (vagy legalábbis a pontos ok-okozati láncolatot zárójelbe téve, pozitívan korrelál vele).

További érdekes különbségek mutatkoznak meg a dolgozók munkaerőpiaci profiljai között. A vállalkozóknak határozottan magasabb az átlagos indexértéke (60) az alkalmazottaknál (56), azon belül is az egyéni vállalkozók jóléte kiemelkedő (63). A fizikai munkát végzők átlagos indexértéke (55) valamivel alacsonyabb a szellemi munkát végzőkénél (57), illetve leginkább a vegyes munkát (fizikai és szellemi vegyesen) végzőkénél (58). Végezetül (és egyben a felmérés talán legérdekesebb mintázata), hogy szektorális csoportosításban vizsgálva a különbségeket a legmagasabb jólét az állami- és közszolgáltatásokban dolgozókat jellemzi (62) míg az átlagos indexérték kifejezetten alacsony az olyan magas hozzáadott értékű szolgáltatások esetében, mint a pénzügyek, informatika, információ és kommunikáció, ingatlanügyletek stb. (55). Ez utóbbi szektorokban dolgozók számos alindexben alulteljesítenek, de talán a leglátványosabb lemaradás az AI alindex tekintetében található (60 az állami- és közszolgáltatásokban dolgozó 71-es AI alindex értékéhez képest). Hogy az amúgy legjövedelmezőbb szektorokban dolgozóknak van tényleg a leginkább félnivalójuk a mesterséges intelligenciától, vagy csak ők azok, akik leginkább tisztában vannak ezzel a veszéllyel, az már egy másik történet. Így vagy úgy, szektorális összevetésben amennyire kilátástalannak tűnhetett az elmúlt években az állami foglalkoztatottak helyzete, a dolgozói jólét nem anyagi jellegű aspektusait vizsgálva sokkal árnyaltabbá válik a kép, hogy valójában hol is igazán jó dolgozni ma Magyarországon.

A kutatás módszertana

Az employee well-being index kidolgozása mögött a következő tényezőket tartottuk kiemelten fontosnak a dolgozói jólét meghatározása szempontjából (amelyek, még egyszer hangsúlyozottan, szándékosan nem anyagi jellegűek). Megközelítésünk szerint a munkavállalók és vállalkozók (az anyagi szempontokon túl) akkor érzik jól magukat a munkahelyükön, ha:

• A munkájuknak/vállalkozásuknak az anyagiaknál mélyebb jelentőséget tulajdonítanak és ennek megfelelően elkötelezettek a sikeres munkavégzés mellett.
• A munkahelyi környezetüket stresszmentesnek, vagy legalábbis csak mérsékelten stresszesnek élik meg.
• A mindennapos munkavégzést motiváltan teszik és nem csak egy “kötelező/szükséges rossznak” tartják.
• Jelenlegi munkájukkal hosszabb távon is tudnak számolni és ezáltal relatív biztonságban érzik magukat.
• A technológiai változásokra – különösen a mesterséges intelligencia térnyerésére – inkább lehetőségként, mint fenyegetésként tekintenek.
• Összességében elégedettek a munkájukkal, annak megbecsültségével és a munka-magánélet egyensúlyával.

A fenti szempontokat körüljáró kérdéseket az alábbi táblázatunk foglalja össze

Kérdőív kérdései kategóriák szerint csoportosítva

Az index elkészítéséhez első lépésként a kérdésekre érkező válaszokat egy irányba “fordítottuk”, méghozzá oly módon, hogy a nagyobb értékek képviseljék a magasabb fokú dolgozói jólétet. Ezt követően az 1-10-es és 1-5-ös skála-pontszámokat közös nevezőre hoztuk, pontosabban 0 és 100 között normáltuk őket. Harmadik lépésként szempontátlagokat számoltunk, összesen 6 alindexet hozva létre. Végül pedig a 6 alindex átlaga adja ki az employee well-being indexet.

*Módszertan: Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2026. harmadik negyedévében vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A felmérésben 2100 fő vett részt, ebből 1655 aktív vállalkozó vagy alkalmazott. Az eredmények reprezentatívak a magyar 16 éves kor feletti aktív lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk. A mérés hibahatára 2,5%, azaz az indexek alapját képező kérdésekre adott válaszok %-os eloszlásai maximum ennyivel térhetnek el attól, mintha az ország összes 16 év feletti lakosa részt vett volna a felmérésben.

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Europion applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

***